Szépművészet 2. (1941)
1941 / 1. szám - Művészeti élet
kiállítására. Jankovics Velmár, a jugoszláv közoktatásügyi minisztérium osztályfőnöke rövidesen Budapestre érkezik és érintkezésbe lép illetékes magyar körökkel a budapesti reprezentatív kiállítás megrendezése érdekében. Budapesti tartózkodása során egyúttal a jugoszláv-magyar művelődési kapcsolatok kimélyítéséről is tárgyal. Gallé Tibor festőiskolája Budapest, VI. Bulyovszky utca 21. szám. Telefon: 126—541. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportjának múlt évi novemberi számunkban közölt pályázatára értesülésünk szerint több mint 60 pályamű érkezett be. A Zrínyi Csoport vezetősége kiállításon szándékozik bemutatni a magyar katonaeszményt kifejező és szolgáló műveket. A pályadíjak odaítéléséről még e hó folyamán dönt a bizottság. PRITC© KÉPÜIK Az amatőrfilmezők egyetlen szaklapja kiadja a Magyar Amatőrfilm Szövetség Budapest, II. Margit-rakpart 44. IN MEMORIAM 1940 Márton Ferenc festőművészről,akit tragikus hirtelenséggel, Erdély visszatérésének előestéjén ragadott el a halál, előbbi számunkban emlékezett meg Csánky Dénes tanulmánya. Iványi Grünwald Béla művészi pályafutásához a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalantól kapta az első útbaigazításokat, innen a müncheni és a párisi Akadémiákat kereste fel. Párisból visszatért Münchenbe, ahol műtermet bérelt és több esztendőt töltött el. Annak a lendületes pátosznak, a nagy, egybekapcsoló hatások drámai erejének, — ami későbbi alkotásait az előzőektől meglepő különbséggel jellemzi —, a hosszú vajúdások eredményeinek gyökérszálai annak a naturalizmusnak iskolájához fűződnek, melybe Iványi- Grünwald Béla a párisi és müncheni évek alatt járt. Nagy és hosszú út volt az, mely végső kifejlődéséhez vezetett; egyre alakuló stílusa mégis azokból az elemekből tevődött össze, amelyek naturalista kora élményeinek kifejezését szolgálták. Művészetének fejlődési útja Nagybányától kezdődik. Ha újabb és újabb, néha nem is kedvező meglepetéseket is tartalmazott, mégis az impresszionizmustól és a naturalista természetábrázolástól kezdve művészetének minden állomásán át egyirányú vonalban vezet. Nagybányára Hollósyval és Ferenczy Károllyal való ismeretsége hozta. Ferenczyvel párisi tartózkodása alatt ismerkedett meg, Hollósyval pedig Münchenben barátkozott össze, ahol összebarátkozott azokkal a fiatal művészekkel is, akikből utóbb a nagybányai művészcsoport magja alakult. 1896-ban a többiekkel együtt ő is Nagybányára ment s egyik alapítója lett a művészcsoportnak és tizenegy éven át részt vett a nagybányaiak munkájában. 1907-ben Kecskemét város meghívására Kecskeméten telepszik meg s vezetője és tanára lesz a művésztelepnek, 1919 óta pedig a Balaton mentén dolgozott. Amint magát a naturalizmust is felváltotta a stíluskeresés, úgy Iványi Grünwald Béla ábrázolásmódja is hasonló átalakuláson, majd ismét további változásokon esett át. Naturalista természetszemléletből fakadó finomságok és részletezések helyett mély ellentéteket, nagyvonalú összefoglalásokat hozott. Világos, kissé poros müncheni színskálája („Isten kardja“) elsötétedett, úgy tetszett, mintha a realista meglátástól, melyből kiindult, a kifejezés komponáló ereje felé hajlott volna át, majd mintha felébredt volna a barna és sötét álomból, zengőn és színesen harsogott a felszabadulás. Ekkor találta meg magát, elmondanivalóinak igazi hanghordozását. Tájképei a legjellemzőbbek és talán a legszebbek is. Nem a futólagos benyomások megrögzítése, atmoszferikus látások regisztrálása vezeti; a tájék lelkéhez férkőzik hozzá és a természet őserejét idézi meg. A kecskeméti idő hozza a legteljesebb kibontakozást és a legszebb eredményeket. Erősen foglalkoztatták figurális problémák, de igazi területe a tájkép marad mindvégig és egy kedves témakör, ahol korlátlan lehetőséget nyithatott a színek pompázatos játékinak: a virágcsendélet. Halálával megszakadt egyik legváltozatosabb munkásságú festői pálya, akinek minden stílusváltozásán át hűséges kísérője volt eredeti komponáló készsége és mélyen zengő, gazdag színvilága. D. Végh Ilona, a fiatal szobrásznemzedék tehetséges és rokonszenves tagja szeptember 1-én váratlanul halt meg Rómában. Verebi Végh Hana mindössze harminchárom éves volt. 1907. március 3-án született Bozsokon. Leánya volt Végh Gyulának, a magyar művészeti közélet tiszteletreméltó alakjának, az Iparművészeti Múzeum volt főigazgatójának. Művészeti tanulmányait Budapesten Leszkovszky György és Simay Imre, aztán több éven át Münchenben Th. Georgii és Párizsban George Despiau vezetésével végezte. Tanulmányai elvégzése után a Római Magyar Intézetben, majd saját műtermében dolgozott Rómában. Művészetének javát képmásszobraiban adta. Kiváló érzéke volt a jellem megragadása iránt, a formákat pedig tömören és egyszerűen tudta összefoglalni. Néhány sikerük teljes alakot is mintázott. Ezek közül különösen a Werbőczy utca 3. sz. alatti ház udvarában álló női kőalak válik ki. Az Abbotsfordi (Skócia) Scottkastély számára egy Krisztust készített s egy keresztre feszített Krisztust a bozsoki családi sírbolt fölé. Mint az olasz művészek szindikátusának tagja az olasz állam megbízásából ő mintázta az Istituto d'Agricoltura főbejárata feletti domborműveket és a könyvtárépület teraszz-án álló bronz kakast. Olasz templomok számára több Madonnát és más vallásos tárgyú szobrot mintázott. Sokat foglalkozott állatok mintázásával. Az ő műve a gyepűfüzesi Erdődy-kastély parkjában lévő életnagyságú szarvas-szobor. Nagyobb kő- és bronzfigurákon kívül sok kisplasztikai munkát is készített kerámiában. Ezeket Rómában sokszorosítva vásárolták és igen megbecsülték. 1930-ban a Szent Imre-kiállításon dicsérő elismerésben részesült. Budapesten több ízben állított ki, főként az Iparművészeti Társulatban. Több munkával vett részt a Római Magyar Intézet budapesti kiállításán 1931-ben. Rómában pedig 1933-ban külön kiállítást rendezett s ezt az olasz király és a Duce is meglátogatta.