Szépművészet 2. (1941)

1941 / 3. szám - Lepold Antal: Becsei György megitéltetése

a kísértéseket, amelyekkel a gonosz lélek a haldoklót a kétségbeesésbe kergetni igyekszik. A művészet illusztrálta az irodalmat. Drámai jelenetekben mutatta be a haldokló lelkéért folyó küzdelmet, s az összes sze­replőknél alkalmazott mondatszalagokon bőséges szö­veget is adott. Ez az ars bene moriendi név alatt isme­retes képanyag a halált megelőző lelki harcra szorít­kozik. A halált követő különítéletet a középkori művészet általában egyszerűbben ábrázolta. Rendesen csak a védőszent, vagy Szűz Mária ajánlja a halottat az Úr­isten irgalmába. Ámde az ars bene moriendi képek­nél, valamint a deesis és a végítélet ábrázolásánál hasz­nált elemek átvételével a különítélet jelenetének szem­léltetése néha megbővült, s a vádló ördög, az őrző­­angyal, az üdvözítő, a Boldogságos Szűz, a védőszent vagy keresztelő szent János szerepeltetésével egész bírói tárgyalássá szélesedett. Ilyen ritka, bőséges anyagú, részletesen elbeszélő kép a zselizi falfestmény. Kétségtelenül a Vesszősnek nevezett Becsei György lelke fölött folyó különítéletet ábrázolja. A halott szájából kis gyermek alakjában el­­szálló lélek Krisztushoz fordul irgalomért; az őrző­angyal a halál beálltát megállapítja és tanúsítja, hogy a halott utolsó perceiben kegyelemért esdekelt. Krisz­tus és Szűz Mária közbenjárására az Atya Isten irgal­mas ítéletet mond. Mivel a festmény nemcsak ikonográfiai szempont­ból igen érdekes, hanem külön magyar jelentősége van, megkísérlem annak részletes ismertetését, bár a nehéz szövegek magyarázatához elégséges analógia még nem áll rendelkezésre, így egyes esetekben csak vélemény nyilvánítható. Már a kép föltárása után megkísérelték a szövegek leolvasását,­ de kevés szerencsével. Vagy téves, vagy teljesen érthetetlen megoldásokat adtak. Bizonyos, hogy a kép nem a szignált Máté mester teljesen eredeti kompozíciója, hanem ismert minták szabad fölhasználásával készült. A mondatszalagokon alkalmazott latin szövegek nem a mester fogalmazásai, aki latinul nem is tudhatott, mert a másolásnál is föl­tűnő hibákat követ el, valószínűleg nem is a megbízó, vagy a zselizi pap művei, hanem más mintáról ismert mondatok. A legtöbb szabályos hexameter. S ahol a versforma hiánytalan, ott bizonyosak lehetünk az olvasás helyességéről is. Gyanúsak azonban azok a szövegek, amelyek a versforma ellen szólnak, bár nem bizonyos, hogy mindegyik fölirat szabályos vers volt. Tehát kiváló óvatosságot kell tanúsítanunk, ha a tény­leges szöveget bírálni akarjuk. A négyszögű falfestmény sötét tónusú. Kevés benne a szín. Uralkodik a rajz, a feketével húzott kon­túrok. Három mezőre osztható. Az alsó mező közepén alacsony ágyon fekszik az állig letakart, beretvált arcú, hosszúhajú halott, akinek szájából gyermek alakjában kiszáll a lélek. Jobbról a halott lábánál áll a patáslábú, farkos, denevérszárnyú és szamárfüles ördög. Balról a halott fejénél áll a nimbuszos őrangyal. A középső mezőben balról a meztelen, csak lágyékkendővel takart és keresztnimbuszt viselő Krisz­tus áll, aki jobbkezével oldalsebére mutat. Jobbfelől a térdelő Szűz Máriát látjuk, aki balkezével a mellére — emlőjére — mutat. A felső mező közepén mandorlával övezetien, szi­várványon trónol a keresztnimbuszos Atya Isten. Balra tőle angyalnak mellképe, jobbra pedig guggoló ülésben egy nő, aki nimbuszt visel. A mondatszalagok szövege végig gót minuszkulák­­kal írott. Egyetlen nagybetű a szignatúrát viselő alsó szalagon a mester nevének kezdőbetűje: M. Az ördög szalagján olvassuk: hanc animam peccato quam Ninive plenam nosco. Magyarul: Úgy ismerem a lelket, hogy bűnökkel telt, mint Ninive városa. Az őrzőangyal balkezéből Krisztus felé vonuló szalag szövege: hic si peccavit nece pressa opem rogitavit. Magyarul: Ez, ha vétkezett is, a halál gyötrelmében segítséget kért. Az elszálló lélek kezeiből Krisztus felé lebegő sza­lagnak fölírása: nunc­e(riste) morte me salva tua pre­cor­te. Magyarul: Most ments meg engem halálod érdeméből Krisztus! Szűz Mária jobb kezéből Krisz­tus felé menő szalagon az írás: hanc que suxisisti fili veniam precor­isti. Nyilvánvalóan hibás. Helyesen: hanc (t. i. mamillam) qui suxisti. Magyarul: Fiam, aki ezt az emlőt szoptad, bocsánatot kérek neki. Krisztus szava az Atya felé: vulnera cerne pater fac quod regitat mea mater. Magyarul: Atyám, nézd sebeimet és tedd meg, amit anyám kér. Az Atya Isten jobb kezét áldásra emeli, bal kezében a Fiú Isten felé vonuló szalagot tart a következő szö­veggel : nasci petito dabo quae vis nulla tibi negado. Bár a szöveg nyelvtanilag igen gyanús, az olvasás kétség­telenül jó. Föl kell tételeznünk, hogy a petito mint participium perfectum aktív értelemben magyará­zandó. Akkor a magyar fordítás így hangzik: Mindent megadok, semmit meg nem tagadok neked, aki meg­testesülni akartál. Nézetem szerint a szöveg hibás, s helyesen így hangzik: nati petita dabo quaevis nulla tibi negabo, vagyis: Fiam minden kérését teljesítem, sem­mit sem tagadok meg tőled. A felső balsarokban lebegő angyal szalagján a kezdő szó igen nehezen olvasható. Azonban a vers­­alakot figyelembe véve fomeanak olvasom, így a szöveg volna: fomea virtutum viciis facit esse solutum. Magya­rul : Az erényeket ápoló (v. i. az isteni malaszt) meg­tisztít a bűnöktől. A guggoló szent nő szalagjának szö­vege : aspice peccator — ubi filius est mediator. Magyar

Next