Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)
1884 / 50. szám - Telegdi László: Petőfi Sándor életéből
KOSZORÚ mozgásra szorított nagy és apró gépezetek látták el az előírt és megszabott végzendőket — mozdulatlan conservativséggel. A tulajdonképeni magyar kormányzat fogalmát és hivatását Széchenyi — a legnagyobb magyar — fellépése teremtette meg. Ő legelőször a magyar akadémiát alapította meg; a különböző körben dolgozó egyleteket alakított; könyveket irt, egyszóval mindent elkövetett a végett, hogy az országos életet mozgásba, és tevékenységbe hozza; az országos dolgozást megindítsa és irányozza. A többi magyar hazafiak csak beszéltek és legfeljebb sopánkodtak, lelkes szónoklatokat tartottak; ő előbb tanult, könyveket irt, azután szónokolt; minden lehető uton és módon elkezdett saját zsebéből költekezni, irodalmi dolgozataival a közvéleményt felkorbácsolni, megérlelni és előrevinni. Ily módon azon időben tulajdonképen ő képezte Magyarországon a hazai, a nemzeti államkormányzatot, mivel ő kezdeményezte, irányozta s ő intézte ennek feladatait s teendőit; ő igyekezett a százados előítéleteket, a nemesi tétlenséget, a kaszszellemet, a mindenféle megrögzött fogalmakat szétrobbantani s elenyésztetni. Széchenyi messze s mély belátású veszélyes számítású politikus és felette óvatos diplomataként vezette be, indította meg s rendezte a teendőket; számításai anynyira biztosak voltak, miszerint mindig tisztában lehetett az iránt, hogy kezdeményezéseinek mik lesznek végeredményei, ezek által hova s mire jut. Az 1836 -i országgyűlés végével már a legfontosb országos teendők mindinkább tisztázva voltak , és Széchenyi a cselekvést nagyon sok irányban eszélyesen és erélyesen megindította és következetesen hajtotta előre. 1840-ben feltűnt hatalmas tollával Kossuth, hogy mint eszményi vezető gyújtson, működjék. Ő épen ellentéte volt Széchenyinek, ő nem számította ki a végeredményeket ; nem vizsgálta, hogy mik s minek lesznek kezdeményezéseinek következményei, eshetőségei. Ő a szellemi ideálvezér eszméinek fénye, tűzoszlopa után csak előretört, s a gondviselés intéző hatalmára látszott bízni, hogy az általa neki indított áramlat a szellemi özönvíz alkotásai mik lesznek, s mikké válhatnak. Ez képezte Széchenyi és Kossuth politikai műveletei közt a határtalan nagy különbséget. Széchenyi mindig biztosra dolgozott, sohasem kockáztatott; Kossuth mindent kockára téve, vakmerően előre tört; — eszközei megválasztásában ritkán volt előre számitó, — biztos és szerencsés. Ő mindig hitt, remélt és szeretett. * Kossuth 1840-ben a »Pesti Hírlap« megindításával a modern politikai tanok s jogi élet követelményének »a radicalis reformok« megvalósítására való törekvést proklamálta. A Szatmármegye közgyűlésétől szétrepített »szatmári 12 pontozat« már a modern politikai intézmények legtöbbjét magában foglalta. A »nemesi« előjogokra épített ősi magyar alkotmány alapzatai már nagyrészben alá valának aknázva, és azok csak egy európai rázkódásra vártak, hogy az ősi örökség hagyományai szétomoljanak, rommá legyenek. Ennek olyan gyorsan bekövetkeztetésére azonban senki sem gondolt, annál kevésbé számított. Apponyi kancellár tisztán átértette helyzetét s feladatának követeléseit. Tudta azt, hogy neki akcióba kell lépni, ha fékentartó vezetője akar maradni az országos áramlatoknak s az események fejlődésének. Széchenyit legfőbb hivatalos intézőjévé tette az ország közlekedési ügyeinek , s így Széchenyi egyik vezetőjévé lett a magyar helytartó-tanácsnak. Továbbá az administrátori rendszer helyhatósági vezérkedését minden tekintetben érvényesíteni törekedett. Ezáltal aként befolyásolta az 1847-iki követválasztásokat, hogy az országgyűlésen az ellenzéknek csak egy szavazattöbbségre lehetett kilátása, — csupán kilátása. Az 1847. évi november 12-én meghított országgyűlés elé kész törvényi fokát terjesztett a kencellária. Pestmegye, — Battyányi La Gedeon és több főúri választó által Kossuthot választotta Széchenyi Sopronbeg