Szépművészet 2. (1941)

1941 / 12. szám - Ybl Ervin: Schulek Frigyes

azokat, viszont megtartotta a csarnoktemplom rend­szerét, hogy szép térhatást biztosítson az aránylag kicsiny belsőnek. A főszentélyt a hosszú, gótikus ablakok helyett átmeneti ízlésű nyílásokkal látta el, a déli oldalhajóban lévő oltárokat megszüntette, a déli oldal előcsarnokkal ellátott díszes kapuját megújította, az északi oldalon a sekrestyéket, a Szent Jobb-kápolnát és az oldalkápolnákat gót, illetőleg román stílusban kiegészítette, az északi torony alatt a Keresztelő­kápolnát kiszabadította, végül a templom főékességét, a déli Mátyás-tornyot remekbe készült kősisakkal koronázta meg. A műemléktisztelő tudóst legyőzte Schulek zseniális építőképzelete. Beleélte magát a középkor lelki világába és páratlan ösztönnel újjá­alkotta. Magyarország egyik legpompásabb műemlé­­kévé tette a Koronázó Templomot. Forster Gyula báró, az építőbizottság jegyzője is csak dicsérni óhaj­totta Schulek munkásságát, midőn jegyzőkönyvében a következőket írta le: „Schulek Frigyes olyan lan­­kadást nem ismerő munkával vezeti a Koronázó Templom restaurálását, hogy kő kövön nem marad a régiből.”* A műemlékvédelem akkori felfogása szerint nagyobb dicsérettel nem is lehetett illetni a restaurálás vezetőmesterét. Schulek figyelme mindenre kiterjedt. A déli oldal­hajó 3 ablakának ornamentális díszítéseit szintén ő tervezi, egyedül a vörös színnek 325 változatát állí­totta elő. Hogy a bizottság helyes ítéletet alkothasson az ablakokról, amelynek figurális részét Lotz Károly és Székely Bertalan készítette, a színes kartonokat átlátszó papírra másolta. Az üvegfestmény hatását így jobban lehetett kipróbálni. Ennyire gondos volt mun­kája.­­ A templom belsejét a régi maradványok alapján polichron ornamentális festéssel ékesíti, ame­lyet Székely Bertalan tervezett. A főoltárt az orvietói székesegyház homlokzata után rajzolta, III. Béla és felesége antiochiai Anna díszes sírja mögött a falat pedig később a délfranciaországi román templomok portálsünettereinek stílusában képezi ki. Zsenialitása különösen a Mátyás-torony befeje­zésében nyilvánul. Kétségtelenül a strassburgi szé­kesegyház ablakkeretvonalainak kereszteződését veszi mintaképül a felső emeleten, de olyan szervesen vezeti alulról felfelé a vonalakat, olyan remekül építi ki a régi erkélyeket és koronázza meg a csúcsot a körülfutó csipkés galériával, hogy alkotása mai formájában vetek­szik a legszebb régi gótikus tornyokkal. Hogy a templom teste a toronyhoz viszonyítva túl rövid, arról Schulek nem tehet, ezt ellensúlyozni lehetne a Szent Háromság-téri üres telek beépítésével és egy kereszt­folyosóval, mely az emelendő épületet és a templomot kötné össze a déli kapu mögött. Ezzel a Szent Három­ság-tér is zártabb lenne és a Halász Bástyának Szent István szobrát körülfogó déli része pedig udvarszerű kiképzést nyerne. Leginkább a teljesen újjáalakított északi oldal árulja el, hogy XIX. századi építész mun­kájával állunk szemben. A Szent Jobb-kápolna filigrán külseje, a templomtesthez való mesteri hozzáfűzése sem feledteti ezt a benyomást. Az idő viszontagsága, Budavár ostroma itt csaknem mindent elpusztított, a későbbi barokk hozzáépítés ezen az oldalon teljesen összenőtt a templom testével. Itt érezhető leginkább az épület XIX. századi neogótikája, míg másutt Schu­lek kiegészítéseiben lelkiismeretesen ragaszkodott az eredeti részletek követéséhez. 1895-ben készült el végleg a templom helyreállí­tása, 1.665.640 forint 51 krajcárba került a nagyszerű munka. A költségeket a vallásalap, az egyházi mű­emlékalap, a főváros, egyházfők és áldozatkész magá­nosok viselték. Még nem is fejeződött be a Koronázó Templom munkálata, Schulek lelkében már megszületett a Halászbástya eszméje, ő is érezte, hogy bármilyen pompás a megújított templom, kicsiny voltánál fogva sem képviselheti méltóan a magyar nemzet méltóságát. Olyan emlékművet kell körülvenni, mely — az ő szavaival élve — a magyar eszmevilágnak emel mara­dandó várat. Ki kell egészíteni Szent István korát képviselő építménnyel, mert a Koronázó Templomból hiányzanak a szent király idejéből való, vagy ő rá utaló részletek. Meg kell óvni az egyházat attól is, hogy hozzá nem méltó profán épületekkel vegyék körül, végül jelentőségét hangsúlyozni kell Budapest egész városképében, hogy a Duna másik partjáról is feltűnjék a szemlélőnek. A nemes gondolatot mély erkölcsi és eszmei tar­talommal átitatott memorandumba foglalta, melyet a királyhoz is eljuttatott. „A budavári főegyház kör­nyékének rendezése és Szent István király emlékének kérdése a4 a címe az értékes dolgozatnak, melyben a Halászbástya képe is megjelenik, déli udvarában Szent István emlékével. Schulek eredetileg nem akarta a királyt lóra ültetni, mert az akkori felfogás Magyar­­ország első királyát elsősorban szentnek tekintette, nem pedig harcos energiával is megáldott, eszményeihez keményen ragaszkodó uralkodónak. Stílszerűbbnek látta, ha trónon ülő szobrát román stílusú, kerek kupolás építménybe állítja, amelybe nyitott árkádokon keresztül juthat be a zarándok. Építészet, festészet és szobrászat együttesen dicsőítené a szent királyt. Az emlékmű kupolás tömegével magasan kiemelked­nék a Halászbástyából, sőt a pesti Dunapartról is lát­ható lenne, így akarta Schulek az építészet nagy­vonalúságát és a szobrászat meghitt hatását Szent István szogálatába állítani. Ugyanaz a gondolat, amely az eredetileg szintén a Várba tervezett Erzsébet királyné-emlékmű tempiettoját is eredményezte.­­ A Halászbástya északi udvarába Schulek a hét vezér 313

Next