Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 38. szám - Telegedi László: Petőfiről és az 1848 előtti irodalmi tényezőkről
PETŐFIRŐL ÉS AZ 1848 ELŐTTI IRODALMI TÉNYEZŐKRŐL, írta TELEGDI LÁSZLÓ. (Folyt.) Széchenyi Kossuthnak nem államtani, eszmei, nem politikai elvei ellen szállott sikra, hanem a »modort« kárhoztatta, a melylyel azokat Kossuth hirdette s azoknak propagandát csinált. Hatalmas szózata azonban elhangzott a pusztában. Kossuth tollával és szónoklatával nemcsak ura maradt a helyzetnek, de sőt feltartózhatatlanul haladt előre a maga elé tűzött ösvényen. Az országban fokról-fokra elhatalmasodtak a törvényhatóságok önkormányzati tér-s jogfoglalásai s a féktelen pártoskodások. Ezek megbénítása végett a bécsi államférfiak kétféle eszközről gondolkoztak: elvették Kossuthtól a »Pesti Hirlap«-ot és a megyék kormányzásánál az »adminisztrátori rendszer« t léptették életbe. Kossuth a »Pesti Hirlap«-tól megfosztatván, olyanná lett, mint a szárazra kidobott hal. Hirlapi cikkei a »Hetilap«-ban, az országos iparegyesület nagyon parányi körben forgó hetilapjában jelentek meg s hatásuk vajmi csekély volt. A politikai izgatások eszközeit később a társadalmi élet küzdterére, mondhatni: a családi élet körébe vitték át, a »honi védegylet« megalakításával. Ezen egyletnek gróf Battyáni Kázmér volt az elnöke , és Kossuth az igazgatója. Kossuth behálózta az egyes törvényhatóságokat s a nagyobb városokat fiók-védegyletetekkel, melyek a központtal szorosan összeforrva működtek. A közben az olvasó közönségnek folytonosan izgató »pikáns izű« irodalmi táplálékra volt szüksége. A zsebkönyvirodalom és a túl doctrinaire tartalmú hírlapok a közszükségletben mindinkább élvezhetetlenekké váltak. Az évenként csupán egyszer kiadott zsebkönyvek s a Jósikától s Eötvöstől nagy időközökben megjelent regények , parányi adagok voltak a közszükséglet fejdezésére. »Almanach-társaság« is alakult, de az általa közrebocsátott »Nemzeti Al- manach« nem hódított közönséget. A politika tehát a divattal szövetkejett, s így jött létre rövid idő alatt három »különböző politikai színezetű divatlap«, melyek hetenként 40—60 lapra terjedő füzetekben repkedték be az egész országot. A legelső divatlapot Mátray (előbbi néven Rothkrepf) Gábor pesti ügyvéd indította meg 1833-ban »Regélő s Honművész« cím alatt. A 40-es évek elején Mátray a nemzeti múzeumnál nyervén alkalmaztatást, kettős lapját Garaynak adta át; Garay pedig nemsokára Erdélyi Jánosra ruházta azokat. Mátray Regélője csak kis olvasókört tudott hódítani, mert ő nem volt író, hanem csak zeneértő. 1836-ban Kolozsvárról egy Petricsevits Horváth Lázár nevű, formátlan, ott irodalommal foglalkozó úriember költözött föl Pestre. A hosszú kezű, rövid derekú kis ember születésére nézve »fertály-mágnás« volt s ezért a magasabb körökben igyekezett magát értékesíteni, noha a nem épen főrendű úrhölgyek és fiatal szépek társaságát is teljes önhittséggel kereste. Pesten egyike volt azoknak, kik legelőször hordoztak kezükben napernyőt, hogy magukat a nyári nap sugarainak hőségétől megvédjék, s hogy arszlánságuk annál inkább szembeszökő legyen. Általánosan »Horváth Lázinak« hívták, s mindenfelé ellenszenves, hivalkodó egyénnek tekintették. Különben mint sokat olvasott, sokat utazott, sok nyelvet tudó emberke többféle irodalmi vállalatba fogott; de azok közül egyik sem sikerült, noha Lázit, Jósika Miklós pártfogoló barátságába fogadta, Széchenyi pedig jóindulatával némi írói nimbuszt óhajtott neki kölcsönözni. Azon időben az aristokrata körök, főleg pedig az elegantiát segélyező főúrnők szintén kizárólag a német, francia és angol irodalom termékeivel táplálkoztak ; a magyar irodalom merőben ismeretlen volt szellemi láthatárokon. Lázinak az volt a legjobb ötlete, hogy a főúri körök számára olyan magyar divatlapot teremt, amely által azok olvasmányai közé a magyar szépirodalom termékei is bejuthatnak. »Honderű« címmel 1843-ban csakugyan megindította divatlapját és ez heti füzetekben, ízléssel kiállítva, jókora olvasókört hódított magának. Én abban az időben az ország külön-