Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 4. (1937-1938)
1938 / 4. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
deklődésükre elmondták, hogy a falut 1849-ben egy Alexander Stjepanovits Petrovics nevű nagyműveltségű honvédőrnagy alapította, összeszedve az egész környék magyar hadifoglyait. A község neve ma Kerizs. Valaha Kőrös volt. Lakói ma jakutoknak vallják magukat, kik a magyar nyelvvel párhuzamosan az oroszt is beszélik. Hivatalos nyelvek azonban az orosz, — mondja tovább az Attila cikke, — de iskolájukban be van vezetve a magyar nyelv tanítása is. A történelmet például mind a két nyelven tanulják. Magyar nyelvtudásuk nem tökéletes, nyelvsziget lévén, telítve van orosz és mongol (?) szavakkal; mindennek ellenére azonban jól megértettük egymást. Távozásuk előtt megnézték Petrovics sírját is. A vasrácsos kerítésen belül, mely 6X6 méter négyzetű terület, 2,5 méteres halom van. A domb tetején vaskereszt, rajta ovális vastábla a következő szószerinti felirattal: „Alexander Stjepanovits Petrovics honvegernagi, halva itt 1857 május 18. Ő csinálta falut, Kőrösöt!“ Cikke végén még ezt írja Barátosi Ziénárt Lajos: „Már 1913-ban szóvátettem ezt a dolgot úgy a belügyben, mint a honvédelemnél, természetesen süket fülekre és gúnyolódó kétkedőkre találva“. A cikk adatai azonban teljesen megegyeznek a Wochen-Ausgabe Neues Wiener Tagblatt-nak 1936. évi június 20-iki számában megjelent cikke adataival, melyeket Herrmann I. Bönisch tett közzé, s melyeket F. és Sz. hadnagy és zászlós mondtak el neki még 1919-ben. Ott is szerepelt a jakut falu, a Szfigir - folyó, a még magyarul is beszélő ott telepedett hadifoglyok, Alexander Stjepanovits Petrovics; csupán a falu Kerizs— Kőrös neve s a sírfelirat hiányzott. Ennyi az új ebben a magyar cikkben. A Rákospalotai Kaszinó ezévi március 15-iki ünnepi ülésén Petőfi Sándor mellszobrát leplezte le, melyet díszterme számára készíttetett. Az ünnepre, a szoboravató beszéd megtartására a Petőfi Társaságot kérték fel, melynek nevében Kállay Miklós alelnök jelent meg, Gyökössy Endre tagtársunk kíséretében. Beszédében rámutatott Petőfi örökkön élő nagyságára és igazságaira, melyekből az a 90 esztendő, mely őt a mától elválasztja, semmit se vont el. Költészete, alakja csak növekszik az idő múlásával, mind teljesebb lesz s rávilágít a jövendő századok útjára is. A Tokióban székhelyét tartó japán Petőfi-társaság a múlt hónapban, a Waseda-egyetem múzeum-termében kiállítást rendezett Jaschik Álmos festőművészünknek a János vitézhez készült eredeti illusztrációiból. A művész e képeket most a japáni Petőfi-társaságnak ajánlotta fel. Ezzel a kiállítással kapcsolatban Mezey István összegyűjtötte és bemutatta Petőfinek japán nyelvre fordított, költeményeit, valamint életére és költészetére vonatkozó egyéb adatokat is. A japán lapok nagy elismeréssel írtak a kiállításról, közölték a képeket, az egyetem tanácsa pedig Jaschik Álmosnak egy régi japán fametszetgyűjteményt küldött viszonzásul. Petőfi első versének századik évfordulója alkalmából jelent meg Kecskeméten A halhatatlan diák c. színjáték 3 felvonásban tárgyalja Petőfinek aszódi diáksága végső napjait, a nagy költő emlékezetéhez méltó nemes hangon s emelkedett irodalmi szellemben. Szerzője: Osváth Gedeon dr., az aszódi gimnáziumnak hosszú időn át volt igazgatója, Korén Istvánnak e századeleji utóda, aki Petőfi aszódi ifjúságára vonatkozó adatokat a tudós és pedagógus lelkiismeretességével gyűjtötte össze, amint erről * 247