Szépművészet 3. (1942)

1942 / 5. szám - Csabai István: Egy tér életrajza

történelmi erők következtében, úgyhogy a fellegvárat, a várat és a Farkas-utcát — Kolozsvár szellemi ütőerét — köti össze. A templom viszont a szokásos nyugat-keleti irányzódást követi. Az ellentmondás a a tér és a templom tengelye között a mai városrendező szemében kellemetlenné vált, ezért kezdték a templom­nak egy a térével párhuzamosan haladó tengelyét mesterségesen létrehozni, azáltal, hogy az új tornyot nem a homlokzat elé, hanem a templom északi oldala mellé helyezték, vele átellenben pedig a templom déli oldala elé, körülbelül a státya helyére, Mátyás lovas­szobrát állították, némileg helyreállítva ilyenformán az összhangot a tér és a templom irányvonalai között. A tér középkori képéhez hozzátartozik a plébánia­ház. Feliratának és monogrammos címerpajzsának tanúsága szerint 1450-ben emeltette Steinig Gergely plébános az egyébként különösebb művészi jelleggel nem bíró épületet. De a kövek jelbeszédén kívül a történelmi emlékek sugallatát is meg kell értenünk, mikor e térségre lépünk. A várossal együtt teljesen magyarrá lett templomban mondott le Izabella királynő könnyekkel szemében, falai őrködtek Bocskai István ravatala fölött, mivel szülővárosa fogadta be az óvár egy házából elindult fiát, itt választották fejedelemmé a szép és ifjú Báthori Gábort, és itt tette le a hűségesküt az a másik Gábor, ki Erdély legnagyobb fejedelme len. E téren hordozták körül a cigányok a tisztátalan életmódon kapott nőket és űzték ki a szalmakoszorúval meggúnyolt asszonyokat a város kapuin keresztül. Dávid Ferenc „a Torda utcza szegletén egy kerek kövön prédikációt tarta a nép előtt, mely a kedvelt szónokot a vállain vivé be a pinczi nagy szentegyház teremibe, amely addig a lutheránusoké vala, és egész Kolozsvár az unitária vallásra mene által.“ Néhány régi épületről csak az 1734-es városleírásból alkothatunk fogalmat, így értesülünk a „nagy lábasház“-ról, ami Mátyás király­nak szálláshelyül szolgált, öt kiálló kéménye volt és a források a nagy király konyhájának is nevezik. Az egy­kori Szathmári-házból nézte végig Báthori Zsigmond Kendinek és társainak kivégzését. A vérpad, az Abafi „faalkotmánya“ átellenben az ú. n. Rózsa-ház előtt állott. Ezt az érdekes épületet szépen írja le Jósika: „A lak emeletes volt, szerfölött magas födele vörösre festve, s elül hegyes, toronyforma csúcsba végződött s annyira kinyúlt, hogy a legnagyobb záporban ázás veszélye nélkül lehete a ház előtt mulatni. Ezen első része a födélnek nyitva állt, s igen cifra mívű fakarzat védte, melybe csak a födélen keresztül lehete jutni... A kolozsváriak ezen épületet Rása-háznak nevezték, vagy mivel birtokosa rása-kereskedés által juta ennyi tehetségre ily házat építhetni, vagy mivel a háznak tarka, ízlésnélküli színei egymásra rakott sok színű rása-szövetre emlékeztettek.“ Sárdy István múlt századbeli festménye a Fő­ térnek ezt a háztípusát örökítette meg.­ Érdekes, hogy ez a ma már csak a népi építészetből ismert fent leírt üstökös tetőzet, nemes arányú, klasszikus formájú reneszánsz ajtó- és ablak­díszek felett gubbasztott. Ezekről az olaszos, majd mindinkább erdélyi zamatúvá váló reneszánsz farag­­ványokról az egykori Kemény-ház 1597-es és a 20-as számú épület Verbum Domini manet in aeternum feliratú ajtókerete, de főleg a Wolphardok és Kakas István által épített ú. n. Báthori-ház jórészt szét­szóródott díszítményei adnak ízelítőt. A Mátyás király-tér művészi tekintetben a temp­lom mellett legfontosabb épülete már a barokk­művészet világába vezeti a látogatót. A Bánffy-palota létrehívója György gubernátor vívta ki a főkormány­széknek Szebenből Kolozsvárra való áthelyezését. Palotája így egyszersmind jelképe is az immár hivata­losan Erdély fővárosává lett Kolozsvárnak. Johann Eberhard Blaumann 1773—85 között készült el művé­vel, amit nem egy vonásban a helyi erdélyi ízlésnek megfelelően, mágnás paloták, ispotály és aranymíves házak között emeltetett a nagyérdemű gróf, ki a tervek elkészítésébe is nagymértékben beleszólt. A XIX. század elején a régi rajzok tanúsága szerint még volt a piactérnek bizonyos keleties jellege. Az árkádos udvarú Jósika-palota (1828), a triglifes, szintén árkádos udvarú Simai-ház és szomszédja a Kagerbauer Antal által firenzei palazzo stílusban épített tanácsház (1843—46) mind hűvösebb hangsúlyt adtak a térnek, hogy aztán a modern bérházak sajnálatos mértékben törjék meg az eredeti jelleget. A Mátyás király-tér régi arculatát és történelmi szépségeit ma már aligha lehet visszaállítani, de tovább lehet fejleszteni és művészetben gazdagabbá lehet tenni, hogy jelene is méltó legyen ahhoz a nagy hagyományhoz, melynek folytatására a Szent Mihály­­templom és a Bánffy-palota egyaránt köteleznek. CSABAI ISTVÁN IRODALOM Jakab Elek: Kolozsvár története, I—II. Buda 1870—1888. Kolozsvár 1734-es leírását, a „Descriptio civitatis Claudio­­polis“-t lásd az Emléklapok Kolozsvár Előkorából-ban is. Balogh Jolán: Kolozsvár műemlékei. Budapest, 1935. Bíró József: Kolozsvári képeskönyv. Budapest, 1940. Makkai László: Erdélyi városok. Budapest, 1940. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1913. V. köt. 310—24­1. Grandpierre Edit: A kolozsvári Szent Mihály­­templom. Budapest, 1936. Kővári László: A kolozsvári piaci templom körüli épületek lebontására gyűlt alap keletkezése és fejtése. Kolozsvár, 1886. Bíró József: A kolozsvári Bánffy­­palota és tervező mestere, Johann Eberhard Blaumann. Cluj- Kolozsvár, 1933.­ ­ A festményt és három másik térábrázolást előző számunkban közöltük. 111

Next