Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 1. (1934-1935)
1934 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
irányítója. Önálló kötetei: őszi rögön, elbeszélések, 1921. Mindenre sor kerül, 1924. Föld népe, elbeszélések, 1924. Rég volt, igaz volt, Történeti elbeszélések, 1924. Vas kenyéren, történeti regény 1925. stb. Írásaiból egy kiváló lélek vonzó egyénisége, közvetlen íróművészete s a falunkba vetett hit mélyen érzett igazsága sugárzik felénk. Innen van nagy olvasóközönsége s írásainak nagy hatása. Gyalui Farkas az egykori kolozsvári egyetem jeles könyvtárigazgatója most nyugalomba vonulva, folytatja írói sokoldalú munkásságát. Gyalui Farkas mint színműíró, novellista, irodalomtörténetíró és essayista egyaránt kiváló. Színműveit a budapesti Vígszínházban és a kolozsvári Nemzeti Színházban adták elő szép sikerrel, regényei, elbeszélései, irodalomtörténeti tanulmányai részben önálló kötetekben, részben az előkelő budapesti és kolozsvári napilapokban és folyóiratokban láttak napvilágot. Többet közülük németre, angolra, románra és finnre is lefordítottak. Igen sok értékes, új adatot gyűjtött Petőfi életrajzához s ezek a Budapesti Hírlapban, Vasárnapi Újságban s a kolozsvári Ellenzékben jelentek meg. Negyvenhárom az önálló köteteinek száma, a szépirodalmi és irodalomtörténeti dolgozataié pedig több, mint ezer. A kolozsvári egyetemi könyvtárt ő szervezte át, úgy hogy az az európai nagy könyvtárak közt is elsőrangú. Kristóf György 1878-ban született, a világháborút követő összeomlásig a szászvárosi református gimnázium tanára volt, 1922 óta a kolozsvári egyetemen a magyar irodalomtörténet tanszékén működik. Keze alól kerülnek ki az erdélyi magyar iskolák szaktanárai, továbbá mindazok az egyetemi hallgatók — és ilyenek jelentékeny számmal vannak, — akik érdeklődnek a magyar irodalom iránt. Pályája elejétől kezdve mindig a legkomolyabb szellemben folytatta tudományos munkásságát s ma is lelkes odaadással neveli az erdélyi magyar ifjúságot. Kristóf György irodalmi érdeklődése nemcsak a régi évszázadok szellemi életére terjed ki, hanem a jelenkori erdélyi magyar irodalmat is tevékeny figyelemmel kíséri. Munkái közül különösen a Petőfi Sándorra, Jókai Mórra és Madách Imrére vonatkozó tanulmányai érdemelnek kiemelést. Petőfi Sándor költészetének ő az egyik leglelkesebb és legtudományosabb méltatója Erdélyben. Ha egyéb érdemei nem volnának, munkásságának ez az értékes pontja is már a legnagyobb mértékben érdemessé tette a Petőfi Társaság elismerésére. SZATHMÁRY ISTVÁN A PETŐFI NAGYDÍJ NYERTESE Az idei nagydíjért költőink versenghettek. A kiküldött bizottság, Császár Elemér alelnök, Gáspár Jenő titkár és dr. Lázár Béla r. t. egyhangú határozattal Szathmáry Istvánnak ítélte a díjat az 1919—1933 közt írt verseinek nemrég megjelent gyűjteményéért. A jelentés, melyet dr. Lázár Béla írt és a márciusi ünnepi ülésen bemutatott, azt a mérőfokot állítja fel: tud-e a költő visszhangra találni, tud-e lelket önteni a leroskadókban, a szárnyaló szó ihletével magával tudja-e ragadni a reményre ébredőt? A közös érzések kifejezése sok veszéllyel jár. „A szó' 61