Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 9. (1942-1943)
1942 / 1. szám - A PETŐFI TÁRSASÁG ÉLETE
többé a természet csodáit sem. Szava a lelkesítés harsonája: «Föl a szabadság nevében Petnek elszánt ifjai. S lelkesülés szent tüzében Rohantunk hódítani. S fölmenénk az ős Budába Felrepültünk, mint sasok, Terhünktől a vén hegy lába Majdnem összeroskadott...» Tekintete csak a tragikus elemeket látja: «Magas hegy tetején régi Buda vára, Mezőn állva néz a ballagó Dunára. Budán ne járjatok, ne járjatok éjjel, Mert találkoztok a megöltek lelkével...» «Vérmező, vérmező, nagyon megszomjaztál, Egy hajtásra olyan sok vért inni tudtál.» A tragédia kifejlődése és beteljesedése távol e várostól szakad rá. Utolsó pest-budai híre: az idegen elnyomó hatalom zászlaja a budai váron. Ez kíséri el az összeomlás, s a látnoki képzeletével megálmodott halálos megdicsőülés felé. A költő elment, elviharzott és soha többé nem tért vissza. Szíve dobogását azonban itt érezzük ma is a violaszínű alkonyaiban, a kéklő hegyekben, a Duna hullámainak csillogásában, vagy a felhőben, amikor egy pillanatra árnyat vet a tovahömpölygő folyóra. PETŐFI POZSONYI EMLÉKEI A Nemzeti Újság 1942 április 8-i számában Kinizsi Andor tollából igen érdekes cikk jelent meg, amelynek címe «Petőfinek Pozsonyban nem volt lakása» volt, alcíme pedig «Érdekes viszszaemlékezések a száz évvel előtti időkre». A cikket teljes egészében itt ismertetjük. «A magyar tavasz örökké összefügg Petőfivel. Nemcsak 1848 híres március 15-éjének örök megemlékezéseként, hanem azért a tüzért és lázas lelkesedésért is, amely egyformán jellemzi legnagyobb költőnket s a kikeletet. Nem véletlen, hogy 1848 vértelen, nagyszerű forradalmát tavasszal robbantotta ki az ifjúság. A híres márciusi ifjak nevét mindnyájan ismerjük. Petőfi mellett Jókai, tórsai, azután Vörösmarty, Arany, Bajza József, Yahot Imre neve közismert. Volt azonban Petőfinek még egy barátja, Kalmár József, akiről úgyszólván alig tudunk, holott benső barátságban élt a költővel. Nyolc éven át együtt voltak Pápán diákok, később az 1843. évi pozsonyi diétán találkoztak és 1845—48 között felkeresték egymást Pesten is, sőt találkoztak Debrecen falai között 1849-ben. Ki volt ez a Kalmár József? A pápai főiskolán tanult jogot és bölcsészetet, később áttért a katolikus hitre, Somogy megye főjegyzője lett, azután Pozsonyba került gimnáziumi tanárként, ahol számos előkelő ifjú tanult a keze alatt, így ő volt a tanára báró Burián István későbbi pénzügyminiszternek, Polónyi Géza igazságügyminiszternek, de tanította a Batthyány-, Pálffy- és Zichy-család számos sarjadékát. 1917-ben három évvel századik születésnapja előtt halt meg Pozsonyban, ahol élete utolsó pillanatáig azon dolgozott, hogy Petőfi szobrát felállítsák Mária Terézia híres városában, a költő ottartózkodásának méltó emlékére. Varga István műfordító birtokában értékes relikviák vannak. Minthogy Kalmár ifjúkorában majdnem elvette feleségül Varga dédanyját, a kapcsolat sohasem szakadt meg a két család kö zü.