Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 5. (1938-1939)
1939 / 4. szám - Raffay Sándor: Petőfi szobránál (Ünnepi beszéd)
arra, hogy Petőfi lelkének csodálatosan ékes hajlékának emelésében döntő szerepe volt. Akkor itt még nádfedeles házban, egyetlen tanteremben, evangéliumi szegénységben élő egyetlen tanítómester személyesítette meg az intézetet. Áldott emlékű, Korén István, nekem is egykori tanárom, igazi professzor és polihisztor volt, aki az emberi lélek belső titkaiban ugyanolyan járatos volt, mint a tudományok egész mezején és a természet nagy világában. Tiszta szemmel, világos és bölcs értelemmel, meleg szívvel irányította a reábízott ifjúság lelkét. Ő töltötte meg Petőfi lelkét is értelemmel, a szívét meg tiszta érzésekkel. Az aszódi iskola tanárai és tanulói méltó büszkeséggel állják körül ma Petőfi Sándor szobrát, hogy ünnepeljék az egykori nagy aszódi diákot. Vagy talán az öntudatos magyart, az építő munkára és az áldozatos halálra is mindenkor kész hazafi emlékezetét akarja megörökíteni ez a szobort? Azt a hazafit, aki rajongó szíve szent őszinteségével vallotta: Tied vagyok, tied, hazám, E szív, e lélek! Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek? Szent egyház kedtem belseje, Oltára képed. Te állj s ha kell, a templomot Eldöntöm érted. Azt a hazafit akarja megörökíteni ez a szobor, aki büszkén hirdette: Járjatok be minden földet, Melyet Isten megteremtett. S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Azt a hazafit, aki boldogan énekelte: Magyar vagyok, legszebb ország hazám Az öt világrész nagy területén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Azt a hazafit akarjuk megörökíteni, akit csak „Egy gondolat bántott“ halálos komolysággal, hogy nem tudja vérével meg 1940