Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 1. (1883)
1883 / 5. szám - György Aladár: Őseink mint napimádók
KOSZORÚ hassák benne. Chevrial báró, ez a kicsapongó milliomos, aki szörnyen udvarol Terpsidore egy keményszívű papnőjének, vesz ennek számára egy palotát, melyet dús lakomával avatnak fel. A báró épen toastot mond az anyagiságra, mikor egyszerre rosszul lesz, s a másik percben már halott. Kétségkívül igen szép tanúságot vonhat belőle a kicsapongásra hajló fiatalság. Lám, ti jó fiúk, szól hozzájuk az erkölcsi Feuillet: „Így jár, aki mindig bort iszik, mert a sírba korán kiviszik!“ Épületes dolog , de kár, hogy nem drámába való. Az ötödik felvonásban újra megindul egy színdarab. Chevrialné gyöngéd vonzalommal viseltetik Tárgy iránt, mely érzelmet ez viszonoz is. Az öreg anya már boldog reménynyel szemléli a fiatal párt, mikor egyszerre a felhőtlen égből villám csap le: a hirtelen feleség visszatér. Íme a drámai összeütközés : egyik részen a törvényes hitves, akit már most gyűlöl, a másik részen az a nő, a kit imád, s a kivel boldog lehetne. De hát az ötödik felvonás végén vagyunk már, új dráma nem kezdődhetik, mert már féltizenegyre , Így hát csattanós befejezésről kell gondoskodni. Tárgynét napja elrejti egy kerti házba, ahonnan hallja, hogy férje neki nem tudna megbocsátani sohasem. Íme tehát az az áldott hallgatózás, mely segített megindítani a darabot, segít azt befejezni is: a hitelen asszony, mint már fentebb említettük, öngyilkossá lesz, aminek nemcsak az a haszna, hogy a függöny most már végleg legördülhet, hanem az is, hogy a közönség megint gyönyörködhetik egy haldoklási jelenetben. A darab jellemei közt az egyetlen Chevrial igazán jellem. Az életből van véve, minden szín, minden egyes árnyalat, melylyel a szerző festi, való, igazi művészettel van megalkotva. Mellette csak a kis táncosnő alakja érdemel figyelmet, míg a tulajdonképeni főszerepek mind vagy határozottan el vannak hibázva, vagy biablonszerűek. Tárgy becsületes, de rendkívül unalmas legény ; feleségével nem tudjuk, hányadán vagyunk. Látjuk, hogy menekül a nélkülözések elől, nem szereti igazán férjét, s ha a hajó, melyen a tenoristával utazik, el nem ég, aligha tér vissza. Azért nem is hiszszük el neki bűnbánatát, s ha igen, közönséges, mindennapi asszonynak tartjuk, kit Feuillet nem tudott drámailag érdekessé tenni. Az öreg Targyné azok közé az okos mamák közé tartozik, kik a francia színpadon már típusokká váltak ; az öreg orvos olyan „drámai postás “-féle, akinek az a feladata, hogy mindig egy-egy hírt mondjon a szereplőknek, melytől a darab előredöcögjön . Chevrialné végül valódi szent asszony; épen olyan nemeslelkül mint Tárgy — és épen olyan unalmas is. Csakugyan összeillenek. S ha a „Párisi regény“ mindez elősorolt fogyatkozásai mellett mégis bírt hatni, ez elsősorban egyes mesterileg megírt jeleneteknek, másodsorban a színészeknek köszönhető. A második felvonás ama jelenete, melyben Tárgy elhozza Chevrialnak a milliókat; a harmadik felvonás ama jelenete, melyben Chevrial el akarja csábítani Tárgynét; a negyedik felvonás lakomája, s végül az ötödik felvonás ama mozzanata, melyben az öreg orvos Tárgy anyját bocsánatadásra bírja: mindezek művészi ecsettel vannak festve és teljesen érthetővé teszik a darab sikerét, különösen ha hozzá veszszük azt a sok poetikus mondást és apró költői helyzetet, melyekben a színmű olyan nagyon bővölködik. Ezt a sikert zajossá Halmi (Chevrial), Helvey Laura (Tárgyné) és Prielle Kornélia (Tárgy anyja) tették geniális Hakninkat, kire Európa bármely színpada büszke lehetne, negyedik felvonásbeli meghalási jelenete után ötször hívták ki. Az apróbb szerepek közül kitűnő kézben voltak Róza, a ballerina, kit Csillag Teréz k. a. személyesített, továbbá Chesnel, akiből Bercsényi igen jó alakot csinált. Tárgyval sem Náday, sem Gyenes nem tudott hatni; ennek oka épúgy föltalálható Tárgyban, mint Nádayban és Gyenesben. Még a színdarab fordításáról jegyezzük meg, hogy noha vannak benne egyes apróbb botlások, általában folyékony és jól hozzá simul az eredetihez. Csak egy hibára figyelmeztetjük Kürthy urat: helytelenül il impressariot impresario helyett. Különben kevés magyar író van, aki ilyen hibát el ne követne. RJ. A népszínházban is volt újdonság a múlt héten. „A fekete hajó“ című eredeti magyar operettet adták elő, melynek szövegét Rákosi Jenő, zenéjét pedig báró Bánffy György írta. Rákosi „erkölcsös tendenciájú“ szöveget akart írni, s e célra felhasználta Shakspere „Pericles“-ének ama jelenetét, melyben Marina nyilvános házba kerül. Egy egész