Szépművészet 1. (1940)
1940 / 3. szám - Czakó Elemér: A magyar bélyeg szemléje
tettek. Magyar történelmi érzéssel, a valóság túlértékelése nélkül, különleges formanyelvével adta elő epikáját, amint felmagasztosított alakjai előviharzanak a kilencszázéves, szinte mithikus félhomályból. Más bélyegein is találkozunk szenvedélyes lendülettel és költői szárnyalással. Lobogó lelkesedéssel készítette a keleti visszatérés emlékbélyegét, összesen négyet. Árvízi hőse már csaknem Toldi reinkarnációja. Repülői kápráztatnak. A Szent Korona nála foszforeszkáló erőforrás. Légrády olyan friss mindig és annyira romantikus néha, hogy a világ filatelistáinak elsőszámú közkedvence lett. Amerikában rászavaztak első helyen, Svájcból francia műbírálók leveleztek vele, a szakreferácók pedig Londontól Bécsen át Pozsonyig feléje nyújtották az elismerés pálmáját. A virágzó fiatalság és az újszerű művészet képviselőjét üdvözlik személyében. Ezek után jövőjétől csak a legbiztatóbb fejlődést várhatjuk. Fokról-fokra halad az önfegyelmezés magaslata felé. Képzeletének iramai rendezettebb ritmusokra váltódnak fel. Belső feszültsége pedig nemcsak látomásokat vetít ki, hanem rajzbeli biztonsággal is erősödik. Bélyegkultuszunk mai idején, mikor a gyűjtők negyedmillióra tehető példányszámot is felvesznek közvetlen vásárlással egy-egy bélyegből, a művészeket nem kell lámpással keresni. Postánk bizonyos elmélyedéssel tudja életre kelteni sorozatait. A Művészeti Tanácsnak nemcsak bírálatát veszi igénybe, de kiválasztott előadókkal a tárgykörbe is bevezeti a művészeket s felügyel a sokszorosítás menetére. Ha pedig szükség van rá, a legilletékesebb szakembereket kéri fel. A Szent István sorozathoz például támogatást nyújtott Hóman Bálint, Lépesd Antal, Gerevich Tibor, a Magyar Szentekhez Vargha Damján és így tovább. Az eredmények azután akkorára nőttek, hogy a bélyegekkel foglalkozó művészek tanulmányaikat máshol is felhasználták, így jöttek létre Jeges Ernő székesfehérvári kompozíciói, Diósy Antal milánói nagy faliképe, Légrády levelezőlapjai stb. A művészek sokat adtak, de maguk is meggazdagodtak. A szűkebb körű pályázatokra újabban meghívást nyertek esetenként: Fery Antal, Molnár C. Pál, Haranghy Jenő, Jeges Ernő, Dely Anna, Szüts Pál, Jaschik Álmos, Végh Gusztáv, Berán Lajos, Szemes István, Pohárnok Zoltán, Muhics Sándor, D. Szabó István, K. Lukács Kató, Györgyfy György, Kövesdy Géza, Englerth Emil, Gebhardt Tibor, Jantschy-Jáky Béla, Pál György, Domanovszky Endre, Cziglényi Ádám, Szathmáry István, Horváth Jenő, az Aíczó András. 1004, erdélyiek közül Kós Árpád, Nagy Imre, Gy. Szabó Béla, gr. Teleki Ralph, a felvidékről Harmos Károly stb. Kiemelkedő sikereket értek el a következők: Márton Lajos készítette a Magyar Szentek sorozatát. Nem kereste a mélyértelműséget, de alakjai előkelőséggel reprezentáltak, örülhetünk, hogy a Szent Flóriánok és nepomuki Szent Jánosok mellett láthatjuk árpádházi szentjeinket is. A legrégibb templomaink tele voltak velük. Petten Sándor riportrajzok szellemében ünnepelte a felvidék egy részének visszatérését. A forró események valóságát lopta a szívekbe. Tóth Gyula szobrászilag tömörítette Mátyás király emléklapjait. Elgondolása és ábrázolási módja nemcsak az újdonság ingerével hatott, de bírálóinak egybehangzó tetszését is elnyerte. Különösen a Hunyady-címer és a Vajda-Hunyad bélyegei váltottak ki elismerést monumentalitásukkal. Diósy Antal az 1938-as Szent István bélyegek második sorozatának alkotója. A hit és a történelmi ihlet trónusára a Raffael előtti egyszerűséget ültette. Az olaszok is adtak ki grotteszk Szent Ferenc bélyegeket. Diósynál szintén a lelki elemek viszik a szót. Nagyvonalúsága alig fér el a bélyeg börtönében. Alakjai majdnem ornamentummá finomodnak. Kompozíciói pedig magasan felette állanak az operai végjelenetként ható amerikai bélyegek sokadalmain. Diósynek van még egy magyar népies bélyegsorozata, mellyel első díjat nyert, de mindeddig még nem sokszorosították. E bélyegeknek barátokat szerző ereje volna nemcsak a somogyi tükrösökből eredő ősi zamatja révén, de művészeti rangja folytán is. Még egy elsődíjas pályaműről tudunk, melynek szerzője Konecsni György. A „művészetért“ című sorozatán szálfínom árnyalatokkal fejezte ki magát a görög gemmák varázslata alatt állva s ametiszt és karneol színekre gondolva. Sugártestű alakjai egyébként testvérei, a francia Roty „Magvetőjének“ és a német Cizarc „Faültetőjének“. A magyar lelkiségű irodalom, építészet és gondolkodás sohasem ellenezte sem a klasszist, sem a klasszicizálást. A népies s a történelmies bélyegek megjelentetése tehát nagy nyereség volna számunkra. A bélyeg maga tragikusan kicsiny hely ugyan, mégis az azon megnyilatkozó igazi művész szava eljut széles e nagy világon mindenhová. Éppen ezért bélyegtervezőinket kár volna túlterhelni realista vágyakkal és hivatalos előírásokkal. Nagyon Heibíng, 1994. Haranghy, 1927.