Szépművészet 1. (1940)
1940 / 3. szám - Csánky Miklós: A kassai főoltár két ismeretlen szobra
A KASSAI FŐOLTÁR KFT ISMERETLEN SZOBRA régi magyar műkincsek számbavétele, feldolgozása egyre több meglepetést tartogat. Az eredeti összefüggések kibogozásával néha teljesen mellőzött, félreismert vagy ismeretlen emlékek jutnak egészen kivételes jelentőséghez régi művészetünk történetében. Ezúttal két szobrot hozunk először egymással kapcsolatba. Az egyik, Szent Jeromos, néhai Kohner Adolf örököseitől, vétel útján 1937-ben jutott a budapesti Szépművészeti Múzeumba. A finoman faragott, 76 cm magas szoborban a szent álló alakja lép elénk. Tekintete a messziségbe mered, fejét a bíborosi kalap övezi. Ruházata a test alakját és helyzetét követi, jobbfelől pedig a szent állata ágaskodik és kapaszkodik köpenyébe. A régen letört kezek egyike valószínűleg a kihúzott tövist foghatta. A szobor fáját a szú alaposan összerágta. Felületén azonban nagy részleteket őrzött meg eredeti színezéséből: az aranyozott fehérbélésű köpenyéből, a bíbor alsóruhájából és piros kalapjából. A további romlások ellen dr. Váli László konzerválása óvta meg a szobrot. Kisebb kiegészítései csupán a bíborosi kalapra szorítkoztak. A másik, 79 cm. magas szobor Szent Gergely pápát ábrázolja, és legutóbb a Magyar Nemzeti Múzeumból került a Szépművészeti Múzeumba. A szent pápa teljes főpapi díszében áll, jobbkezével köpenyének egyik végét fogja fel és könyvet szorít magához, melyben baljával lapozgat. Arcával a könyvbe mélyed; a formai részletek között a kompozíció itt is mély lelki kapcsolatot teremt. Ez a szobor még az elmúlt században felelőtlen restaurálásának esett áldozatul. Köpenyét, ruháját, tiaráját újra alapozták, aranyozták és festették, arca szokatlanul sötét színt kapott. A legutóbb végzett konzerválás ettől a hamis, idegen színezettől szabadította meg a szobrot. A kíméletlen megújítást nyilván a most újra előtűnt egészen megkopott állapotának köszönhette. Az egykori aranyozott köpenyre és a talán ezüstözött ruhára csak szerény nyomokból következtethetünk. Különben a formákat csupán a megbámult bolus fedi. Bélésének színe kék, a tiara valószínűleg aranyozott volt. Arca a fehér bolusig kopott. Balkezének ujjai letörtek, az alba alsó redőzetéből is egy rész hiányzik. Jobbkezének egyik ujját még régebben kiegészítették. A további szuvasodástól ezt a szobrot szintén dr. Váli konzerválása óvta meg. A két szobrot nemcsak jeles stiláris sajátságai, hanem még bebizonyítható eredetük is a régi magyar fafaragás nagyjelentőségű emlékei közé sorozzák. A Szent Jeromos-szobor 1911-ben a Szent Györgyczéh nyolcadik művészeti aukcióján (a Nemzeti Szalonban, kat. 22. p. 410/a.) bukkant fel. Felsőmagyarországi származásán kívül közelebbi eredetéről mit sem tudunk. Legutóbb Kampis Antal foglalkozott vele először részletesen a Középkori faszobrászat Magyarországon c. nagy munkájában (58—60. o.). Adatok hiányában a szobor helyzetét megjelölni valóban kényes feladat és fejtegetései úgy látszik a formáknak csupán a fényképen mutatkozó egyezésére támaszkodtak. Szent Jeromos párjának még mindig azt a női szent szobrot (alexandriai Katalin?) tartja, amellyel már az aukción és később ugyancsak a Szent-Györgyczéh kisplasztikai kiállításán is összetársították. (Mindkettő dr. Kohner Adolf tulajdona. A Gyűjtő I. 3—4. sz. 1912. 119, 147. o.). Ez a párosítás talán a rokonméretből következett, mert a szent királyleány szobra nemcsak máshonnan, hanem teljesen más iskolázottságú faragótól származik. Szent Jeromos szobrásza pedig hasonlóképen a feltételezett közös kéztől, a jánosréti főszobor mesterétől messze eső, egészen kivételes tehetség. Eredetéről igazi, mindeddig ismeretlen párja, Szent Gergely pápa lendületes szobra tanúskodik. A közös származás nem lehet vitás. A szobrok hatásos, egyéni jellegüket a kompozíciók olyan önálló, lezárt egységének köszönhetik, amelyben a részletek finomsága, a formák mélysége a látás reális megragadásában és szabadságában érvényesülnek. A test finom hajlásával, a végtagok helyzetével vagy a fejtartással, az alakok állásába lendület és mozgás kerül, amelyet kitűnően éreztet és közvetít a redők mély árkolása, természeti megfigyeléseken alapuló rendszere. A test szerves váza, kerete ennek a rajzban is gazdag festői elrendezésnek. A hasonló tojásdad fejek már az arcképek megkapó valószerűségével hatnak. Gergely pápa szobrában azonban Szent Jeromos nemcsak stiláris megfelelőjét, hanem a szokásosan együtt csoportosított négy egyházatya (Nagy Szent Gergely, Szent Jeromos, Ágoston és Ambrosius) közül egyik ikonográfiai társát találja. A Szent Gergely-szobor származása pedig különösen figyelemreméltó. A kassai dóm egyik restauráló építésze, Weber József, az ottani Orbán-torony padlásán találta. Mihalik József nézete szerint (Egy fejezet a kassai Szent Erzsébet-templom történetéből. Budapesti Szemle 1922. CXLVIII. sz. 54. o.) a Szent Erzsébet-templom hatalmas főoltárának az ormán állhatott. Maga az összefüggés nem szorul részletes bizonyításra, a fentebb méltatott sajátságok a főoltár szekrényének három nagy szobrára éppúgy megfelelőek, sőt jellemzőek — így többek között, a képe