Szépművészet 3. (1942)

1942 / 7. szám - Kiállítások

után való indulás nem jelenthet akadályt az igaz tehetségek előtt, de könnyen művészi külsőt biztosíthat azok számára is, akik a további lépéseket nehezen lesznek képesek leróni. Így emlékszik szívesen a látogató az egyes alkotások előtt Bernáthra, Szőnyire, Rudnayra, Berényre, Czóbelra, a franciásokra vagy ellenkezőleg Aba Novákra, a rómaiakra, a szobrászoknál Medgyessyre, Poltzayra és gyakran az akadémia naturalista romantikus mestereire. Nehéz a válogatás a különböző alkotások között. Könnyű kiválónak ítélni a kevésbbé érdemest is: biztosabb bírálathoz nagyobb távlat szükséges. Egyes képek tetszetőssége nem feltétlenül biztosítéka egyben a jövő tehet­ségének. A mély különbségek, melyek a példaadó mestereket választják el gyakran egymástól, összehangolódnak a tanít­ványok művészetében. A fiatalok több irányban figyelnek egyszerre, éles szemmel követnek minden lépést, óvakodnak a túlzásoktól, természetességre törekszenek, a biztosai nem hagyják el a bizonytalanért, tán éppen az önmagukba vetett kevés hitüket, vagy önellentmondva ez örökségként tisztelhető művészeti iskolába vetett erős hitüket bizonyítják. Megbízható, kevéssé rakoncátlan, meglepetéseket egyelőre nem rejtegető várományosai az örökségnek. Ami rovásukra íródik az egyik oldalon, erénnyé lesz a másikon. Az egyéni kezdeményezés lendületét pótolhatja az újabb magyar művészet általános hangulatához való hűségük. Igaz tehetséggel fokozhatják a fejlődés ütemét, gazdagíthatják, színesebbé varázsolhatják a a jövő képét. A bírálóbizottság az érdemeseket igyekezett kitüntetni. Nemes Marcell utazási díját Breznay József Esti szoba című temperájának ítélte. A fiatal művész jól érti mesterségét, leg­inkább Szőnyi nyomdokain halad, biztos egyensúlyt teremt szerkesztési és színezési elveivel, határozottan képes összefogni élményeit. Távolodás elveitől csak ott tapasztalható, ahol gyakorlatát, vagy egyéniségét meghaladó feladatra vállalkozik. Csataképe zavarossá válik, egyhangú és üres lesz. Nem esik messze művészi igényeitől a Kolldi Jenő díjával kitüntetett Cziráki Lajos. Cziráki alkotásai szárazabbak, eseményteleneb­bek, meditálóbb egyéniség. Kolldi Jenő másik díjának nyertese a szobrász Gách György Emese munkája. Művén formailag, szerkezetileg kifogásolnivaló alig akad, de erőltetettnek tűnik a romantikus módszerre emlékeztető fogalmazás. Báró Hatvany Ferenc díját Dragon Zoltán Problémák című d­al, a Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület díját pedig a tárlat egyik legismer­tebb résztvevője, ősz Dénes nyerte Két Ödönke című víz­festményével. ősz Dénes művészete független és önálló társai között, jól ismeri legszívesebben alkalmazott technikájának, a vízfestményeknek minden műhelytitkát, fokozott festőiségre, zavartalan művészi érdekességre törekszik. A Társaság díjai mellett több kitüntető elismerést osztott ki: a grafikusok közül a dekorativitásra, széles mesélő kedvre hajlamos Kazár László Evangéliumi kompozíciója — egyfor­mán jelzi tehetségét mindhárom kiállított műve — a festők közül a franciás műveltségű Molnár Piroska, Spányi Ilona Aktok című vízfestménye és Szilvásy-Simon Margit Sápadt leánykája kapta meg az elismerést. Szilvásy-Simon Margit festői biztonsága, határozottsága a legjobb útravaló induló művészi pályáján. A szobrászok közül Bán Edit Kendős asszonya — Házaspár című szobra novellisztikusabb ízű — Fazekas Sándor Medgyessy iskoláján nevelkedett zárt és biztos kézzel for­mált Kerti figurája és Somogyi József Igáslova, majd Kaszása, Fázó asszonya kialakult magabiztos tehetségre vallanak. Nehéz a bírálat az ötvennyolc kiállító százharmincegy műve között. Jelentkező tehetségük egy-egy induló művészi pálya ígéretei. Rokonságaik ellenére is nagy különbségek adód­hatnak közöttük tehetségük mértéke, vagy különbség olvasható műfajok szerint is, egy kiállító munkáin belül, ahogyan Barta Mária két rajza kétségkívül messzehagyja olajfestményeit. Demján József kipróbált, biztos, új ötletekkel alig kísérletező tehetsége mellett ötven, vagy több évvel elmaradott jelenségnek tűnik Gyermely Imre. Más igényekkel jelentkezik a rideg naivitásról beszélő Nyerges Pál három olajfestménye és Rácz Kálmán unalmas, de őszinte naturalizmusa. Gábor Marianne nem látja mindig tisztán tehetsége határait, az újmódiság hatását önarcképe vázlatosságával akarja biztosítani, jobb területre talál finom és hangulatos emlékekkel alakított tájainál. Kiegyensúlyozottabb, dekorativitásával is egyszerűbb Gyapkó Béla három vízfestménye. Az egyik oldalon Gulyás Ferenc Rudnay tiszteletéről tesz hitet, a másikon Istenes András nem leplezve, a legteljesebb nyíltsággal, változtató szándék nélkül áll Aba Novák öröksége mellé. Az igazság valahol a középúton járhat, körülbelül ezt jelzi Moldován István egyszerű és nagy­vonalú készséggel festett Olvasó­nője, biztosan választott, de egyéni ízléssel bírált alapra építi jövőjét. Még kevesebb különbség adódik a szobrászok között. Franck L. Béla Férfifeje könnyen hajlik az expresszionizmus felé, Molnár László ki­próbált naturalista csapáson indul, Láng Ervin formai problé­mák megoldására vállalkozik, teljes fölkészültséggel mintázza Tanulmányfejét, Pál Mihály őszinte marad, a plasztikai egy­szerűséget tiszteli. A bírálat rövid gáncsvetéseivel is segíteni igyekszik, tán más szempontból mond ítéletet, mint ahogy az induló művész várja; célja egyedül a teljesebb értékű jövő művészet szolgálata. ld. Három művész mutatta be újabb alkotásait a Műbarát június eleji kiállításán. Kerényi Jenő szobraival, Kühner Ilse grafikáival és Tóvári (Tóth) István olajfestményeivel vonult föl. Mindhárman a fiatalabb nemzedék tagjai. Természet­szerűleg adódnak közöttük ellentétek. Kerényi Jenő a leg­ismertebb, Tóvári tán ezúttal jelentkezik először. Kühner Ilse elválik tőlük, kevesebb köze van a magyar művészethez, alko­tásai idegen ízt, hangulatot sejtetnek. Kerényi kisebb méretű munkáit gyűjtötte össze. Egyéni stílusa kialakult, határozott, nem sokat változtathatnak rajta a múló évek, hitében erősít­hetik a művészt. Alakjai elmélyülő problémát rejtenek, célja a fölvetett szerkezeti kérdést biztosan és egyszerűen oldani meg. Egyforma készséggel alakítja formáit és épít természetes össz­hangot tömegei között. Több ízben méltatott és magyarázott kérdés művészetének magyarsága, mely immár kötelező sajátja lett a szobrásznak, határozott típusokat formál, ezek segítségével érzékelteti mindazt, aminek megoldására hivatott. Kizárólag a szobrászat keretein belül megoldható problémák foglalkoztatják képzeletét. Alig akad zökkenő a sorozatban, a gyűjtemény mai szobrászatunk egyik igen komoly munkájának újabb eredmé­nyeire vet fényt. Tóvári (Tóth) István kiállított tizenöt műve biztos indulást jelez. Mély kedélyű művész, a képalakításnak sok változatát ismeri. Kérdés, várjon a kiállított alkotások közötti különbségek erőpróbát jelentenek, vagy inkább az indulás jelenségei-e, mely helyesen igyekszik fölmérni a távlatot, megbecsülni a sok lehetőséget. Szerkesztésbeli változatosságához hasonlóan gazdag színvilága, jól ismeri a különböző érzelmek minden válfaját — mondanivalói határozott állítások — elismerést követelő jel az indulásnál. Kühner Ilse széleskörű grafikai érdeklődését bizonyította színes-tuss- és tollrajzaival, vízfestményeivel, krétarajzaival. Művészetében raffinéria és a ritka bravúr utáni vágy rejtőzik. Könnyebben hajlik az expresszióra társainál, vagy részben ellentmondólag a formai könnyedségre. Nehezen sorolható a magyar művészet körébe, melynek íratlan, de szigorú, hangula­tokban jelentkező, biztos törvényeit alig ismeri. ld.180

Next