Koszoru. A Petőfi-Társaság heti közlönye 2. (1884)

1884 / 20. szám - Egervári P. Ödön: Petőfi Sándor mint pápai tanuló 1840-41-ben. Parragh Gábor elbeszélése után

314 KOS55URÜ »Uram! Egy óra múlva elutaztam. Szerencsét kívánok önnek a bretagnei rokonával való egybekeléséhez . . . őrizze meg híven szá­mára hűségét, szerelmét e minden érzelmét. Carmen.« — De hát jóságos ég, mit jelent ez ? mondá Péter meghökkenve. — Azt jelenti, mondá Cazanove István, hogy szépen kelepcébe kerültél volna, ha János és én meg nem előzzük a bajt. . . Tudakozódtam a grófnő után és szép dolgo­kat tudtam meg felőle . . . ő kém. PETŐFI SÁNDOR MINT PÁPAI TA­NULÓ 1840—41-BEN. (Parragb Gábor elbeszélése után.) Pápán, a 40-es évek elején, a Fazekas­utca arról volt nevezetes, hogy abban igen sok kollégiumi diák (a mai nyelven tanuló) la­kott. Parragh Gábornak is ott volt a szál­lása 1840-ben, laktársa Petrics Samu lévén, ki ez időben szalma-rakosgatással vetette meg későbbi művészetének alapját s később, mint jeles festész Orlai név alatt lett isme­retes. Ugyancsak abban a házban lakott Or- laival együtt Salkovics Károly is, jelenleg a gödöllői uradalom mérnöke. — Egy másik szobában Nagy Sándor jogász, most bőnyi földbirtokos, a harmadikban pedig Kiss Gábor, jelenlegi pápai lelkész. Egy márciusi napon, Petrics Samuhoz sápadt arcú, porlepte, kopott öltözetű ifjú kopogtatott be. Örlai-Petrics, mint kedves barátját ölelő karokkal, a íegszivélyesebben fogadta s szállását, élelmét megosztotta vele, mert útról jött vendége igen szegény fiú volt s nagyon szerette. A fennebb elősorolt s a fazekas-utcai házban lakó diákok közül némelyiknek nemcsak két, hanem három órát is kellett a kollégiumban hallgatnia, mint például Par- raghnak is, ki a jogi tudományokon kívül, az első évi theologiát is hallgatta. Ekként az egy házban lakó tanuló-pajtások csak délelőtti tizenegy órakor jöttek ismét össze, s ilyenkor a szép tavaszi verőfényes napon a ház eresze alatt folyt a társalgás. A csak imént messzeutról érkezett halvány-arcú s szegényes öltözetű ifjú, a tanulók távollétét versírásra használta fel s mindjárt össze­, gyülekezésük után, három költeményt sza- | vált el hévvel, lelkesüléssel. Minden jelen­levő megtette észrevételeit, elmondta bírála­tát ; természetes, hogy szigorúan is, mert hiszen melyikök sejthette volna, hogy az igénytelen külsejű ifjú egykor a magyar nemzet büszkeségévé növi ki magát, kinek dicső emlékét ércszoborral fogják megörö- kitni ? A szegény ifjú, Petőfi Sándor volt. Ez igy folyt három napon át. Az egy házban lakó tanulók reggel nyolc előtt tá­voztak, tizenegy óra után hazatértek s a ház eresze alá siettek, hol már Petőfi várta S őket uj költeményeivel, mert ő távollétük- í ben mindig verseket készitett. Parragh Gábor, ki már ifjú korában igen komoly volt, harmadnap azt kérdé Pe­tőfitől ; hogy hát milyen kilátása van Pá­pán ? Miként reméli a tanfolyamot bevé­gezni ? S miből él ? Petőfi Parraghnak minden kérdésére csak e lakonikus választ adta: »Nem tu­dom !« Többet egy szót sem szólt, dacára annak, hogy Parragh figyelmeztette, hogy hiszen Orlai Samunál csak nem maradhat a tanév bevégeztéig, mert hiszen az is sze­gény fiú. Petőfi rövid, de sokat mondó felelete meggyőzte Parraghot a szegény ifjú aggasztó helyzetéről. Szótlanul elhagyta a társaságot azzal a szándékkal, hogy az eszes, szorgal­mas, törekvő ifjúért tenni kell valamit. Ugyanazon utcában, a túlsó soron lakott egy nyugdíjas, világtalan református lelkész : Török, kinek Parragh szerdán és szomba­ton délutánonként a »Pesti Hirlap«-ot szokta felolvasni, s a ki ezért őt nagyrabecsülte. Parragh e világtalan öreg ur jó hajla­mát igen nemesen használta fel. Bekopog­tatott hozzá; előadta, hogy ő ugyan szíve­sen olvassa fel ezután is a »Pesti Hírlap«-ot, de az mindössze is kétszer-háromszor tör­ténhetik meg egy hétben, mikor előadásra nem kell mennie; mig ellenben egy épen most Pápára érkezett szegény, de széptehet- ségü ifjú, minden nap megtenné azt délben vagy délután, ha a tiszteletes ur egy kis ebédet adna neki. Ezzel egyszersmind abban a jótéteményben is részesítené, hogy a tan­folyamot Pápán hallgathatná. A jólelkü öreg tiszteletes készséggel vállalkozott s magához kérette Petőfit. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék