Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. (1937-1938)

1938 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE

deklődésükre elmondták, hogy a falut 1849-ben egy Alexander Stjepanovits Petrovics nevű nagyműveltségű hon­­védőrnagy alapította, összeszedve az egész környék magyar hadifoglyait. A község neve ma Kerizs. Valaha Kőrös volt. Lakói ma jakutoknak vallják magukat, kik a magyar nyelvvel párhuzamosan az oroszt is beszélik. Hivatalos nyelvek azonban az orosz, — mondja tovább az Attila cikke, — de iskolájukban be van ve­zetve a magyar nyelv tanítása is. A történelmet például mind a két nyel­ven tanulják. Magyar nyelvtudásuk nem tökéletes, nyelvsziget lévén, te­lítve van orosz és mongol (?) szavak­kal; mindennek ellenére azonban jól megértettük egymást. Távozásuk előtt megnézték Petro­vics sírját is. A vasrácsos kerítésen belül, mely 6X6 méter négyzetű terü­let, 2,5 méteres halom van. A domb tetején vaskereszt, rajta ovális vas­tábla a következő szószerinti felirat­tal: „Alexander Stjepanovits Petro­vics honveg­ernagi, halva itt 1857 május 18. Ő csinálta falut, Kőrösöt!“ Cikke végén még ezt írja Barátosi Ziénárt Lajos: „Már 1913-ban szóvá­­tettem­ ezt a dolgot úgy a belügyben, mint a honvédelemnél, természetesen süket fülekre és gúnyolódó kétke­dőkre találva“. A cikk adatai azonban teljesen megegyeznek a Wochen-Ausgabe Neues Wiener Tagblatt-nak 1936. évi június 20-iki számában megjelent cikke adataival, melyeket Herrmann I­. Bönisch tett közzé, s melyeket F. és Sz. hadnagy és zászlós mondtak el neki még 1919-ben. Ott is szerepelt a jakut falu, a Szfigir - folyó, a még magyarul is beszélő ott­ telepedett hadifoglyok, Alexander Stjepanovits Petrovics; csupán a falu Kerizs— Kőrös neve s a sírfelirat hiányzott. Ennyi az új ebben a magyar cikkben. A Rákospalotai Kaszinó ezévi már­cius 15-iki ünnepi ülésén Petőfi Sán­dor mellszobrát leplezte le, melyet díszterme számára készíttetett. Az ünnepre, a szoboravató beszéd meg­tartására a Petőfi­ Társaságot kérték fel, melynek nevében Kállay Miklós alelnök jelent meg, Gyökössy Endre tagtársunk kíséretében. Beszédében rámutatott Petőfi örökkön élő nagy­ságára és igazságaira, melyekből az a 90 esztendő, mely őt a mától el­választja, semmit se vont el. Költé­szete, alakja csak növekszik az idő múlásával, mind teljesebb lesz s rá­világít a jövendő századok útjára is. A Tokióban székhelyét tartó japán Petőfi-társaság a múlt hónapban, a Waseda-egyetem múzeum-termében kiállítást rendezett Jaschik Álmos festőművészünknek a János vitéz­hez készült eredeti illusztrációiból. A művész e képeket most a japáni Petőfi-társaságnak ajánlotta fel. Ez­zel a kiállítással kapcsolatban Mezey István összegyűjtötte és bemutatta Petőfinek japán nyelvre fordított, köl­teményeit, valamint életére és költé­szetére vonatkozó egyéb adatokat is. A japán lapok nagy elismeréssel írtak a kiállításról, közölték a képe­ket, az egyetem tanácsa pedig Jaschik Álmosnak egy régi japán fametszet­­gyűjteményt küldött viszonzásul. Petőfi első versének századik évfor­dulója alkalmából jelent meg Kecs­keméten A halhatatlan diák c. szín­játék 3 felvonásban­ tárgyalja Petőfi­nek aszódi diáksága végső napjait, a nagy költő emlékezetéhez méltó ne­mes hangon s emelkedett irodalmi szellemben. Szerzője: Osváth Gedeon dr., az aszódi gimnáziumnak hosszú időn át volt igazgatója, Korén Ist­vánnak e századeleji utóda, aki Petőfi aszódi ifjúságára vonatkozó adatokat a tudós és pedagógus lelkiismeretes­ségével gyűjtötte össze, amint erről * 247

Next