Pszichológia 7. (1987)
1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - MÉREI FERENC: A perem-helyzet egyik változata: A szociálpszichológiai kontúr
MÉREI FERENC 1909-1986 Mérei Ferenc halála a pszichológia fájdalmas vesztesége. Munkásságának, szerepének, hatásának átfogó értékeléséhez túlontúl kevés az az idő, ami a gyász napjaitól eltelt. Emlékének most két, kéziratban maradt munkája közzétételével kívánunk tisztelegni. Az első tanulmány eredeti formájában az MPT V. Országos Konferenciájának a Szociálpszichológiai Szekció tematikus ülésére vitaanyagnak készült. A második Rogers magyarországi látogatása alkalmából felkérésre készült és a Rogers tanfolyamon kéziratos formában terjesztették. Mellékeljük Mérei Ferenc tudományos munkáinak bibliográfiáját. A PEREM-HELYZET EGYIK VÁLTOZATA: A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI KONTÚR Minden szociálpszichológiai tér (iskolai osztály, gazdasági egység, szellemi csoportosulás, nemzeti társadalom stb.), minden emberi csoportosulás az integráció foka szerint is tagolódik. Egy kevésbé integrált tartomány: a perem. Populációja, a marginálisok másként élnek, viselkednek, ítélnek, mint a csoportosulás magjában vagy a mag körül elhelyezett személyek, párok, informális csoportok. Első vizsgálatomban (1948) iskolai osztályok perem-gyerekeit és a peremre szorult párokat vagy kis csoportokat vizsgáltam. Az alapvizsgálat 12—14 éves gyerekekkel, multidimenzionális szociometriai technikával készült. Az iskolai osztálynak az értékképzésben kompetens tartományához nem kapcsolódókat tekintettem peremhelyzetűeknek. Ezeket kérdeztük ki, ezeknek az élethelyzetéről folytattunk ankétot. Az így nyert adatok szerint a peremre kerülőket a következő társas mozzanatok különítették el a többiektől és indokolták azt, hogy ne az integratív tartományban, hanem a peremen helyezkedjenek el. a) Gyermekként, felnőtt gondjuk van: anyja meghalt, kis testvért nevel, pénzt kell keresnie stb. b) Felnőtt élet: szex-kapcsolat, kötődés jóval idősebb felnőtthöz. c) Fejlődési elmaradás, alacsony értelmi szint éretlensége miatt nem fogadják be. Pszichológia, 1987, (7), 1, 1—24.