Szépművészet 2. (1941)

1941 / 12. szám - Schwarz Elemér: Háromkirályok

Amint pedig meglátták a csillagot, megörülének igen nagy örömmel. És bemenvén a házba,1516 megtalá­­lák a gyermeket anyjával, Máriával,17 és leborulva imádák őt.18 És megnyitván kincsesládáikat, aján­dékokat adának neki, aranyat, tömjént és mirhát.19 És intést kapván álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, más úton térének vissza országukba.20­ 15 Ezt a helyet felületesen szoktuk olvasni és a „domus“ szót az istállóra vonatkoztatni. Lonovics kitér e részre és azt mondja: „Hogy Jézus a bölcsek tisztelgésekor nem volt már az istállóban, az írásból tanuljuk: „És bemenvén a házba, meg­találták a gyermeket anyjával, Máriával, stb." Ezt állítja sz. Epiphán, L. 2. contra Haeres, haer. 51.: „És bemenvén a házba, megtalálták a gyermeket Máriával, nem az istállóban vagy a barlangban, hanem a házban, valamint Theophylact­is, Comm. i. c. 2. Matth. „A misztérium már beteljesedett. Fel­tehető, hogy a szükség percének engedvén, Máriát és Józsefet jámborságuk arra ösztönözte, hogy minden igyekezetükkel kényelmesebb helyet keressenek“. Schuster-Holzhammer is figyelmeztet: „A bölcsek a gyermeket a helység egy házában találták meg s nem az istállóban, ahogy a művészek gyakran ábrázolni szokták“ (I. m., 2, 119. 1.). 16 A művészeknek erre a „bemenvén a házba“ nagyon kellene ügyelniük és ha a Napkeleti Bölcsek hódolatát mutatják be, akkor egy betlehemi ház belsejébe kellene őket vinniök. A ház belsejében már az udvart és tornácot is értjük. A gazda­gok a kikövezett udvart használták vendégek és küldöttségek fogadására (W. ö. Welte-Kaufen, Haus in der heil. Schrift, KL, 5, 153 11.). A művész nem vétene a korhűség ellen, ha a Háromkirályokat egy egyszerűbb tornácos ház udvarába vinné és Szűz Máriát a kis Jézussal vagy az udvarban, vagy a tornácon szerepeltetné. 17 Itt annyira alá van húzva, hogy „a gyermek és anyja“, hogy feltehetjük, miszerint e jelenetnél Szent József nem is volt Betlehemben. Ha otthon lett volna, biztosan jelen lett volna a Bölcsek hódolatánál. Hisz nagy ünnep volt ez előkelő férfiak megjelenése Betlehemben! Schuster-Holzhammer­nél ezt olvas­suk: „(Szent Józsefet) itt meg sem említik, talán azért, mert a Bölcsek érkezésénél nem is volt jelen“ (I. m., 2, 119. 1.). A művészek a szentírási helyet rendesen nem veszik szó szerint. Valószínűleg azért nem, mert az egész jelenetet az istállóba viszik, amelytől a gondos nevelő atyát nem tudják elválasztani. Persze, Szent József jelenléte is elképzelhető. De főszerep nem juthat neki. 18 A „leborulva imádák őt“ a legbensőbb hódolatot és imádást jelenti. A művészet, amely csak meghajlással mutatja be e jelenetet, a lényeg ellen vét, mert az „imádás“ a teljes földreborulást, megsemmisülést jelenti. Az evangélium ezt a tényt még azzal emeli ki, hogy az imádás mellé a „leborulván“ szót is odateszi. 19 Az ajándékokról sokat írtak. Az a felfogás, hogy az ajándékok semmi mást nem akarnak jelenteni, mint azt, hogy mindegyik Bölcs azt hozott magával, amiben hazája gazdag volt, vagy azt, amit szülőföldjén sokra tartottak volna, nem helytálló. Általában az a vélemény, hogy az ajándékoknak szimbolikus jelentőségük volt. Ezt sokféleképen fejezték ki. Szent Ambró röviden ezt mondja: „Aranyat a királynak, töm­jént az Istennek, mirhát a halottnak (Lonovicsnál, i. m., 1, 64.1.), Szent Ágoston pedig: „Aranyat ajánlanak fel, mintegy a nagy királynak, tömjént áldoznak az Istennek, mirhát pedig annak nyújtanak át, aki az emberiség üdvéért meg fog halni“. (Augu­stinus, Sermo de Epiph.). A művészet sokszor nem eléggé talá-Miután pedig eltávozának, íme az Úr angyala megjelenik álmában Józsefnek, mondván: Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját és fuss Egyiptomba21 és maradj ott, amíg majd mondom neked; mert Heródes keresni fogja a gyermeket, hogy elveszítse. Ki föl­kelvén véve a gyermeket és annak anyját éjjel, és távozék Egyiptomba22 ... Akkor Heródes látván, hogy kijátszották a bölcsek, igen megharagudók,23 és elküldvén megölete minden lékony az ajándékok érzékeltetésénél. Különösen a mirha fel­ajánlásánál vannak zavarban, mert nem gondolnak arra, hogy ez valami fakó-barnás kemény anyag, amely akárcsak a tömjén, melegítés következtében kellemes illatot áraszt. Tehát nem növény, hanem a Balsamodendron-fából kifolyó maró tej, amely a levegőn áttetsző testté keményszik. Nem szabad persze figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a tömjén sem más, mint a Boswellia-fák megkeményedett tejleve! S azt sem, hogy ez is melegítés következtében füstöl. A füstölő szerek befogadására különböző alakú füstölőket (incensarium) használtak. Igen szerették a csészealakú vagy láncokon függő füstölőt. A művész ezért nyugodtan használhatja az ú. n. thum­bulumot is a tömjén felajánlásánál, a mirhát csészealakú tartóban adhatja az egyik Bölcs kezébe, az aranyat pedig doboz­félében tarthatja a fel­ajánló. 20 Nem valószínű, hogy nappal aludtak volna, ha mindjárt fáradtak is voltak. Fáradtságukat javarészt már Jeruzsálemben is kipihenhették, így valószínű, hogy az éj­szakát Betlehemben töltötték és reggel keltek útra. 21 Az evangélista súlyt helyez e szavakra: „Kelj fel... és fuss ...“ (Máté 2, 13). Ebből arra lehet következtetni, hogy talán a Napkeleti Bölcsekkel egy időben, vagy közvetlenül utá­nuk történt a menekülés. Nem tehető fel, hogy a születés után 13 napra jelentek meg a Bölcsek s hogy eltávozásuk után még elment a Szűzanya a Gyermeket bemutatni a jeruzsálemi temp­lomban s csak ezután menekültek volna. A „kelj fel“ azonnali felkészülésre, a „menekülj­“ rögtöni útrakelést parancsol. Itt nem volt már idő a kis Jézus bemutatására. Ennek már meg kellett történnie, mert különben könnyen kézrekeríthette volna Heródes az Üdvözítőt. Különben sem képzelhető el, hogy a gyanakvó és megijedt király a Bölcsek eltávozása után nem tar­totta volna az eseményeken szemét. Ha csak most történt volna a bemutatás, Jeruzsálemben érhette volna el áldozatát. Ezért is fel kell tenni, hogy a Bölcsek látogatása jóval a Megváltó születése után történt. (V. ö. Haender, i. m., 228.1.) A művészek éppen ezért ne a csecsemő Jézuskát vigyék Egyiptomba, hanem a legalább egyéves Megváltót mutassák be a menekülés útján. Ugyanezért nem megokolt az sem, hogy a meneküléssel kapcso­latban, a lactatiót festik vászonra. Az egyéves gyermeket már nem anyatejjel táplálják! 22 Egyiptom volt a legkönnyebben elérhető külföld a zsidók számára. Tudomásunk van arról, hogy Krisztus idejében már sok zsidó lakott Egyiptom földjén. Azt is tudjuk, hogy Heliopo­lis közelében szép templomuk volt. 23 Heródes arcát már fentebb néhány vonásban bemutattuk. Itt újból ráirányítjuk a figyelmet: „Az idumai Heródes korának egyik legokosabb uralkodója volt. Kiváló diplomata, ravasz és számító, aki szavának Rómában érvényt tudott szerezni és aki pompás építkezései révén még a zsidók között is tekintélyre tett szert. Nagynak nevezték. Amellett fékezhetetlen uralkodási vágy fűtötte és a borzalmasságig menően lábbal tiport mindent. Véren át gázolva jutott a koronához és véres tettekkel, rokonait sem kímélve, tartotta fenn uralmát. Trónusa holttesteken

Next