Szépművészet 3. (1942)
1942 / 5. szám - Lux Géza: A kolozsvári ferencrendi, egykor dominikánus kolostor
A KOLOZSVÁRI FERENCRENDI, EGYKOR DOMINIKÁNUS KOLOSTOR Kolozsvár középkori építészeti emlékei között háromnak van nagy jelentősége Magyarország építészettörténetében. Mindhárom gazdagságát és fényét Korvin Mátyásnak, a város szülöttjének is köszönhette, aki sokat áldozott és tett azért, hogy szülővárosának kulturális szintje minél magasabbra emelkedjék. Befejeztette a már korábban, még a XIV. században megkezdett Szent Mihály templomot, Magyarországnak a kassai dóm után legjelentékenyebb gótikus műalkotását. Kolozsvárra küldte János barátot, hogy a ferencrendiek (ma a reformátusok Farkasutcai) templomát megépítse; nagy áldozatkészséggel támogatta a domonkosok (ma ferenciek) rendházépítését, melynek első pártfogója, atyja, Hunyadi János volt, aki 1455-ben erre a célra évi 50 frzsót adományozott. A domonkosok zárdája, történetének viszontagságai után 1725 óta a ferencrendiek tulajdonában van, persze az idő nem haladt el nyomtalanul felette. A templomot kiforgatták eredeti középkori jellegéből és barokká alakították, miután 1627-ben a régi boltozat lőporrobbanás következtében leomlott. A régi gótikus térhatásra ma már legfeljebb a templom hosszú hajója és ugyancsak hosszú szentélye emlékeztet, különben a barokk formák mindent elborítanak, pedig a falak még az eredetiek egészen a főpárkányig, úgyhogy vakolatleverés árán legalább a külső homlokzatok eredeti gótikus alakját vissza lehetne állítani. A zárda a teljes átalakítástól megmenekült ugyan, noha 1771-ben itt is nagyarányú építkezés folyt; számos boltozott cellát építettek, a zárda középső udvarát két oldalról megszűkítették, a déli oldaláról a folyosó elé még egy cellasort, nyugat felől újabb jellegnélküli folyosót húztak s a kerengőt cellákra osztották fel. Később a kolostor lakói megfogyatkoztak, különösen II. József elsorvasztó rendeletei folytán, ennek következtében a használatlanná vált helyiségeket szalonna- és gabonaraktározásra ajánlották fel. Különösen a szalonna ártott sokat, megavasodott zsírja mélyen behúzódott a falakba és tűrhetetlen szagot árasztott az egész épületben. A teljes elhanyagoltság e szomorú állapotában Möller István hívta fel e műemlékre Majláth Gusztáv erdélyi püspök figyelmét, aki jelentékeny összeget ajánlott fel a refektórium helyreállítására. A helyreállítás ügyébe csakhamar a Műemlékek Országos Bizottsága is bekapcsolódott és azt az egész kolostorra kiterjesztette, a munkálatok vezetését pedig Möller Istvánra bízta. A helyreállítás 1902-ben kezdődött és több éven át folyt, hogy nyomában egy, a maga nemében páratlanul álló, kiváló magyar műemlék keljen új életre. A kolozsvári ferencrendi kolostor annyira még eredetiben megmaradt műalkotás, hogy benne egy középkori magyar szerzetesi rendház típusa minden részletében jól tanulmányozható, különöskép a domonkosok rendi jellegének megfelelő helyiség-csoportosításában. Az épülettömb déli oldalán áll a templom, amely hosszú hajójával és a nyolcszög felével záródó támpilléres hosszú szentélyével a prédikáló szerzetesek középkori templomtípusát képviseli, mint említettük — sajnos — erősen átalakított formában, a régi gazdag hálóboltozat helyén szerény barokkok dongával. A hajó déli oldalához, oltárhelyeket biztosító oldalkápolnák sorakoznak, közöttük a nyugati oldalkápolna erősen kinyúlik a homlokzat síkja elé. A főhomlokzaton emelkedik a barokk korban létesült torony egyszerű architektúrájával, újabban elrontott, műpalával fedett, hagymasisakjával, korának nem valami különös alkotása. A templomnak a középkorban nem volt tornya, mert különben nyoma mutatkozna az alaprajzban, amire a különösen vastag falak hívnák fel a figyelmet. A templom északi oldalához csatlakozik a kolostor, amelynek szívét, a hosszúkás négyszögű kolostorkertet kerengő övezi. A kerengő déli szárnya közvetlen a templom északi fala mentén húzódik. Innen valamikor egy díszes pálcaműves keretű ajtón a templomba lehetett jutni, de a barokká alakítás alkalmával befalazták. A kerengő mentén egymenetes elrendezésben sorakoznak a különböző kolostori helyiségek. Ezeknek vizsgálatát kezdjük meg a sekrestyével, amelynek ajtaja a szentélybe nyílik, de egy keskeny átjáró közbeiktatásával, mely részben a kerengőbe, részben a szabadba jutást közvetíti. Maga a sekrestye szerény helyiség; messze elmarad például a szécsényi vagy a vele egykorú szegedi sekrestye építészeti kialakítása mögött. Boltozatát két szakaszban szerény bordás keresztboltozat alkotja, úgyhogy a szakaszokat egy a térhatást meglehetősen zavaró széles barokk időből származó boltöv választja el. A sekrestye csak bevezetés a következő pompázatos architektonikus élményre, mely a 115