Szépművészet 2. (1941)

1941 / 3. szám - Jajczay János: Korszerű vallásos festészet és szobrászat

tak és nem festettek Utolsó ítéletet, Angyali üdvözle­tét stb. Csodát nem mertek és nem tudtak ábrázolni, mert nem hittek a csodában. Milyen eszközzel fejez­zen ki emberfelettit a racionalista festő, aki a világot csendéletnek nézi és legfeljebb a színek egymás közötti viszonyát keresi. Sok mindent kellett a modern egyházművésznek újra felfedeznie, mert a XVIII. század óta a festő és szobrász csak azt tudta ábrázolni, ami letapintható. Márpedig a vallásos tárgyú művészet nemcsak felüle­tes, külsőséges esztétikai gyönyör, benne nemcsak a vonal, a forma, a tömeg, a szín a fontos; a műben első­sorban lelki értelmet keresünk. A vallásos festészet és szobrászat a szemmel nézés mellett a belső látást, a megértést is szolgálja. Hiszen a Szentszék hivatalo­san is azt mondja: „a festő és szobrász az Egyház természetfeletti életének kifejezője, sugárzójai­. Az elrontott közízlés és az új vallásos festészet, szobrászat eleinte nem találkozott. A felület már régen megbabonázta a közönség szemét. Az új művészet helyzetét az is megnehezítette, hogy — a megszokot­tól eltérően — az újjal való foglalkozás lelki funkciót kívánt, amelytől pedig a képpel vagy szoborral szem­­benállva, a közönség régen elszokott. Megszoktuk a naturalizmus közönséges mértékét. A képet, szobrot a valósággal összehasonlítva nézték. A ma egyház­művészete más igényű. A tömeg elrontott ízlésén felül áll. Nem kitaposott úton halad, nem akar a ter­mészet rabszolgája lenni, mint ahogy irtózik a szenti­mentális, édeskés, langyos széptől. Az új művész a lelkében élő érzést akarja kifejezni, az érzelmet kí­vánja materializálni. A ma egyházművésze a hitet kívánja az anyagba beleötvözni. Az egyházművészet­tel foglalkozó szobrász, festő eszményi lelkesedését, misztikus ihlettségét, elragadtatását akarja rögzíteni. A lélek gyógyítására vállalkozik. Távolról sem ideálja alacsony szinten a matériában vájkálni. Magasra kíván emelkedni, az ég közelségét keresi csak azért, hogy bennünket is felemeljen. A magyar egyházművésznek a háború után nehéz a helyzete. Még az 1920-as évek táján a hivatalos körök is magyar barokkról álmodoznak. A közönség nagy része is nehezen érti meg, hogy a megváltozott élet, az új életforma, új művészetet is kíván. Azonban a megváltozott életrend kényszere, valamint a feltörő tehetséges fiatalok megtörik az ellenállást. Művészeink valóban áhitatos odaadással, teremtő ihlettel, praktikus, artisztikus elgondolásuk jegyében, a mai életberende­zésünk érdekében sietnek a feltörő neokatolikus irány segítségére. Merészen a kor szelleméhez idomulnak s ezzel kérlelhetetlen küzdelem indul meg a magyar haladó művészek és a konzervatívok között. Azonban a fiatalok állták a harcot. A római Magyar Akadémiá­ról kikerülők már döntő sikert arattak a padovai s római egyházművészeti kiállításokon, amely után a magyar közönség is felfigyel. A magyar egyházművészek feladatuk nagyszerűsé­gétől áthatva, felelősségük teljes tudatában alkotnak. Munkáik a túlzó kilengéstől mentesek. Az anyaggal való bánni tudás, a lényeget kifejező képesség, az értelmes forma, megérdemelt elismeréshez juttatja őket. A magyar vallásos festészettel és szobrászattal foglalkozók munkáin már nemcsak az arra illetékes egyháziak, de a közönség is felfedezi a liturgikusan cél­szerűt, az esztétikailag kifogástalant és azt, hogy a forma mögött vallásos gondolat is él. Szent tűz lobban fel a magyar vallásos irányú művészetben, amely tud misztikus lenni, erőt, tisztaságot, életet sugározni. JAJCZAY JÁNOS MJIfv r:-: z. J: 4: /V, v1: ' -JP' Sa • sK I é é 6; o 63 via j MEGYER-MEYER ATTILA : FALUSI TEMPLOM TERVE. I. Díj. Attila Megyer-Meyer: Entwurf einer Dorfkirche. — Attila Megyer-Meyer: Proggetto di una chiesa di villaggio.

Next