Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 3. (1936-1937)
1936 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
lítanak Segesvár mellett. Költségeit közadakozás útján teremtenék elő. A hír igen szépen hangzik, mi azonban kétkedéssel nézünk megvalósulása elé. Stománia, mely a Petőfi-emléktáblákat sorra szereli le, aligha fogja engedélyét megadni ahhoz, hogy Petőfi-szobrot emeljen a kormányzása alati sokat szenvedő és üldözött magyarság. A szobor felállításáról egyébként a Magyar Nép említést nem tesz, ami megerősíti, fájdalom, kételkedésünket. EGY ÚJABB PETŐFI-LEGENDA A Pécsben megjelenő Wochen-Ausgabe Neues Wiener Tagblatt ez évi június 20-iki vasárnapi száma: Der Dichter in Retten c. alatt Hermann F. Benisch tollából cikket közöl Petőfi szibériai haláláról. A szibériai legenda nem először bukkan fel szemünk előtt, azonban a nagy távolság, az adatok hozzáférhetetlensége és bizonytalansága mindenkor megakadályozták az alapos kutatást, főképp az utánajárást, úgy, hogy Petőfinek a fehéregyházai csatatéren történt elhalálozása még mindig az egyetlen elfogadható valószerűség a kutatók szemében . Benisch Hermann az igen elterjedt bécsi lapban megtisztelő, rokonszenves módon foglalkozik a legújabb legendával, melyet F. és Sz. hadnagy és zászlós beszéltek el neki 1919-ben; később Skridelszkij orosz alezredes is megerősítette az elbeszélés valószínűségét. Eszerint a két tiszt Szibériában, a Szlrgir folyó mentén egy jakut falucskára bukkant, melyben az emberek magyarul beszéltek. Ezek a magyarok 1849-ben, szabadságharcunk leveretése után idehurcolt magyar foglyok utódai, akik legendás küzdelmek után telepedtek le itten. Amikor ezt Benisch elbeszélte Skridelszkij ezredesnek, ez az irodalom iránt érdeklődő, nagyműveltségű orosz tiszt, aki a jiakutszki kormányzóságon teljesített egykor szolgálatot, azt mondotta, hogy volt a kezében egy akta, amely Alexander Stjepanovits Petrovics nevű fogolynak 1857 május 18-án, Ikatovo nevű faluban történt elhalálozásáról szólt, ő ebben ta névben Petőfi Sándort sejtette, s ehhez a véleményhez csatlakozik a cikk írója is. A cikk tartalmával nem foglalkozhatunk itt ez alkalommal bővebben, a zárt gyűlés fog további sorsáról határozni. Amit azonban még meg kell említenünk, az az örvendetes tény, hogy a nagyközönség soraiból többen is figyelmeztették a társaság vezetőségét a megjelent cikkre, ami a Petőfi-kultusz eleven élő voltának s mélységének valóban eltagadhatatlan jele. A Petőfi-kultusz ifjabb külföldi térhódítását jelenti egy kanadai angol nyelvű lapban (The Magyar Musa) megjelent nyolc Petőfi-vers, melyeket Watson Kirkeonnell fordított le angolra. Egy francia nyelvű anthológiában pedig (Anthologie de la Poesie Hongroise par Jean Hankiss et L. Molhos-Müller), mely a magyar költészetről ad átfogó, tanulságos és érdekes képet, Petőfi öt jeles fordítású verssel van képviselve s egy összefogó méltatással bevezetve. Az anthológia megjelenésének érdeme Hankiss János egyetemi tanáré, aki ezzel a művel nagy szolgálatot tett irodalmunknak. He 494