Szépművészet 2. (1941)

1941 / 2. szám - Művészeti élet

intuitív erejéből egészen halvány, gyengéd hajszálvonalakkal rajzolt rézkarcai. Szalay Lajos rajzai bravúrosak, s e nemben csak kevés kortársa vetekedhetik vele. Kerényi Jenő két kis terrakottája a már nála megszokott tömörségről tanúskodik. Ádámffy László, Bathó Lajos, Futásfalvi Márton Piroska, Imreh Zsigmond, K. Nagy Sándor, Nagy Nándor és Némethy Béla ugyancsak finom, poétikus hangulatú vízfestményekkel, rajzokkal és olajképekkel szerepelnek. Mészáros Dezső nemcsak a képíróknak, de mai művésze­tünknek is egyik legérdekesebb alakja. Álmodozó, ábrándozó, a magyarság keleti, ősi világába vágyakozó ember. Minden munkája, „Muhipuszta" c. olaja, cserépköcsögei és tulipános ládája az ő egészen őszinte, nagyon rokonszenves világáról tanúskodik. Muharay Mihály meglepően sokat fejlődött utolsó szereplése óta. Mint valami mélyvízű tóba, úgy merült el Muharay a magyar népi mese­, különösen a balladavilágba. Boda Gábor, a csoport egyik legismertebb és egyéni újításainál fogva a kritikában sokat vitatott tagja, a Postapalota architek­­tonikus alakjainak gipsz-figuráival, s három újabb portréval szerepel, s hívja magára a figyelmet. Végezetül még annyit megjegyezhetünk, hogy a Képírók programmja nem járhatatlan. De a megmerevedés veszélyét csak akkor kerülhetik el — mint általában a programművészek — ha soraikat olyan fiatal művészekkel bővítik, akik ösztönös erővel színesebbé, mozgalmasabbá és szélesebb ritmusúvá avatják az együttes probléma-, gondolat- és stílusvilágát is. —yz — A Műbarát kiállítóhelyiségben Basilides Sándor, Molnár C. Pál, Cser Jolán és Cser Károly rendeztek együttes kiállítást január 5—19. között. Cser Károly néhány finom kerámia és terrakotta figuráját, Cser Jolán pedig ízlésesen és modernül felfogott kerámiát állított ki. Molnár C. Pál már ismert fametszeteivel szerepel, régibb és újabb sorozatokkal, s önálló darabokkal, amelyek a művész bravúros rajztudásáról, elsőrendű fametszőtechniká­járól, ritka illusztrálóerejéről tesznek tanúbizonyságot. Basilides Sándor fejlődéstörténeti anyagot mutat be. Rudnay Gyula tanítványa volt, ami különösen korai művein érezhető. Később olaszországi benyomások hatása alá került, s kötetlen, tüzesebb színezésű festőiségét a Trecento olasz festőire és az új­klasszicizmusra emlékeztető zárt és vonalas, síkba komponálás váltotta fel. De e korszakában is kiütközik újklasszicistáink közül. Mindenekelőtt szoros szálak fűzik továbbra is Rudnay sötétes tónusához, komorabb színvilágához. Vallásos képein viszont megőrzi a magyar népi világgal való kapcsolatot. A Betlehemesek két korszakát jellemző kétféle stílusvilágának összekötője. Az az érzésünk, hogy korábbi stílusa őszintébb és ösztönösebb, utóbbi akartabb és kereset­tebb. Mindkettőben találunk értékes vonásokat, de bizonyos, hogy fejlődésének továbbhaladó, egészséges útját csak a kettő összeegyeztetéséből építheti meg, ami szükségszerűvé teszi a korábbi kötetben festőiséghez való visszatérést. Ijjász H. Imre a Műterem Kossuth Lajos­ utcai helyiségei­ben rendezett kiállítást vízfestményeiből és rajzaiból. Határo­zott egyéniség jelentkezik dunántúli tájképeinek poétikus hangulatában és többnyire a népi életből vett jeleneteinek egészséges humorában. Különösen a „Kóstolás" c. képe érdemel e tekintetben különös figyelmet. Ijjász további fejlő­désére éppen e szempontból tekintünk várakozással, mert a humor kifejezése aránylag ritkán tapasztalható mai festé­szetünkben. — za — MŰVÉSZ A Szent István Emlékév Orsz. Bizottsága Komárom és Miskolc városoknak egy-egy nagyméretű művészi fest­ményt szándékozik adományozni. A két festmény megterve­zésére és elkészítésére szűkebb körű pályázat hirdettetett. A Komárom város számára adományozandó festményre kiírt pályázatra Basilides Barna, Dex Ferenc, Chiovini Ferenc, Pohárnok Zoltán és Bánáti Sverák József festőművészek nyertek meghívást, a miskolci festményre kiírt pályázatra pedig Gebauer Ernő, Klie Zoltán, Jeges Ernő, Szabó Wladimir és Unghváry Sándor festőművészek szólíttattak fel. Mindkét festmény Szent István életéből vett jelenetet fog ábrázolni, még­pedig az egyik azt, mint Szent István meg­alapítja Komárom vármegyét, a másik pedig Szent Istvánt, mint városalapítót, kereskedők, iparosok és jövevények körében fogja ábrázolni. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium művészeti főosztálya I.­osztálya év január havának első felében a kultusz­minisztérium gróf Klebelsberg Kunó-utadi épületéből a Báthory-utcai épületrésznek I. emeletére költözött át. Az Orsz. Irodalmi és Művészeti Tanács, amely a kul­tuszminisztérium e célra bocsátott helyiségeiben van elhelyezve, a kultuszm­inisztérium központi épületéből kiköltözött s az ú. n. kiskultuszban, a volt Sarolta-féle leánynevelő intézet épületében (gr. Klebelsberg­ utca 17. sz.) nyert elhelyezést. ÉTI ÉLET A hatalmasan fellendült magyar filmgyártás nagyob­bik gyártelepén, a Hunniában, három műteremben folyik az állandó munka. Amióta a magyar hangosfilm nemcsak a hazai mozikban fut, hanem igen kellendő a külföldön is, az itt folyó munka iránti érdeklődés messze túlhaladja az ország határait. Messze földről jönnek vásárlók, akik gyakran még a műtermi, vagy a laboratóriumi munka alatt vásárolják meg a külföld számára a készülő új magyar filmeket. Ilyen külföldi érdeklő­dőknek vetítették le jelenlétünkben a Hunnia egyik legközelebb megjelenő nagy magyar filmét, a „Lángok“at. A kis vetítőben láttuk a jövő hónap új magyar filmjét. A feszült érdekességű film modern társadalmi dráma. A forgatókönyv alapjául szolgáló mese Babay Józsefé, a forgatókönyvet Asztalos Miklós, az ismert színpadi szerző, a nagy sikert aratott „Igen vagy nem" társ­szerzője írta. Olyan a film, mint egy őszi vihar. Emberi sorsok kavarognak benne. Tele szenvedéllyel, szenvedéssel, önvívódás­sal, összeütközéssel. A forgatókönyvet Kalmár László, a „Dankó Pista" és a „Tóparti Látomás" rendezője vitte a gép elé. A filmnek bizonyára nagy sikere lesz, biztosítja ezt a kitűnő könyv és rendező mellett a nagyszerű színészi együttes is: Mezei Mária, Hidvéghy Valéria, Kiss Ferenc és Jávor Pál ritkaságszámba menő kamarajátéka. A film fényképészetileg (Eiben István) is oly jó, hogy valóban megérdemli azt a jelzőt: „művészet". A „Lángok“ bemutatója az előjelek szerint maradandó siker nyitánya lesz. Rendezés, játék és fényképezés szempontjából egyaránt figyelmet érdemel.

Next