Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 1. (1883)
1883 / 9. szám - Vutkovich Sándor: Petőfi Pozsonyban - Csiky legujabb szinmüve
KOSZORÚ PETŐFI POZSONYBAN. (Újabb adatok.) Petőfi Sándor, mint egyik ifjúkori benső barátja Kemény János is írja, *) többször fölkereste barátait Pozsonyban. Az időtájt két nevezetes diáktanya volt itt. Az egyik az apáca-utcában „kaszárnya“, a másik a magas utcában „burg“ név alatt. Ez utóbbinak jelenlegi tulajdonosa Nemessányi Gyula, közbecsülésnek örvendő pozsonyi ügyvéd. Neumann Károly és Reguly János magukhoz akarták vinni Sándort, de a „burgiak“ : Skultéty Ede, Tomka László, Török Gyula, Dohányi Zsiga, Krupecz Vilmos, Csörtöly Lajos, Dömök Elek stb. „leokkupálták“ s náluk lakott egy alkalommal mintegy 10—14 napig. A rakoncátlan diákok a házigazda minden székét, ágydeszkáját elégették, mert akkor szörnyű hideg és fában nagy hiány volt, így beszélte ezt e közlemény írójának, a költő egykori pajtása, Ujházy Lajos, ki pár évvel ezelőtt hunyt el Nagyszombatban. Tőle értesültem arról is, hogy midőn ő 1843. május 12-én, mint nógrádmegyei követi írnok, az ,Árpád- gőzössel Pozsonyba került a királydombi kikötőnél a költő őt megpillantva, barátságosan üdvözölte. Ujházy visszatekintett, s a háta mögött bicegő Dömök Eleknek igy szólt: Nini, itt van Petrovics Sándor! „Te falusi ripők — vágott közbe a költő — te azt sem tudod, hogy én Petőfi vagyok s nem Petrovics.“ Majd karon csípték a jó pajtások s az apácautcába vitték, hol a nógrádi követek írnokai részére lakás volt lefoglalva. Rendes lakása ez időtájt Petőfinek nem volt Pozsonyban, hanem néhány vidám fickóval a ligeti színkörben hált. „Ezek a színészek, meg az oláh cigányok a legszabadabb emberek Magyarországban,“ mondá több ízben pajtásainak. Később elhagyta a „színházi budikot“ s Újházival lakott egy szobában a szélutca és iskola sarkán, most konvent-utca 8. számú, újonnan épült, akkor tájban meglehetős piszkos házban. Igen kedves helye volt a költőnek Pozsonyban a második „Batzenhause 1 “, jelenleg „bimbóház“. Gyakran kijárt a hegyekbe, az úgynevezett „Gebirgsparkba“,főleg azonban az említett „bimbóház“ kútja mellé, hol akkor egy kis fenyőerdőcske volt, meg aztán csinos szőke leánya a fogadósnak. Pozsonyi verseit majd mind e kedves pihenő helyén irta. Sajátsága volt Petőfinek, hogy költeményeit nem engedte ,a kéziratból olvasni. S ha egy-egy versével elkészült, az asztalra ütött s ezt mondta: punctum! Pozsonyi barátai állítása szerint nagyon mértékletesen élt s a bormámort csak híréből ismerte. Végül még egy apróságot. 1843-ban egy alkalommmal „Kean“ került szinre a pozsonyi színkörben. Petőfi az előadás után Angermayer János apáca-utcai kocsmájába ment a Schiller házzal szemben. Ott egy meszely bort kért, majd a másodikat s harmadikat rendelte meg s egymásután fel is hajtotta. Szállástársának ez nagyon föltűnt s haza hívta. Petőfi azonban vonakodott s választ sem adott Ujházynak, ki sietve haza ment ágyat vetni, mert csak egy ágyuk volt. Egyik éjjel ugyanis Petőfi aludt a madracon, Ujházy pedig a szalmazsákon, másnap megfordítva, persze egyik a földön. Alig végezte azonban Ujházy szobaleányi kötelességét, Petőfi mérgesen betoppantott a szobába s az ajtót becsapva és bőrlepényes sapkáját (akkor ilyent viselt este) a földhöz vágva, felkiáltott: „Hiszen Kean csak egy komédiás“. Pajtása ismervén indulatos természetét, nem háborgatta őt. Másnap reggel szerfölött kedvetlen volt a költő s csak délben mesélte el, hogy a színdarabban előforduló kicsinyítő megjegyzés őt végtelenül bántotta s hogy apjának a színészet iránt tanúsított megvető nyilatkozatai eszébe jutottak. Ezért keresett indulást a borban. Dr. VUTKOVICH SÁNDOR. * „Koszorú“ 1881. február havi füzet. CSIKY LEGÚJABB SZÍNMŰVE. „Bozóti Márta.“ Előadták a nemzeti színházban február 24-dikén. Képzeljen az olvasó egy épületet, melynek tulajdonosa meghitt bennünket, hogy pár órát töltsünk társaságában. Mi elfogadjuk a meghívást s a kitűzött órában elme 141