Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 8. (1942-1942)
1942 / 2. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
Sándor összes műveivel. Az egykötetes hatalmas munka bibliapapíron 1630 oldal, és a teljes Petőfit tartalmazza, a prózai művekkel, az útlevelekkel és a fordításokkal együtt. Ez eddigelé a legteljesebb magyar nyelvű Petőfikiadás s örömmel jelenthetjük, hogy a Petőfi-Társaság a Petőfi-Ház könyvtára részére máris megszerezte a gyönyörű munkát a hasonló kiállítású és kiadású Vörösmarty- és Arany-kötetekkel együtt. Érdekes könyv jelent meg Dárdai Béla, a Szent István Akadémia osztályelnökének tollából. A könyv címe: Rab magyar tájakon. Az író ebbena könyvben a különböző megszállt területeken tett útiemlékeiről számol be, több olyan helyről, ahol Petőfi is megfordult, így a Szatmári képek a múlt évtizedből c. fejezetben Kaplony, Szatmárnémeti, továbbá Költő Petőfi-emlékeit eleveníti fel nagy irodalomtörténeti tudással és igaz magyar érzéssel. A Sárosi tükördarabok c. fejezetben Eperjes és Bártfa Petőfi-emlékei elevenednek meg a hármas költői versennyel és a bártfai látogatással. Várdai Béla könyvét, amely a Szent István Társulat kiadásában jelent meg, mint a Petőfi-kultusz egyik legújabb és legértékesebb dokumentumát őrizzük meg. VÉGVÁRI Nagy veszteség érte Társaságunkat s egyben az egész magyar irodalmat, Reményik Sándor, költői nevén Végvári, 51 éves Ikrában Kolozsvárott október 24-én hajnalban elhunyt. Végvári költészetét a magyar történelem legválságosabb korszakában ajándékozta a Mindenható a magyarságnak, hogy két ország szenvedő népének is vigasztalója legyen. Erdélyi volt, Kolozsvár szülöttje és mindvégig az erdélyi fájdalom lantosa maradt, elindulásától kezdve haláláig. Első verskötete Segítsetek! (Hangok a végekről 1918—19.) címmel 1919-ben jelent meg s azóta is több kiadást ért el. A kötetre felfigyelt az akkor széttépett Magyarország, mert új költő hangja sikoltozott a trianoni határok fölött. Társaságunk volt az első, amely a Végvári névvel jelentkező költőt már 1921-ben rendes tagjai közé választotta. Segítsetek! című verskötetét Zu Hilfe! (Stimmelt aus den siebenbürgischen Grenzmark 1918—1919.) címmel Társaságunk kültagja,dr.Flekkel Péter fordította német nyelvre 1920- ban. A kötet megrázó erejű verseit, amelyek a végek hangjait szólaltatták meg, Mindhaláláig és Végvári versek címmel HALÁLA kapkodta szét a Csonkaország, kéziratban terjesztették Erdély megriadt városaiban és falvaiban a magyarok. Egy nemzet fájdalma s az elhivatott költő zsenijének megérzése emelte Végvári nevét a csillagokig s őrizte meg elkövetkező kötetein keresztül (Atlantis harangoz, Román virág, Fagyöngyök, Csak így . . ., Vadvizek zúgása, Egy ■ eszme elindul, Szemben a mécsessel, A műhelyből) egészen az összes költeményekig, amelyek az idei könyvnapra jelentek meg. Társaságunk 1926-ban a Petőfi nagydíjjal is megkoszorúzta Végvári költészeteit s amikor a múltévi visszatérés után Kolozsvárral együtt Végvári is visszatért, az akkor már Corvin-lánccal kitüntetett költőt tiszteleti tagjaink sorába választottuk, aki idei nagygyűlésünket azzal is megtisztelte, hogy néhány költeményét bemutatásra elküldötte. Akkor már betegeskedett, az utóbbi évek nagyobb részét már szanatóriumokban töltötte, mert egészségét a román megszállás keserű évei erősen aláásták. Mégis mindenkit váratlanul ért hirtelen elhúnyta. Szülővárosa Kolozsvár halottjának nyilvánította s akivá - 122