Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 4. (1880)
Szana Tamás: Orlai Petrich Soma
79 SZANA TAMÁS : ORLAI PETRICH SOMA vebb arcképe a költőnek. Egy másik nagyobb festménye: Petőfi Debrecenből (jelenleg Tóth Kálmán ismert költőnk tulajdona) alacsony, szegényes szobában, megviselt ládán ülve tünteti elénk a fiatal költőt, amint a rongyos szalmaszéken fekvő papírlapra írja egyik legszebb költeményét. A kép hátterét az üres nyoszolya, néhány könyvvel, s a termetes boglya-kemence foglalják el ; ez utóbbi vajmi régen lehetett besütve, mert költőnk a csikorgó téli hidegben égő pipáján melengeti ujjait, hogy meg ne dermedjenek. A kép csak illustratio Petőfi ismert költeményéhez, de Orlai annyi szeretettel dolgozott rajta, hogy a fiatal élet összes küzdelmei és nélkülözései szemeink előtt vonulnak el a festmény láttára. E nagy szeretet vezethette akkor is, midőn utolsó napjaiban, a betegségtől már egészen megtörve, izzó fejjel és reszkető kezekkel halhatatlan barátjának vonásait vetette vászonra. Ez a kép, mely sejtelmem szerint, az Orlai által 1848-ban készített festményt s a költő egyetlen fényképét igyekszik összeegyeztetni, befejezetlenül maradt. Az arc úgy a hogy ki van dolgozva, de a ruházatnak csupán csak körvonalai láthatók az üres vászonon. A halál kivette kezéből az ecsetet, mielőtt e képet befejezhette volna. Azok előtt, kik az igazi barátságot minden más érzelemnek fölibe szeretik helyezni, meghatóan szép jellemvonása marad Orlainak, hogy utolsó gondolata is, a szeretett és soha nem feledett barát — Petőfi Sándor volt. Most már a síron túl is egyesült azzal, ki halála után lett igazán halhatatlanná !