Szépművészet 1. (1940)

1940 / 3. szám - Voit Pál: A fűzfői Szent Imre kápolna

kimeríthetetlen formajátéka mesévé üdíti a történelem száraz adatait. A királyi gyermek ifjúsága és menyeg­zője az udvari élet fenséges derűjét, vitézi tettei és látomása a valóban rendkívüli lény jelenlétet érez­tetik. Bár a falképek telve vannak újszerűen ábrázolt apró részletek sokaságával, aprólékossá sohasem vál­nak. Jeges a részleteket is sommásan kezeli s ecsetjét a lényeges dolgok meglátása vezeti. A kompozícióval tökéletesen uralkodni tud vizuális élményén, logikus sorrendben úgy, akkor és oda vezeti a szemlélő figyelmét, amint azt az ábrázolásnak általa megszabott értelmi, művészi, vagy hangulati mondanivalója kívánja. Átütő erejét, fiatalos frissességét, művészeté­nek magyar zamatját mindezeken túl színeiben találjuk meg. A színek zenekarának merész virtuóza, megrázó, majd elcsendesítő, lágy akkordokba mosódó karmestere. A kék, vörös, zöld és arany színek mesteri kompozíciója adja meg voltaképen a fűzfői interietre A főváros metszet-pályázatának első díját Jeges Ernő, a Ferenc József festészeti díjat Nemessányi Kontuly Béla nyerte. A főváros nem­régen pályázatot hirdetett Budapestet ábrázoló fa- és linoleummetszetekre. A beérkezett pályadíjakat most bírálta el a grafikai szakértőkkel kiegészített bíráló­­bizottság. A bizottság döntése szerint első díjat nyert Jeges Ernő „A Halászbástya este“ című mun­kájával. Második díjat nyertek: Breznay József „Kilátás a Gellérthegyről“, Élesdi István „Mátyás­templom a Szentháromság­ utcából“, Istókovits Kál­mán „Vajdahunyad“ és Koffán Károly „Halászbástya“ című munkájával. Harmadik díjat nyert: Cselényi uralkodó hangulatát. Aki belép a kápolnába, lenyű­gözve áll meg ott és érzi, hogy e művet csak magyar festő festhette. Ösztönös felbuggyanása ez a táj és faj erőinek. Jeges Ernő falképeinek alakjai nem torz nyomoré­kok, nem sápadt földi árnyak, hanem közöttünk járó, s közérthető nyelvet beszélő emberek. E tulajdon­sága, valamint lenyűgöző, erkölcsi és nevelt ereje, korszerűen magyar levegőre alkalmassá teszik őt nemcsak egyházi, hanem történeti témáknak nagy falsíkokon megoldandó feladataira. A középkori nagy székesegyházak falfestményei a „biblia paupe­­rum", a „szegények bibliája“ nevét viselték. A nép az imádságon kívül elsősorban tanulni, azután gyönyörködni ment a templomba. A mi hősi korunk megkívánja, hogy középületeink falait újértelmű „biblia pauperum“-ok borítsák, melyek a Tart pour Tart gyönyörködtetése előtt a magasabb célt, a „nem­­zetoktatás“ szent hivatását töltsék be. VOIT PÁL Elemér „Lánchíd“, Deli Antal „Budapesti látkép“, Fery Antal „Mátyástemplom“, Gallé Tibor „Kilátás a Gellérthegyről“, Győri Dezső „Margithídnál“ ősz Dénes „Parlament“, Pohárnok Zoltán „Várkert-rész­­let“, Szűcs Pál „Margithíd“, nemes Török János „Budai látkép“ és Varga Mátyás „Lánchíd“ című munkájával. Elhatározta még a bizottság, hogy a nem díjazott pályamunkák közül többet megvásárlásra ajánl. A Ferenc József koronázási alapítvány 1940. évi festészeti díjára beérkezett pályaműveket is most bírálta el a bizottság. A díjat egyhangúlag Nemessányi Kontuly Béla festőművésznek ítélte oda. Dicséretben részesült H. Kattioni Eszter és Kákai Szabó György. KARAY GYULA? APOKALIPSZIS, LINO-METSZET

Next