Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 49. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből
tositotta Bécs irányában a »magyar gabonakereskedést« Ausztria és Nyugoti Európa felé. A győri táncvigalmak nagyon szépek és látogatottak valának , s a polgári kasinói vigalmak táncosnői közt e farsangon szépségével s kedvességével Legény Katica tűnt föl, a kit 1848-iki évben Vas Gereben ,irótársunk vett nőül. Már mindketten régóta aluszszák az örök és álmát. Legszebb napjainkat és estéinket a Zichy Ottó győr-szabadhegyi lakásán éltük át. Fél vala itt minden olyan élvezet található, ami a szikrázó szellemű ifjúság mulatozását lelkesítővé fokozhatja és elbájolóvá hevítheti fel. Zene, dal, szavalás, szónoklat, élces és mélyenható eszmecserék s alapos vitatkozások váltakoztak. Kovács Pál, — dacára annak, hogy homeopatha orvos, legkeresettebb orvosa volt a győri úri világnak. Társalgása épen olyan kedélyes volt, mint amilyen jóízűek víg elbeszélései. A győri színügynek és színtársulatoknak, emberemlékezete óta, mindig ő volt a legfőbb gyámola, valódi őrszelleme, éltető lelke. Sokoldalú elfoglaltatása közepett akrkori időben még arra is tudott vállalkozni hogy aHazánk című vállalatot magyarajkúvá változtassa át és tartalmas lappá nevelje fel Lapja számára Irinyi Józsival hetenként egy-egy pesti levelet íratott — egy db. aranyért; de azok lehetően érdektelenné lapultak el. A Petőfi verseit is aranyakkal csalogatta a »Hazánk« lapjaira. Történt pedig 1847. évi február hónapban, hogy Petőfi három verset küldött egyszerre Kovács Pálnak, t. i. a »Nagy-Károlyban«, »Egy gondolat bánt«, »A kutyakaparó« címűeket. Petőfi megszámozta verseit, hogy milyen sorban jelenjenek meg a » Hazánk« ban. Akkor az irók és szerkesztők akaratának a könyvcensorok valának arkangyali hatalmat bitorló intézői. Különösen vidéken, a censorok nagyon félénk papi emberek lévén, a túlzó óvatosságból mennél kevesebb szabadon szárnyaló eszmét s pikánsabb kifejezést engedtek kinyomatni. Az író egyfelől az eszmék talányszerű elburkolása által kisérelgette meg a censor veres irónját kijátszani; másfelől előre megalkudott a censorral azon módozatokra nézve, melyekközt műve napvilágot láthat. Én nekem akkor nagy gyakorlatom volt abban, hogy a censor vörös plajbászát miként lehet kijátszani. A »Hazánk« censora kurtán tudatta ítéletét, hogy a »Nagy Károly« és »Egy gondolat« című verseket semmiféle alakzatban, a »Kutyakaparó,«-t pedig csak abban az alakban, amint ő átdolgozta, bocsátja keresztül. Elképzelhető, hogy a censor Petőfi versét milyenné dolgozta át. A csárdától vagy száz lépésnyire Kopár dombtetőn fent, Senki által meg nem látogatva. Áll egy régi kőszent. E versszakot a kőszent miatt írta át a censor. A lapszerkesztés napjain én Kovács Pált rendesen meglátogattam. Ez történt a »Kutyakaparó« átdolgozása napján is. Kovács Pált, a Petőfi verseinek nehéz sorsa miatt nagyon kedvetlennek találtam; elmondta a bajt. Én egyszerűen azt javasoltam Kovács Pálnak menjen a censorhoz s tudassa vele készségét, miszerint a kőszent szó az e betű díjával (köszönt) fog megjelenni. A tanácsot Kovács elfogadta s a censor a kérdéses versszakot eredeti állapotában, az e betű kihagyásával — csakugyan sajtó alá bocsátotta. Hanem bezzeg érkezett aztán harmadnapra Petőfitől egy dörgedelmes levél, melyben lehordta K. Palit, a miért verse néma megszámozás sorrendje szerint került világra. »Ha tehát önök ilyesmit tesznek verseimmel, kénytelen leszek többé a »Hazánk«-ba nem írni.« Eként rekesztette be Petőfi a levelét. Erre azt válaszolta Kovács a költőnek, hogy az írók arkangyala az 1-ső és 2-dik számmal jelzett verseket eltiltotta a világra juthatástól, a 3-dik számú is csak eszélyes alkudozások után kerülhetett a világ elé. Másnap szívélyes hangú levél érkezett Petőfitől, melyben sajnálkozását fejezte ki, hogy olyan goromba volt. »Bárcsak elveszett volna azon levél a postán ! De eszembe sem jutott, hogy egyéb akadályok is léteznek a magyar hazában. — A mit a censor kitörölt, a helyett mindig küldök más verset.« Eként irt Petőfi Kovács Pál kiengesztelése végett. Húshagyó kedd utáni csütörtökön Zichy