Szépművészet 2. (1941)
1941 / 10. szám - Dercsényi Dezső: Nagy Lajos ikonográfiája
nyomások alapján dolgozni, de akár az intenzív diplomáciai kapcsolatok, akár a feltételezhető miniatúrák vagy pedig a Paduában élő magyar tanulók révén könnyen megfesthette a király valóságnak többé-kevésbbé megfelelő képét. Bár Altichiero alakjait nem egyszer rendkívül egyénítő erővel, markáns vonásokkal festette meg. Nagy Lajos képében mégsem gondolhatunk portréra, különösen a szó mai értelmében, hanem a király idealizált képére, ahogy az e korban a köztudatban élt. A freskóciklus három képből áll. Az egyiken Ramiro király álmát meséli el a művész, amint Compostellai Szent Jakab megjelenik a királynak és a hitetlenek elleni harcra buzdítja. A második képen tanácsosainak körében díszes trónon látjuk, kezében liliomos kormánypálca, baljában országalma, fején zárt liliomos korona. Dús haja kibuggyan a korona alól, középen elválasztott két hegyben végződő szakáll kereteli jóságos arcát. Kissé előre álló duzzadt alsó ajka megfelel Küküllei leírásának. Arcáról szigorú jóság, szemeiből határozottság, kezeiből energia árad. A harmadik képen, ahol imájára megjelenik Szent Jakab és dárdájával lerombolja Simancas városát, térdelve, profilból látjuk a királyt. A freskó készülésének idejéről elég pontos korhatározó adatok beszélnek. A kápolnát Bonifacio Lupi Soragna marchese kezdte építeni 1372-ben, a kifestésért járó tiszteletdíj egy részét Altichiero 1379-ben nyugtatja, tehát a freskók a hetvenes évek utolsó éveiben készültek. Nagy Lajos alakját megörökítette a Zárai Szent Simeon szarkofág mestere, Milánói Ferenc ötvös is. Ismert, hogy a szarkofágot Erzsébet, Nagy Lajos felesége készítette és azon, az adományozó oklevél utasítása szerint, a szent életének csodálatos eseményeit, továbbá történeti és bibliai jeleneteket kellett a művésznek ábrázolnia. A reliefek között valóban megtaláljuk azt a jelenetet, amikor Nagy Lajos az 1359. évi zárai békekötés után bevonul Zárába. A város lakossága vezetőivel az anjou-magyar címerrel feldíszített városfalak előtt a kikötőben fogadta a királyt. Nagy Lajost profilban ábrázolta a művész, fején koronával, vállára boruló hosszan leomló köpennyel. Rendkívül dús haja egészen a válláig ér le, arcát hosszú szakáll keretezi. Milánói Ferenc nem törekedett a király portréjának élethű ábrázolására. Pár sémával dolgozott, elegendő, ha összevetjük Nagy Lajos profilját az egyik szarkofágot vivő férfi arcával. Csupán a dús köpeny, a korona különbözteti meg ezt a két arctípust. Valószínű, hogy a Szent Simeon szarkofág ötvöse sem dolgozott közvetlen minta után és ismerve szoros kapcsolatai Paduával, könnyen lehetséges, hogy Altichieroval azonos forrásból merített.14 Kevésbbé vagyunk szerencsések a plasztikai emlékek terén. A budai Nagyboldogasszony székesegyház déli falpillérét koronás fejeket ábrázoló oszlopfők díszítették, köztük nyilván a templom átépítőjének Nagy Lajosnak feje is, ami sajnos csak rongált állapotba maradt ránk. Ugyanígy alkalmatlan ikonográfiai megfigyelésre a székesfehérvári bazilika egykori Nagy Lajos síremlékének töredéke is, melyet ma az ottani kőmúzeum őriz. A síremlék megmaradt részéről is valósággal letörölték nemes arcának vonásait, csak dús csigákba bodorodó haja maradt meg. Küküllei János Nagy Lajos viselt dolgairól. Fordította: Dékáni Kálmán, Középkori krónikások V. kötet, Brassó 1906. 2 Rajzát közli: Pór Antal: Nagy Lajos. Budapest 1896. 372. 1. 3 Domanovszky Sándor: Magyar művelődéstörténet, I. k., Budapest, 623 1. 4 Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Erdélyi Múzeum 1934. V. ö. F. Piekosinski: Pieczecie polskie. Sprawozdani Komisyi Do Badania Historyi Sztuki W Polsce. Tom. VI. Krakow 1900. 318 1. 9 Hofmann Edith: Régi magyar bibliofilek. Budapest 1929., 2. 7 Gróf Zichy István: A Képes Krónika miniatűrjei viselettörténeti szempontból. Petrovics Elek emlékkönyv. Budapest 1934. 59. 1. 8 Jakubovich Emil: Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora. Magyar Könyvszemle 1930. 382—93. 1. 9 Huizinga: A középkor alkonya, Budapest, É. n. 10 Hermann Julius Hermann: Die italienischen Handschriften der Dugento und Trencento. Wien 1930. 291. 11 Berkovits Ilona: A Képes Krónika és Szent István királyt ábrázoló miniaturái. Magyar Könyvszemle 1938. 1. szám. 12 Magyar Könyvszemle 1937. 189. 1. 13 Dercsényi D.: Riccordi di Luigi il Grande a Padova. Corvina 1940. 468—480. 14 G. A. Meyer: Szent Simon ezüst koporsója Zárában. Budapest 1894. G. Praga: Documenti intorno all'arca di S. Simeone in Zara e al suo autore Francesco de Milano. Archivio storico per la Dalmazia, 1930. fasc. 53. (d9)S) 242