Pszichológia 16. (1996)

1996 / 1. szám - TANULMÁNYOK - PATAKI FERENC: Élettörténet és identitás : Új törekvések az én-pszichológiában

TANULMÁNYOK PATAKI FERENC MTA Pszichológiai I­ntézete, Budapest 2. ÉLETTÖRTÉNET ÉS IDENTITÁS1 (Új törekvések az én-pszichológiában) AZ ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET KUTATÁSA Semmi meglepő nincs abban, hogy az életrajzi-elbeszélő szemléletmód térhó­dítása kézenfogva járt az önéletrajzi emlékezet nekilendülő kutatásával. Ezt a fejleményt az is serkentette, hogy a kísérleti pszichológiában újólag előtérbe került az emlékezeti tevékenység komplex (pszichológiai, neurofiziológiai, biokémiai, antropológiai) vizsgálata. Egészen természetes, hogy önéletrajzi emlékezet híján semmifajta biografikus elbeszélés sem léteznék; tárgyi és lo­gikai kapcsolatuk könnyen belátható, bizonyításra nem szoruló tény. RUBIN joggal írja (1989, 3.), hogy az önéletrajzi emlékezet átfogó megértése szük­ségképpen feltételezi az alapvető emlékezeti folyamatok megértését. Ezúttal nem szándékozunk áttekinteni az önéletrajzi emlékezet kutatá­sának teljes — igencsak szerteágazó s egyebek közt a patologikus tünetekre is kiterjeszkedő — terepét. Még kevésbé áll módunkban az, hogy a memó­ria­ kutatás általános jellegű kísérleti pszichológiai tényeiben elmélyedjünk. Csupán azokat a szálakat vonjuk be elemzésünkbe, amelyek többé-kevésbé szorosan összefüggenek a bennünket érdeklő fő kérdéssel, nevezetesen az én és az önéletrajzi emlékezet (s az élettörténeti elbeszélések) kölcsönös kapcso­latával. Mindenekelőtt az e kapcsolatban működő konstruálási folyamatok és átalakító-torzító tényezők vonhatják magukra figyelmünket. Ámbár alaposan megfontolandó, vajon helyénvaló-e ennek kapcsán „tor­zításról” beszélni. Az élettörténetnek természetesen vannak „objektív” tényei­­ (a születés ideje, helye, a nem, rokonság, iskolázás stb.), ám még ezek is ér­­­­telmező konstruálás tárgyai lehetnek az elbeszélés szerkesztés során. Banális I 1 A tanulmány az OTKA (2607. s/2) támogatásával készült. Pszichológia, 1996, (16), 1, 3—47

Next