Pszichológia 25. (2005)
2005 / 4. szám - TANULMÁNYOK - BIGAZZI SÁRA: A cigányok szociális reprezentációja: filmek és filmcímek
A tanulmány a cigányok szociális reprezentációját a filmbeli kommunikáción keresztül vizsgálja. A pszichológia tudományterületén belül a filmet leggyakrabban a pszichoanalitikus interpretációk kereteiben vizsgálták, míg az észlelés, értelmezés, emlékezet és részvétel kognitív folyamatainak tanulmányozásakor ingerként használták fel.A Filmekkel foglalkozó szociálpszichológiai kutatások száma minimális. Ezek a film befogadásának folyamatait vizsgálták, a filmmel mint társadalmi jelenséggel foglalkoztak. Témája miatt is példaként emelhető ki Halász László (1974) vizsgálata, melyben a szerző a művészetkommunikáció (Sára Sándor: Cigányok című filmjének) hatását vizsgálta a társadalmi előítéletességre és a távolságtartásra nézve. A következőkben két vizsgálatot mutatok be. A kutatás első részében megpróbáltam a cigány reprezentációt megjelenítő filmek időbeli és kontextuális eloszlását történeti és társadalmi keretek között értelmezni. A második részben a filmcímeket - mint befogadási perspektívát nyújtó filmelemeket - tartalomelemeztem. 1. A cigány reprezentációt megjelenítő filmek makroelemzése Vizsgálati kérdések A szociális reprezentáció elmélete kölcsönös kapcsolatot teremt a kommunikációs eljárások és a konstruált valóság jelentéssel való felruházása között. Esetünkben ez a kapcsolat a cigány reprezentációt használó filmalkotási munka, mint kommunikációs eljárás és a cigány szociális reprezentációja, mint a konstruált valóság része között valósul meg. A következő kérdésekre kerestem választ: A cigány reprezentációt felhasználó filmek makroelemzésén keresztül milyen következtetéseket tudunk levonni egy adott társadalmi közegben megjelenő valóságfelfogás és az ebből eredő kommunikációs szükségletek között? Melyek azok a történelmi periódusok, amikor a filmnyelven keresztül a cigány képe átlagosan jobban megjelenik és milyen okokból? Milyen társadalmi és történelmi folyamatok állhatnak ennek a kommunikációs szükség- 1 A Pszichoanalízis filmet vizsgáló témái között megtalálhatjuk: az álmok és a film közötti hasonlóságok és átfedések elemzését (Lebovici, 1949; Musatti, 1949; Chasseguet & Smirgel, 1971) a pszichikai és a (film) nyelvi jelenségek összekapcsolását, (Oudart, 1969/1971; Baudry, 1970), a film által aktivált motívumokat és a jelentést létrehozó eljárásokat (Kuntzel, 1973; Bellour, 1979) az azonosulás, voyeurség és a fétizmus folyamatain keresztüli konstruálódó filmjelölőt, amelyhez a néző méri magát (Metz, 1977). Összefoglalását lásd in Casetti (1993). A filmológia elméleti megközelítésében a filmi szituációt vizsgálta. Az észleléssel (többek közt: Wallon, 1953, 1960; Rey, 1954; Michette, 1948, 1961; Romano, 1965), az értelmezéssel és emlékezettel (többek közt: Zazzo, & Zazzo, 1949; Mialaret, & Méliès, 1954; Fraisse, & De Montmollin, 1952; Bruce, 1953) és a részvétellel kapcsolatban (többek közt: Michotte, 1953; Ancona, 1963,1967; Lambelli, 1974), az észlelési folyamatokat a kognitív pszichológia keretei között (Hochberg, & Brooks, 1978, 1985; Aumont, 1990; Baroni, Cornoldi, 1989) és a gibsoni ökológiai megközelítésben (Gibson, 1979) vizsgálták. Összefoglalását lásd in Casetti (1993).