Regnum - Egyháztörténeti évkönyv 4. (1940-1941)
Salacz Gábor: Az Agliardi-affaire
föltétlenül megtartják. Ezzel vége is volt Ambró látogatásának, mert Rampolla mentegetve magát, hogy a pápa vár reá, felállt s elbúcsúzott Ambrótól.92 Amíg Rampolla éreztetni akarta mégegyszer az üggyel kapcsolatban a Szentszék méltóságát s egyáltalában nem bíztatta Ambrót a consistorium közeli megtartásával, addig a pápa nem titkolta el az őszinte örömét, hogy az uralkodó Revertera visszatérése mellett döntött. Ezt az intézkedést annál jobban kell becsülnöm, — mondotta XIII. Leó pár nappal későbben Montelnek —, mert gyöngéd figyelmességet látok benne az ügyvivőnek kifejezett kívánságommal szemben.93 Revertera az év utolsó napján érkezett vissza Rómába. Mindjárt újév napján felkereste Rampollát. A bíboros-államtitkár rendkívül előzékenyen fogadta és biztosította őt, hogy mindent meg fog tenni a kormány kívánságának a teljesítése érdekében s reméli, hogy a consistoriumot a közeli jövőben megtarthatják. Hangoztatta Rampolla, Agliardira célozva, hogy a Szentszék és a monarchia nagy és fontos közös érdekei mögött a személyes tekinteteknek háttérbe kell szorulniok s el kell kerülni a korábbi nézeteltérések emlegetését. Nagy megbotránkozással szólt Rampolla különböző hírlapírókról, melyek azzal gyanúsították, hogy ő idézte fel a viszályt s általában az osztrák-magyar monarchia ellenségeként tüntették fel. Tudom, mondotta Rampolla, hogy honnét erednek ezek a gyanúsítások, s nagyon sajnálnám, ha hitelt adnának nekik Bécsben. Megkérte az államtitkár Reverterát, hogy cáfolja meg ezeket a híreket, mert sohasem volt az osztrák-magyar monarchia ellensége s nem akarja, hogy jószándékait félreismerjék.94 Rampollának e szavaival bizonyára az volt a célja, hogy 92 Lásd u. o. Ambró december 21-i 45. sz. táviratát és december 23-i 55. A. sz. jelentését. "Lásd Ambró december 28-i 56. A. sz. jelentését. Montés 24-én volt a pápánál. 91 Lásd Bevertera 1896 január 4-i 1. B. sz. jelentését a Polit. Archívban, Borne S. S. 1896. Bevertera bizalmasan úgy értesült, hogy Bampolla az ellene szőtt intrikák középpontjában a monarchia vatikáni követségét látta, mert úgy tudta, hogy az Italie és a Corriera delle Sera ellene írt cikkei egy Cari nevű újságírótól származnak, aki gyakran fordult meg értesülése szerint a követség házában, a Palazzo di Veneziában. Carira Eevertera előtt is nyíltan hivatkozott Bampolla, Eevertera azonban, mint jelentésében írta, nyugodt lelkiismerettel válaszolhatta Bampollának, hogy Carit sohasem látta s nevét is alig ismeri.