Szépművészet 3. (1942)
1942 / 8. szám - Gerevich László: A felvidéki szobrászat stílusfejlődése
ségre törekvő művészi szemlélet és emelkedett realizmus jellemzi és utalja a kassai iskolába. A „térdeplő Mária“ a későgótikus szobrászat kedvenc ábrázolása s nagyon megfelel a kor művészetének. A St. Wolfgangi oltáron már teljes biztonsággal megoldja Michael Pacher. A tér problémáival foglalkozó mestert érthetően izgatja a térdeplés motívuma, amely Schongauer metszetén is előfordul. Legmegragadóbb megoldása a krakói Stoss-oltár térdeplő Máriája. Túl a tértechnikai kérdésen, a legbensőségesebb kifejezést éri el. A bártfai oltár mestere nem követi a krakói Mária halála oltárát, de ismernie kellett azt, amiről egyes részleteken kívül az oltárszekrény összefogódzott és lebegő angyalai is tanúskodnak. Ezek az északi puttók, melyek Stefan Lochnerre, a flamand, a kölni, majd a dunai iskolára annyira jellemzőek, megjelennek a berlini, nördlingeni, kopfingeni oltárokon is. Leglendületesebbek és legcsapongóbbak azonban a krakói Mária halála felett lebegő angyalok. Ezekkel tart rokonságot a bártfai Krisztus születése-oltár angyalcsoportja, s ez az összefüggés megerősíti azt a feltevést, hogy az oltár a 90-es években készült. Az északi faszobrászat legdöntőbb korszaka az 1480-as évek. A 60-as és 70-es években még jellemző részletezés összefogott, monumentális felfogásnak ad helyet. A 80-as években készülnek a későgótikus stílus legkiforrottabb emlékei, úgy, hogy ennek az időnek jelentősége vetekedik a 20-as évekével. A nemzedékváltások és válságok lüktetésében a 80-as évek az előretörés és beérés idejét jelentik. Az 1420-as években elvetett magvak ekkor gyümölcsöznek. A festészetben ez az időpont kissé eltolódik, aminek az az oka, hogy a festészet mögött nem áll a XIII. század monumentális szobrászata. A festészet fiatalabb gyermek, s még éretlenebb. Ezek a jellemzések a gótikus országokra vonatkoznak. Olaszországban a fejlődés más ritmusban megy végbe, ott a reneszánsz szobrászat nem az érett gótika útján halad tovább. A 80-as éveket követő évtized a nyugalom ideje. A nagy alkotások lázas nyugtalansága elcsendesedik, a forma bensőségessé és finomságok kifejezőjévé lesz. Ennek az évtizednek jellemző illusztrációja a bártfai Jézus születése-oltár. A bártfai Múzeumban találunk egy Angyali üdvözlethez tartozó Máriát Fricsről, melynek mestere szintén a kassai stílusnak egyik képviselője, s más úton halad, mint az előbb említett bártfai emlékek mesterei. Mária arctípusát, tartását, szobrászi felépítését, arányait és redőalakítását vizsgálva, mesterében Kassai Jakab stílusának maradias örökösét ismerjük meg. Ugyanő mester kezeművének tartjuk a garamszentbenedeki főoltár szobrait és a lőcsei Vir dolorumoltárt is, melynek korát Mátyás és Beatrix címere határozza meg. A szobrok között a legkorábbinak a 70-es években készült fricsi Máriát tartjuk; redővetése kevésbbé száraz és modoros, mint a garamszentbenedeki szobroké. A három emlékcsoport összetartozását az egyöntetű szobrászi felfogás és a részletek megegyezése bizonyítja. A lőcsei Vir dolorumoltár Madonnájának arca telt, felületben összefogott, nem részletezett, orra egyenes, szabályos, jellemző az erőteljesen kidolgozott orrcimpa, az erős, kerek, kissé tokás áll s a szélesen ívelt száj. Ugyanezeket a jellemző jegyeket mutatja a garamszentbenedeki főoltár Madonnájának arca és fiatalabb ábrázolásban a fricsi Mária arctípusa. Kassai Jakabhoz legközelebb áll a fricsi Mária, bár ruházatát már inkább a hosszanti és egyenes redők uralják, akárcsak Garamszentbenedeken és Lőcsén, a drapéria alsó részének torlódása megfelel a freisingi Madonna köpenye hullámos zsúfolódásának. Az arctípus még közelebb áll hozzá, mint a redővetés, a hosszú, egyenes orr a középtengelyt hangsúlyozza. A fricsi Márián a testnek ugyanazt az enyhe, legkevésbbé sem modoros elhajlását figyelhetjük meg, mint a fresingi Madonnán. Ha valami történeti adat megerősíthetné ezt a művet, legalább is Jakab mester műhelymunkájának tartanák. A lőcsei Vir dolorum-oltáron Szent János vagy Mária köpenyének összehasonlítása a garamszentbenedeki Sz. Skolasztika-szoborral a közvetlen kapcsolatot nyilvánvalóvá teszi. A garamszentbenedeki oltár stílusának származéka két szent püspök szobra a Felvidékről, a budapesti Szépművészeti Múzeumban. A három emlékcsoport mestere valamivel fiatalabb lehet a kassai főoltár mesterénél és vagy Németországban ismerte meg Kassai Jakab művészetét, vagy pedig a kassai kálvária mesterének egy olyan tanítványánál tanult, aki Kassai Jakab stílusához közel állott. Kassán számolnunk kell egy olyan szobrászi stílus kialakulásával, amely a fiatal Kassai Jakabot is döntően befolyásolta. Ezt a föltevést Kassai Jakab stílusával rokon, s a későbbi kassai emlékanyagban fellelhető törekvések erősítik meg. A kassai dóm orgonakarzatának pillérein négy szent kisméretű, negyed életnagyságú faszobra áll: Szent István, Szent Imre, Szent László és Alamizsnás Szent János. A négy szobornak komoly arctípusa és természethűen kezelt köpenye Kassai Jakab művészetének ismerete nélkül megmagyarázhatatlan. Különösen Alamizsnás Szent János öblös köpenyredői egyeznek meg feltűnően a freisingi Madonna ruhájának rajzával. A megegyezések a már fentebb feltételezett kassai iskolával magyarázhatók. A szobrok közvetlen stílusmegegyezést mutatnak az eperjesi Szent Miklóstemplom barokk keretbe foglalt gótikus főoltárának alakjaival; az összefüggések indokolttá teszik, hogy ugyanannak a mesternek tulajdonítsák.17 A főoltár 196