Szépművészet 3. (1942)

1942 / 11. szám - Művészeti Élet

Lépesd Antal is kiemeli a papság egyháeztművészeti tanítá­sának fontosságát. Fel kell hívni a Püspöki Kar figyelmét arra a körülményre, hogy minden egyes püspöki centrum­ban legyen legalább egy valaki, aki egyházművészeti kérdé­sekben jártas. Gerevich Tibor szerint a silány, művészietlen kegytárgyakat megfelelő művészeti cenzúrával lehetne kiküszöbölni, amelyet az Egyházművészeti Tanács hivatalból gyakorolna. A templo­mokba csak ily cenzúrán keresztülment tárgyakat volna szabad beengedni, de művészi cenzúrának kellene alávetni a kereskede­lembe került ilyen tárgyakat is. Végül Gerevich Tibor Árpádházi Boldog Margit évével kapcsolatban a következő javaslatokat terjesztette a Tanács elé: 1. írjunk ki pályázatot Boldog Margit szárnyas oltár létesítésére. 2. írjunk ki pályázatot Boldog Margitot ábrázoló kis szent­képre. 3. Kezdeményezze a Tanács Árpádházi Boldog Margit ikonográfiájának kiadását. A munka megírására Jajczay Jánost hozza javaslatba. 4. Foglalkozzanak az illetékesek Boldog Margit szobrának méltó helyen való felállításával. Nagyszabású, művészi, szép szobrot kell megfelelő helyen felállítani. Legalkalmasabbnak tartja erre a helyre a Margit­sziget főbejáratánál levő térséget. Végül pedig javasolja, hogy az Országos Egyházművészeti Tanács ülésén elhangzottakat összefoglalva terjesszük fel a Nagyméltóságú Püspöki Kar tagjaihoz. AZ EGYHÁZMŰVÉSZETI TANÁCS MŰVÉSZ­­ÉRTEKEZLETE Az Orsz. Egyházművészeti Tanács október 7-én, az Actio Catholica nagy üléstermében művészértekezletet hívott egybe, egyrészt, hogy tájékoztassa a művészeket a Tanács működé­séről és célkitűzéseiről, másrészt, hogy velük megbeszélje az egyházművészet nagy elvi kérdéseit. Az értekezlet iránt nagy érdeklődés mutatkozott s a Tanács hívására több mint félszáz egyházművész, építész, szobrász, festő, iparművész jött el. Lépőid. Antal elnöki megnyitójában az Egyház és a művész kapcsolatáról beszélt. Az Egyház mindig felkarolta a művésze­ket, akik az Egyházban támogatót bírnak, a hittől ihletet nyer­nek. Ihlet, átélés nélkül nincs igazi művészet, s a művészek sehol sem kaphatnak tisztább és magasabb ihletést, mint a vallástól, Istentől. Az Istennek szentelt művészi munkához kegyelmi állapot szükséges, nagy alkotások csak így jöhetnek létre. Az Orsz. Egyházművészeti Tanács és az Egyházművé­szeti Hivatal mindig arra törekedett, hogy minél közelebb ke­rüljön a művészekhez, nekik felvilágosítással, tanáccsal szolgál­jon, munkájukban irányítsa őket, tájékoztassa a helyes egyház­művészeti felfogásról, az Egyház liturgikus és művészeti követelményeiről. Ez az értekezlet is ezt a célt szolgálja. Gerevich Tibor a nemrég bezárult velencei kiállítás egyház­művészeti vonatkozásairól beszélt, fényképek bemutatásával. Bár a Biennálénak nincs külön egyházművészeti része, elszór­tan úgy az olasz, mint más külföldi pavillonban több vallásos tárgyú kép és szobor szerepelt. A magyar pavilion volt mégis ezekben a leggazdagabb. Molnár C. Pál, Kontuly, Medveczky, Hincz vallásos festményei egész termet töltöttek meg s nagy sikert arattak, aminek jele volt az is, hogy nagy részüket meg is vásárolták. A velencei pátriárkától kiküldött szakbizottság a legnagyobb elismerésben részesítette egyházművészeinket. Gerevich azután beszámolt, a Biennáléval Velencében egyidő­­ben rendezett olasz népi egyházművészeti kiállításról, amelyről részletesebben írtunk a „Szépművészet“ augusztusi számában. Felvetette azt a gondolatot, hogy hasonló kiállítást, kellő elő­készítés után nálunk is kellene rendezni. A magyar népművé­szet gazdagsága a legszebb eredménnyel kecsegtetne. Egy ilyen kiállítás rámutatna az egyházművészet újabb lehetőségeire és egészséges, népi forrásaira, buzdítólag hatna és segítené kiküszöbölni a falvakból a művészietlen gyári árukat. Goszleth Lajos építész, az Egyházművészeti Hivatal titkára a templomépítészettel kapcsolatos kérdésekről tartott azután előadást. Ismertette a Tanács és a Hivatal múlt évi működését, elsősorban a templomépítés terén. A templom­tervező építész szeme előtt magas cél lebeg: az egyházi előírások figyelembevételével nemcsak építőművészi szempontból kell tökéleteset alkotnia, hanem a templomépület­ben a lelket Istenhez emelő hangulatot akar teremteni. A temp­lomot lélekkel kell megtölteni, amely a hívőket imára ihleti. Ennek a célnak elérése érdekében alkalmazzuk az ókeresztény szimbólumokat is. Ma ismét alkalmazunk oszlopokat, párkányo­kat, ornamentikát, reliefeket vagy kerekplasztikát és mindezt abból a célból, hogy az Egyház hagyományait követve, a temp­lom külsejét előkelőbbé, nemesebbé, a templombelsőt pedig melegebbé, áhítatot keltőbbé tegyük. Nagy szerepet játszik épületeink külső megjelenésében a díszítőművészet, elsősorban a szobrászművészet. Az építőművészetnek a díszítőművészetek­kel való karöltött haladása fokozott mértékben érvényesül a templomépítésnél. Templom belsőknél már eddig is láttunk ilyen megnyilvánulásokat. Közel áll az az idő, amikor úgy monumentális, mint kisebb méretű templomaink, kápolnáink homlokzataira is felvonulnak a szentek seregei akár szobor, akár relief, esetleg freskó alakjában. Somogyi Antal örömmel állapítja meg, hogy ebben jelentésben olyan eredményekről számoltak be, melyek­ről 15 évvel ezelőtt csak álmodni mertünk. Helyes az, hogy csak építészmérnök tervezzen templomot. Fontos azon­ban, hogy az építészek tervei is szakszerű elbírálás alá vétesse­nek. Sok rossz templomot terveztek építészmérnökök is, ezért kell a Központi Egyházművészeti Hivatal és az Országos Egyházművészeti Tanács kritikája. Jó lenne az eddig létesült templomokat nemcsak fotográfiában, hanem metszetben is közzétenni. Példákat hozott fel a nép egészséges művészi érzékének bizonyítására. A modern egyházművészetnek nem kell a néptől félnie, amely megérti a szépet, bármily stílusban jelentkezzék is az. Majd méltatta a győri egyházmegye újabb templomépítkezéseit. Ezután Helbing Ferenc felolvasta egy még 1938-ban meg­jelent cikkét az egyházi művészetről. Körmendy Nándor építész szerint kívánatos lenne, ha minden egyházművészeti kérdésben az Országos Egyház­művészeti Tanács véleménye döntene. Forduljon az értekezlet a Püspöki Karhoz, hogy ruházza fel ezzel a hatalommal, hogy ne kerülhessen a templomokba más, csak az, amit a Tanács véleményez. A templomban vannak művészi munkák mellett iparosok munkái is. Ha a Tanácsnak nincs meg a hatalma, akkor kontár dolgok is bekerülnek a templomba. Lépesd Antal egyházi elnök kifejtette, hogy a Tanács csak oda tud hatni, hogy a Püspöki Kar a Tanács véleményét ki­kérje. A nagyobb egyházmegyék végre is hajtják, amit a Hivatal véleményez. Medveczky Jenő és Jeges Ernő az egyházi falfestészet terén szerzett tapasztalataikat ismertették. Hincz Gyula székelyföldi útjáról számolt be. Sok műkincs megy veszendőbe. Antal Károly a templomépítészet és a monumentális szobrászat kapcsolatait fejtegette. Kitért a szobrok színezésének kérdésére is; felhívta a figyelmet a fa és a terrakotta szobrok templomi alkalmazására. A sok értékes előadást és felszólalást tartalmazó értekezlet végén Gerevich Tibor ismertette az Árpádházi Boldog Margit jubileumi évének művészi megörökítéséről az Egyházművé­szeti Tanács elé terjesztett javaslatait s buzdította a művésze­ket, hogy foglalkozzanak e szép témákkal.

Next