Szépművészet 2. (1941)
1941 / 12. szám - Schwarz Elemér: Háromkirályok
már a IV. században keletről ültetett át liturgiájába, és amelyen Krisztus megkereszteltetése és a kánai mennyegzőre való emlékezés mellett nem — mint Keleten — az Üdvözítő születésére, azaz a prima epiphaniára, hanem inkább a Három Szentkirályok előtt való istenfiúi megjelenésre (secunda epiphania) gondolt.7 8 Az ok, hogy a Krisztus születését az epiphania nyugati liturgiájából kihagyták, az volt, hogy a Nyugatnak az epiphania ünnepének befogadása idején megvolt már a maga külön Nativitas Dominije, azaz karácsony ünnepe.9 Ez a helyzet, valamint az, hogy az Istenfiának az egész világ számára szóló apparitiójának még sehol semmi nyoma sem volt, könnyen rávihette a nyugati egyházat arra, hogy az énypáveia szót nagylelkűbben, de egyszersmind szubjektívebben is értelmezze és Krisztus Urunk megjelenését nemcsak a zsidó néppel (Betlehem, Jordán, „Nyugaton a IV. század előtt bizonyára ismerték már a karácsonyi ünnepet, de nem a Vízkeresztet. Ebben a században vette át a Kelet karácsony ünnepét, a Nyugat pedig Vízkeresztet; ettől kezdve ünnepelték mindenütt a két ünnepet, míg az V. században Vízkereszt nagy ünneplése általánossá nem lett" {Kieffer G. Epiphanie, LThK, 32, 726. 1.) „ ... az Epiphania legrégibb nyoma szent Fülöp heracleai (Thrácia) püspök passiójában van (t3°4 körül Diocletian császár üldözése alatt). A IV. században keleten már általánosan elterjedt ez az ünnep, de ugyanakkor már nyugaton is sokfelé találkozunk vele. Már 361-ben Vienneben oly nagy ünnep volt, hogy még a hithagyó Julián császár sem mert elmaradni az istentiszteletről". (Artner, Az egyházi év, 73.1.) 6 „Addig, amíg Keleten az Úr születését nem külön ünnepként ünnepelték dec. 25-én, azaz a IV. század végéig s részben az V. század elejéig, addig ugyancsak jan. 6-án ülték meg (a születést), ugyanúgy, mint a szakadár örmények még most is Ezért a Otogaila nevet inkább az Úr születésére vonatkoztatták, jóllehet a Megváltónak a betlehemi jászolban való megjelenését is Izugrama-nak mondották." (Hemner A., Epiphanie, KL., 4., 704. 1.). „Jézus születésének napja hajdan a keleti egyházban vízkereszttel együtt január hó hatodikán ünnepeltetett". (Lonovics, i. m., 30. 1.) „Epiphania napján, amelyen az Úrtest szerint megszületett, nem kell böjtölni", mondja a Lonovicstól idézett (i. m., 301.) Epiphanius (t 403), nazianzi Szent Gergely (f 389 vagy 390) is ezt erősíti, amikor vízkeresztről írva mondja: „Theophania avagy Krisztus születésnapja nagy ünnep". „... Isten pedig a születés által jelent meg az embereknek." (Uo.) 7 „A nyugati egyházban az ünnep tárgya 1. Krisztus megjelenése a három szent király által képviselt pogányságnak, 2. a Jordán vizében való megkeresztelkedés és 3. a kánai csodatétel." (KL., 4, 705.1.) „A Bölcsek Isten-imádásának emlékét az Egyház a legrégibb idők óta január 6-án ülte meg. Ezzel kapcsolódott össze Krisztus születésének és megkeresztelkedésének, valamint a kánai csodatevésnek emléke". (Bellesheim, Drei Könige, KL, 3, 2038.1.) . Artner Edgar e szavait ,,... nyugaton már ősidő óta kibővült Vízkereszt ünnepének tárgya és a mágusok eljövetelén meg az Úr keresztelésén kívül a kánai menyegző emlékezetét is ezen az ünnepen ülték meg" (Az egyházi év, 74. 1.) nem igazolja egészen Heuser Antal e nyilatkozata: „Amíg a keresztség Kána, hanem a pogánysággal 10 és ezen keresztül az egész világgal, tehát a Nyugattal is vonatkozásba hozza.11 Ha ez az elgondolás uralkodott a nyugati egyházban, akkor természetes, hogy — mivel Krisztus a Napkeleti Bölcsek hódolatakor jelent meg először és legkifejezőbb módon az egész világnak, tehát a Nyugatnak is — Nyugaton a január hó 6-án elrendelt ünnep középpontjába a prima apparitio helyett — amelynek úgyis megvolt a maga külön ünnepe — a secunda apparitiót, azaz a Mágusok imádását állították. Így történt aztán, hogy epiphania napján Keleten Krisztus születésére, az Üdvözítő megkereszteltetésére és a kánai menyegzőre, Nyugaton pedig a Háromkirályok hódolatára, Krisztusnak a Jordánban való megkeresztelkedésére és az Üdvözítőnek első csodájára emlékeztek. Maje ifben a Megváltó az Atya szavai szerint Isten fiának nyilváníttatott, addig a kánai menyegző csodája által ő maga mutatta meg isteni hatalmát. Ez a keleti egyházban mint az ünnepnek második tárgya jelentkezik". (Epiphanie, KL., 4, 704. 1.) . Kieffer e szavait: „Nyugaton már a IV. század előtt bizonyára ismerték Karácsony ünnepét, Vízkeresztét azonban nem" (LTbK, 3, 726.1.) sok minden más bizonyíték mellett Dörrer A. e sorai is cáfolják: „Krisztus valódi születésnapja ismeretlen. A III. század elején Egyiptomban különböző születésnapi dátumokat említettek, így május 20-át... Rómában a 354. évi krónikásnál a Depositio martyrum-nál ezt a bejegyzést olvashatjuk dec. 25-én: „született Krisztus a judeai Betlehemben". Ugyanez a krónikás a Depositio episcoporum-nál már a 336. évre teszi ugyanezt a dátumot, azaz a római egyház 330 körül, amikor a Sol invictus kultusza már mindinkább elterjedt, a natalis solis invicti téli napforduló ünnepével Krisztusnak, „az igazság napjának" születési ünnepét kezdte szembeállítani és liturgiai alapon ünnepelni „... Hogy a 336. esztendő előtt mennyi ideje ünnepelték meg már Rómában dec. 25-ét Krisztus születésenapjaként, nem tudjuk; lehet, hogy azonnal a 325. évi niceai zsinat után és Konstantinus császár idejében. Kevésbbé valószínű, hogy már a III. században, mert e század keresztényei számára születésnapot megünnepelni még ismeretlen fogalom volt". (LThK., 10, 776-1.) „Róma (nem úgy, mint a Kelet) sohasem ünnepelte az Úr születését jan. 6-án, hanem kezdettől fogva, amióta az Úr születését csak ismeri, december 25-én. Ezt szellemesen bizonyítja Jeromos egy karácsonyi homiliában ...; ezt tanúsítják mindenekelőtt párhuzamos afrikai adatok, ahol kezdetben csak dec. 25-ének ünneplése volt meg és ahol a Vízkeresztet csak a IV. században, s akkor is mindjárt megváltozott tartalommal, Keletről vezették be". (Uo.) 10 „A biblikus theológiában (Máté 2, 1—12; v. ö. Izsaiás 60, 1—12) [a három szent király] a pogány világ első meghívottai és ők a betlehemi pásztoroktól, az egyszerű, bensőséges hitűek képviselőitől eltérően, az első művelt emberek a Megváltó jászolánál". (Hindringer, R., Epiphanie, LThK., 3,451.1.) 11 Parsch Piusz igen szépen fejtegeti ezt a következő sorokban: „A mágusok előtt csillag kelt fel. A kegyelem hatott bennük s ez vezette őket a hithez és Krisztus istenségének felismeréséhez, így tehát Vízkereszt egyúttal a hitnek és a kegyelemnek ünnepe is. 291