Szépművészet 2. (1941)
1941 / 12. szám - Schwarz Elemér: Háromkirályok
Teremtője ... itt mutatott rá a csillag és itt imádták a mágusok.“26 S a katakombák falfestményein, valamint régi szarkofágok domborművein 27 is — jóllehet többször karonülő már a kis Jézus — a betlehemi istállóba hozzák a mágusok ajándékaikat, aminek igazolására a szamár és ökör képe szinte sohasem marad el a szent jelenet mögül.28 Ez a karácsonyi, illetőleg vízkereszti liturgiából kinőtt elgondolás, mely a történeti időpontok figyelembevétele nélkül a messze keleten feltűnt csodálatos csillagot a betlehemi istálló fölé, a napkeleti bölcseket pedig a jászolban fekvő csodálatos gyermek elé vitte, továbböröklődött s a középkorban — úgy látszik — már általános felfogássá vált. János testvér, aki oly mély lélekkel benne élt a Háromkirályok emlékkörében, elmondja, hogy a csodálatos csillag feltűnése utáni 13. napon a különböző országokból elindult 36 „íme a földnek ebben a szegényes barlangjában született az egek Teremtője ..., itt mutatta meg őt a csillag, itt imádták a bölcsek“. (Ad Marcellam, epist. 47.) V. O. Lonovics, i. m., i. 64. 1. 37 A képekre vonatkozólag Usenerre, a következő művekre utalunk: Schultze, V., Archeologische Studien über altchristliche Monumente és Lehner, F. A., Die Marienverehrung in den drei ersten Jahrhunderten, Stuttgart, 1881. 3. „Azoknak a katakomba-falfestményeknek a száma, amelyek az Üdvözítőt tartó Máriát a bölcsekkel együtt ábrázolják, a húszon is túl van. Vagy a bölcsek állanak az Isten anyja előtt, vagy pedig Mária közöttük jelenik meg, úgyhogy a festők a szimmetria kedvéért vagy négy, mint a S. Domitilla-ban, vagy két mágust, mint a SS. Pietro e Marcellino-ban alkalmaztak (Lehner, I—III. táblák). Rómában talált ókeresztény szarkofágokon a bölcsek imádása tizenegyszer fordul elő (Kraus, R., Lott, 367). Olaszország többi részében, Franciaországban és Spanyolországban is megtalálták ezeket az ábrázolásokat. (Lehner, 303—328. 11.) A középkorban az imádást többször legendaszerűen kiszínezték és ezáltal a művészek felfogását tartósan befolyásolták ...“ (KL., 2039.1.) „Amíg a katakombafreskók az Üdvözítő gyermekkorának csak azt a jelenetét ábrázolják, amint a 2, 4 és végül a mágus az anya ölében ülő Jézuskának hozzák ajándékaikat, addig a szarkofágokon — amelyeknek sora Konstantinus utódjainál korábbra bizonyára nem nyúlik vissza — ehhez a tipikus ábrázoláshoz a jászolban vagy fonott bölcsőben fekvő gyermek ábrázolását is adják. Ilyenkor az anya oldalt ül s többnyire a mágusok lépnek hozzá ajándékaikkal. Néha elkülönített jelenetben is láthatjuk őket. Hódoló pásztort is látunk mellette vagy pedig Szent József látható az Anya széke mögött. S amennyire tudom, sohasem hiányzik a Gyermek mellől az ökör és a szamár." (Usener, 286. 1.) királyok egymásra találtak és együttesen Jeruzsálem felé tartottak. Majd pedig Heródes útbaigazítása és a csillag újbóli felragyogása után Betlehem felé vették útjukat. És amikor odaértek, megállt a csillag „a csodák istállója fölött44. „Annak közelében ... pásztorokat találtak ... Odalovagoltak hozzájuk, a pásztorok pedig félénken és tisztelettudóan feléjük tartottak... így a királyok elérkeztek a pásztorok mezőire, ahol 13 nappal ezelőtt abban a boldog éjszakában megnyílt az ég. S a pásztorok beszéltek azon szent éjszaka csodáiról, és a királyok úgy találták, hogy mindezek abban az órában történtek, amelyben ők Vausz-hegye mélyéből az Ígéret csillagát megpillantották.4429 Ez a felfogás a középkorban általános lehetett, mert amikor assziszi Szent Ferenc kezdeményezésére a katolikus egyházban a betlehem-állítás jámbor szokása terjedni kezd, vízkereszt napján a pásztorok mellé vagy azok helyébe a háromkirályokat állítják a jászolos Jézus elé, s a barlang fölé a csodás csillagot tűzik.80 Később néhol még ezt a történeti rendet sem tartják be. Ma már sokhelyt a szent éjszakába viszik a csodálatos csillagot s ugyanakkor a szentjászol elé térdeltetik a napkeleti bölcseket. Sőt a képbeszédben ott tartunk már, hogy a szentéjszaka csodás történetének legkedvesebb szimbólumának a betlehemi csillagot tartjuk. * * * Három királyjáráskor szívesen látjuk a fantázia paripáinak játszi jókedvét, szeretettel érezzük a művész ecsetjének sokszor szinte fantasztikus útjait és élvezettel figyelünk fel a szobrász vésőjének nyugtalan melódiájára — de mind e hangulatok mögött mégis igazán őszintén és szent áhítattal a történeti valóságot is keressük. Ennek kedvéért írtuk meg e tanulmányt. SCHWARTZ ELEMÉR: a® Weismantel, i. m., 38. 1. 80 Nem hisszük, hogy ez a szokás a nyugati egyházba a görög szertartású egyház liturgiájából került volna, ahol karácsony napján a pásztor is, a mágus is hódol a betlehemi Kisdednek. Azt azonban inkább el tudjuk képzelni, hogy a római egyház mint finom pszichológus, a betlehemállítás szokására való tekintettel a karácsonyi 3. szentmisében utolsó evangéliumként nem variálás, hanem átélés szempontjából a háromkirályról szóló örömhírt olvastatja. (Az utolsó evangélium olvasása csak a XIII. századra megy vissza!)