A Petőfi Társaság Lapja, 1878. január-június (3. kötet, 1-26. szám)
1878-01-13 / 2. szám
10 A PETŐFI-TÁRSASÁG lapja Még a mindenható úristen is zavarba jöhet, valahányszor a Miatyánkot hallgatja, hogy hát kinek a könyörgését teljesítse ? ! Annak-e ki szelid levegőt és napsugárt kér, vagy annak, akinek szél, vihar és jégeső a »mindennapi kenyerünk !« Friss egészségben tartsa-e meg a papát, vagy a nagybácsit, vagy pedig a szegény padkásnak és sirásónak is juttasson egy pár jó napot? Hát még a szegény tárcaíró, hogy ne jönne zavarba. Hisz neki semmiféle osztálylyal nem szabad elrontania a dolgát, mert mindig az kell, hogy álljon szeme előtt, hogy: ho, hó! Ez az idő épen a praenumeratió ideje ! Eszetlen légy Kupa ! Mi a menydörgős menkőt kivánjuk hát, hogy Pál is gyönyörködjék benne, Péter se boszankodjék ? ! Socrates, mióta az eszemet tudom, mindig jó emberem volt. Már diákkoromban Maecenásomul szegődött, mert hiszen csak neki köszönhetem, hogy a cipő jótéteményében részesültem. Most is hozzáfolyamodtam jó tanácsért. Mit csináljak, hogy a kecske is jól lakjék, a káposzta is megmaradjon, a szerkesztő is megadja a kívánt előleget! ? Visszagondoltam szavaira, s eszembe jutott a legbölcsebb szava, melyet mintha csak a tárcaírók kedvéért hirdetett volna : »Kedves jó barátom, azt kívánod, mondanám meg neked: mi minden kell arra, hogy az emberek magukat boldogoknak érezzék ? ! Egy szóval megmondom : Megelégedés!« Én is csak ezt kívánom önöknek. BALÁZS SÁNDOR TITKÁRI JELENTÉS a Petőfi-társaság első évi működéséről. T. közgyűlés! Midőn társaságunk egy évi működéséről kell számot adnom , lehetetlen nem éreznem a feladat súlyát, mely reám nehezedik. A Petőfi-társaság, alig egy éve kezdvén meg működését, nem hivatkozhatik nagy és fényes múltra, melynek történetében, kiváló tehetségek feltűnése képezi a megállapodási pontokat, s nem mutathat föl korszakot alkotó irodalmi műveket, melyek nélküle talán nem láttak volna napvilágot. Ily nagy eredmények eléréséhez az évek hosszú sora, az ég különös adománya — s ami szintén lényeges — kedvező anyagi körülmények kellenek. A Petőfi-társaság midőn, most egy éve, először megjelent a nagyközönség előtt, tagjainak lelkesedésén, önzésnélküli buzgalmán kívül egyébre alig számolhatott. A viszonyok súlyosak, nyomasztók valának, s a közlelkesedés szárnya, melylyel az ország máskor az eszmény felé emelkedett, jóformán meg vala törve. A nemzet azonban követve a magas példát, melyet neki az ország védangyala, koronás királynénk adott, figyelmére, pártfogására méltatta az uj szépirodalmi szövetséget, mely magas missiót tűzött maga elé: a szépirodalmi erőknek minél tömegesebb egyesítését s ez által veszélyeztetett szépirodalmunknak biztosítását. A szívélyes rokonszenv, a bátorító taps, melylyel első közgyűlésünk a nemzet részéről találkozott, erőt, bátorságot kölcsönzött a fiatal társaságnak, hogy elfoglalja azt a helyet, melyen megállani, melyet megóvni hazafiai szent kötelesség. Megindította szépirodalmi heti közlönyét, mely leghívebb tükre munkásságának s az egyetlen szépirodalmi lap, mely kizárólag a hazai irodalom termékeiből táplálkozván, sok részben ellensúlyozója a könyvpiacot és a sajtót kivált az utóbbi években egészen ellepő idegen termékek nemzetiségi szempontból könnyen veszélyessé válható áramlatának. Hasonló jellege van társaságunk könyvkiadóvállalatának, melyből eddig Endrödi Sándor és gróf Zichy Géza költeményei, Vértesi Arnold egykötetes regénye : »A nyomorúság iskolája« s Balázs Sándor víg elbeszélései forognak a közönség kezei között, s melynek első évi folyamából az utolsó kötetet, Jókai Mór elbeszéléseit pár nap múlva kapják meg a vállalat pártolói. Részt vett társaságunk Kovács Pál győri jubileumában, megülte Rubens emlékünnepét s tíz felolvasó ülésén a társaság tagjai közül Abafi Lajos, Abonyi Lajos i — 1, Ábrányi Emil 2, ifj Ábrányi Kornél 3, Balázs Sándor 3, Bartók Lajos, Éjszaki Károly, Erődi Béla 1 — 1, György Aladár 2, dr. Hatala Péter, Kertbeny Károly, Komócsy József, E. Kovács Gyula, László Mihály, Névy László 1 — 1, Pulszky Ferenc 2, Szabados János 1,Szász Gerő 2, P. Szathmáry Károly 1, Torkos László, Tóth Endre, Jókai Mór, Vértesi Arnold 2 — 2, Vadnai Károly, Várady Antal és gr. Zichy Géza egy felolvasással szerepeltek. Ezen felolvasóüléseinknek nagy és díszes közönsége arról tett bizonyságot, hogy az általunk képviselt elvek a nemzet rokonszenvével találkoztak, s arra indította társaságunkat, hogy alapját kiszélesítse s a szépirodalom munkásai és a nagy közönség közt létező viszonyt még szorosabbá, bizalmasabbá tegye, fölvévén alapitó és pártoló rendes tagokat mindazokat, kiknek a magyar szépirodalom emelkedése szivükön fekszik s kik azt anyagi támogatással igyekeznek előmozdítani. Fölhívásunk nem volt pusztában elhangzó szó. A szépirodalom barátai — alig pár hét lefolyása alatt — tekintélyes számmal sorakoztak zászlónk alá, Bokros Elek és Kégly György országgyűlési képviselők pedig, az első száz, az utóbbi