Szépművészet 3. (1942)
1942 / 11. szám - Szinyei Merse Jenő a művészképzés feladatairól
politikai, gazdasági, társadalmi és közoktatásügyi vonatkozásaira, csupán ezen a helyen a legfontosabbat, a művészképzés és nevelés kérdését kívánom megvilágítani. Az újabb művészet története eléggé szakadozott ütemű, lázas fellángolások, fellobbanó újrakezdések sorozata. Ennek legsúlyosabb okát abban látom, hogy nem volt olyan intézményünk, amely koronként összefogta és átadta volna a hagyományokat a következő nemzedékeknek, illetve korszakoknak. Amíg pedig ez meg nem történik, addig születhetnek nagytehetségű magyar művészek és párjukat ritkító művészi alkotások, de mindaddig egységes magyar művészi fejlődésről, egységes magyar művészi közízlésről s a művészetnek a közszellemet formáló hatalmas szerepéről, amire pedig hivatott — nem beszélhetünk. Úgy látom tehát, hogy a Képzőművészeti Főiskolának elsőrendű feladata, hogy a magyar művészet, különösképen a festészet és a szobrászat régibb és közelmúltbeli hagyományait összegezve és a soron következő nemzedékekre az újabb hagyományokkal gazdagodva, átörökítse. Egyáltalán nem kívánom azt, hogy a Főiskola bezárja kapuit az új, külföldi áramlatok előtt, de hangsúlyoznom kell: ezek befogadása és értékelése nem elsőrendű feladata. Egyébként is ezt a célt szolgálják művészképzésünkben a külföldi Collegium Hungaricumok. Ezek az intézmények jók, s nemcsak fenntartásuk, de továbbfejlesztésük is fölötte kívánatos. A magyar művészképzésnek inkább arra kell több gondot fordítania, hogy ifjú művészeink magyarságukban teljesen fölvértezve kerüljenek a külföld művészeti központjaiba. Csak így biztosíthatjuk, hogy nem ragadják el őket az új áramlatok s különösen a mi korunkban oly divatos művészi hitvallások. Ezért is fontos, hogy az eddiginél fokozottabb mértékben mélyítsük el a művészifjúságban a nemzeti hagyományokat, magyar történelemnek és irodalomnak, különösképen a hazai földnek és tájaknak, valamint a nép műveltségének, művészetének, költészetének, zenéjének, táncainak a megismerését, alkotó lelkébe való felszívódását. Távolról sem gondolok azonban például a népművészet motívumainak a felhasználására, másolására. Ez éppúgy tévutakra vezetne, mint a külföldi hatások szolgai átvétele és utánzása. A lényeg az, hogy fiatal művészeink teljenek meg lényeges és gyökeres hazai élményekkel. Ilyen módon majd a művészet nagyszerű nyelvén megfogalmazzák az eredeti magyar szépségeszményt. Hozzá kell tennem, hogy művészetünk európai jelentősége is akkor szökik majd csúcspontjára, ha európai színvonalú, de eredeti magyar világképet tud kifejezni. Elengedhetetlen azért, hogy ifjú művészeink mennél több időt tölthessenek a nép körében, a néphagyományokban és táji szépségekben gazdag vidékeken. Meggyőződésem, hogy a jövő magyar művészet csakis ezen az úton tisztulhat meg és születhetik újjá. Egyedül ezen az úton érheti el a minden ízében magyar s mégis európai színvonalat. Éppen ezért gondoskodni kívánok arról, hogy olyan intézmények létesüljenek, amelyek alkalmasak e feladatok megoldására. Szükségesnek tartom mindenekelőtt a Főiskola keretében már régen működő művésztelepek megreformálását és megfelelő átszervezését. Ezzel párhuzamosan gondoskodni kívánok majd a belföldi tudományos kutató ösztöndíjakhoz hasonló újabb belföldi művészeti ösztöndíjak létesítéséről. Ifjú művészeink járják be az országot, szívják magukba a magyar tájak szépségeit s gazdagodjék lelkük a nép tiszta érzelemvilágában. Az így felvértezett és az egyéni fejlődés útján elindult ifjú művészeket azután bátran küldhetjük a külföld fővárosaiba, még a legforrongóbb szellemi központokba is. Ezek a fiatal művészek már kellő kritikával rendelkezve tanulhatnak majd tovább és fejlődhetnek. Ennek a művész nevelési programmnak a megvalósítása rengeteg fáradságot, az állam és társadalom részéről pedig egyaránt sok áldozatot kíván. De bizton vallhatjuk, hogy megéri, mert a magyar művészet saját újjászületésén, felemelkedésén túl hívebben és hiánytalnabbul teljesítheti kötelességét a hazával és az emberiséggel szemben is. Amidőn az Országos Képzőművészeti Főiskola hetvenegyedik tanévét megnyitom és a Főiskola munkájához szívem egész melegével sok sikert és eredményt kívánok, átnyújtom a Főiskola Rector Magnificusának a Kormányzó Úr Ő Főméltósága által kegyesen adományozott rektori díszjelvényeket. 248