Szépművészet 3. (1942)

1942 / 5. szám - Dercsényi Dezső: Kolozsvári Márton és György

forduló Attilát ábrázolja, teljesen hasonló lóábrázolás­sal találkozunk. A térben mozgó lóábrázolás megoldását kőbe­­faragva, bronzba öntve az orvietoi dóm reliefjein találjuk meg, míg magyar emlékeken a pécsi székes­­egyház Szent György harcát ábrázoló egyik kő­reliefjén. A kisplasztikában pedig a Szent György lovagok, Drugeth Fülöp nádor és István herceg pecsétjén foglalkoztak művészeink hasonló ábrázolási problémákkal. A Szent György-szobor élettel telített talajának motívumait olasz emlékeken találta meg Balogh Jolán, míg a szobor egyes apró részleteit a magyar emlék­anyagban (a ruhadíszt az ágasegyházai leletben, a nyeregformát részben a Képes Krónikában) találhat­juk fel. Mindez azt bizonyítja, hogy a Szent György-szobor kompozíciójának kérdésével foglalkoztak a korabeli művészek, a szobor egyes részleteinek megoldása külön-külön feltalálható a korabeli hazai és külföldi emlékeken. Újszerűsége nem is a ló, a futó gyíkok, vagy a sziklás talaj ábrázolásában van — hiszen Szent György finoman modellált alakjának megalkotása is van ennyire fontos művészi tett —, hanem, ahogy ezeket az elemeket Márton és György nagystílű, monumentális művészetükkel áthangszerelik, egységbe forrasztják. A „magyar Polykleitosok“ művészete gyűjtőlencse módjára egyesíti a kor művészetének eredményeit és vetíti ki egyetlen meglevő művükre, a Szent Györgyre. A Szent György-szobor korabeliségén kívül egyes külföldi kutatók kétségbevonják Márton és György magyar származását, illetve művészetüknek magyar­ságát is. Ebből a szempontból másodrendű jelentősége van, hogy a Szent György-szobor elveszett pajzsán szülő­városuk nevét milyen nyelven jegyezték fel, különben is a nagyváradi szobrok feliratán származási helyüket magyarul Kolosvárnak írták. A szülőhely nevének írásmódja amúgy sem lehet döntő egymagában, sőt talán még a művészek születési bizonyítványa sem adhatna kielégítő bizonyítékot egyes külföldi kutatók számára. De a Szent György-szobor művészi származása, ezen keresztül alkotóinak ki­mutatható magyarsága döntően esik a latba. Fentebb kimutattuk, hogy mily szoros kapcsolat fűzi a Szent György-szobrot és alkotóit a magyar emlékekhez. A szobor nemcsak íz­ig-vérig XIV. századi alkotás, hanem szorosan kapcsolódik Nagy Lajos korának művészetéhez, szelleméhez és csak annyi benne az idegen elem, amennyit a testvérpár külföldi, főkép olasz, esetleg francia tanultsága, valamint a középeurópai udvari művészet kozmo­­politizmusa magával hozott. Technikai önállóságát a hazai bronzöntő-műhelyek biztosították. A szepességi és erdélyi bronzöntő­műhelyek korunkra maradt emlékei azt bizonyítják, hogy a Szent György-szobor öntési eljárását ismerték nemcsak a Szepességben, de Márton és György szű­­kebb hazájában is. A szobor kimutatható művészeti kapcsolatai a magyar épületplasztikával, a lóábrázolással azonos problematikája a magyar lovaspecsétekkel, rokonsága a Képes Krónika lóábrázolásaival, szoros magyar kapcsolataikról, a Nagyváradon készült hermák pedig Márton és György művészetének hazai alapjairól tanúskodik. A szobor szelleme is tipikusan magyar, ahogy az egész történet legdrámaibb mozzanatát kiválasztják és azt minden túlzástól ment józan realizmussal ábrázolják a magyar művészet mértéktartó, kiegyen­súlyozott, józan szellemének korai jelentkezése. Szent György, ahogy a Kolozsvári testvérek szobrán megjelenik, a Nagy Lajos-kori lovagtípust személyesíti meg. A lovagi ideálnak azt a kristály­­tiszta típusát, mely mint eszménykép, Nagy Lajos udvarának lovagvilágában élt e korban töretlenül. Márton és György azt a lovagi ideált öntötte bronzba, amit Nagy Lajos, országának első lovagja, a koronás lovag képviselt. Említettük, hogy a ma ismert emlékanyagban a Szent György-szobron kívül egyedül a bécsi Szent István-dóm Singer-torjának Saul megtérését ábrázoló jelenetet tarthatjuk Márton és György munkájának. Kétségtelen, hogy az alakokkal túlzsúfolt kompozíció, főkép rendkívül fejlett térképzése rokon a Szent György­­szobor művészi problematikájával. Legfeltűnőbb, hogy a relief faragói három egybefolyó jeleneten adják elő Saul megtérésének történetét. E jeleneteken Márton és György művészetéhez legjobban a lóábrázolás kapcsolódik. A damaszkuszi indulásnál bemutatott erős rövidülésbe állított, megtorpanó ló, valamint Saul bukásának jelenetében a főszereplő lova, amint két hátsó lábára állva, egész kicsavarodik a relief síkjából, oly problémák megérzésére és megoldására mutat, amire egyedül Márton és György volt képes e korban. A bécsi Szent István-dómot már az Árpádok korában (Riesen-tor), majd a XV. században szoros kapcsolatok fűzik a magyar művészethez, különösen a plasztika terén. Nagyon valószínű, hogy az 1375 körül készült relief is a kolzsvári szobrász testvérpár közreműködésével jött létre. Márton és György kolozsvári szobrászok élete­­művének javát elpusztította a kegyetlen magyar sors, a magyar múltnak ezernyi viszontagsága. Amit ma alkotásaiknak ismerünk, azt igazolják, hogy úttörő nagy mesterei voltak nemcsak a magyar, de az európai művészetnek is. DERCSÉNYI DEZSŐ 108

Next