Szépművészet 3. (1942)
1942 / 12. szám - Rónay Kázmér: Magyar betlehemes mozgalom
MAGYAR BETLEHEMES MOZGALOM Karácsony a legtisztább, legmélyebb szeretet ünnepe. Boldog érzésekkel telített ünnep, legkedvesebbünk születésnapja, hiszen születésnap ez is, a Szeretet világraszületésének legszentebb ünnepe. Minden művészi alkotás vágynak köszönheti létrejöttét vágynak, mely meg akar védeni az elmúlástól valami nagyon szépet, nagyon lélekbemarkolót; ilyen vágyódás teremti meg az első betlehemeket is és avatja azokat művészi termékekké. Az életét a betlehemi barlang közelében élő szent Jeromos tanúsága szerint, odavaló kortársai áhítatos kegyelettel tisztelték és — állítólag — még szobrokat is helyeztek el benne emlékezésül a világtörténelem legnagyobb eseményére. A IV. század elején állította fel Zakariás pápa az eddig elsőnek tudott betlehemet a római Santa Maria Maggioreban s utána a többi pápák is itt ünnepelték a Szeretet születésének szent napját. A betlehem művészi kultusza a XII. században lendül magasra, amikor a templomokban tartott misztérium-játékoknak szolgálnak hátterül. A jászol, az emberi és állati szobrok az élő alakok előadta pásztorjáték illúzióját fokozták. A XV. századtól már csak szobrok szerepeltek a betlehemekben, mert az élő szereplők elvilágiasították a játékot. A költői lelkű szent reformátor, assisi szent Ferenc, a „virágok és madarak testvére“ hántotta le a durvaságot a betlehemi játékokról, főalkotójukká a hangulattal teli természetet téve. A Poverello természetimádata fedezte fel a tájkép lelkét, a hangulatot és tette — következményeiben — a tájképet egyenrangúvá a festészet többi fajával. Greccio erdejében karácsony estéjén jászolt ácsolt össze, melléje állítva a pásztorok szelíd állatait. Nála a jászol nem a naturalizmus színpadi kelléke volt, de hangulati eleme a szent eseménynek. Követői, híven a mester tiszta, gyöngéd lelkéhez, egyesítették a tájkép bensőséges hangulatát az alakok realizmusával és így állították fel kicsi, kedves, művészi betlehemeiket a templomokban, fölébresztve a Szent Ferenc által megmunkált lelkekben a vágyat, hogy otthonukban is állítsanak betlehemeket. Ezek előtt eleinte csak imádkoznak, később műkedvelő színjátékokat rendeznek, előadva egyes jeleneteket a szent éjtszakából. Anyagi okokból (ruházat stb.) méretben bábjátékokká csökkennek, viszont megtelnek meleg, kedves bájjal, sőt, mint ilyenek bevonulnak a templomba, nem egyszer magára az oltárra. Innen már csak egy lépés hiányzott a régi, élők játszotta előadások felelevenítéséhez s ezt a lépést a reneszánsz meg is teszi. Betlehemi előadásain a rinascimento pazar kézzel szórja az aranyat, ezüstöt, selymet, bársonyt, szobrokat, festményeket, de a pompa minden káprázata mellett is pótolhatatlanul hiányzik a kicsi, bábjátékos betlehemeknek meleg bája. Ez a báj csak az egészen apró betlehemekből sugárzik, melyeknek igazi hazája Flandria, innen származnak át azután Itáliába, hol az olaszok korlátlanul szárnyaló képzelő ereje ötletességben, szépségben hallatlanul gazdagokká teszi azokat. Az első ilyen betlehemet Jacobello Pipe állítja fel Nápolyban, teljesen beérve azonban azzal, hogy parányi szobrocskákat rendezget el tetszetősen. A quattrocento nemes naturalizmusa a poverelloi eszményhez híven a virágos, csillagsugaras természettel veszi körül a lelkes arckifejezésű, mozdulatú és szeretettel megmintázott alakokat. Majd — boldog crescendojaként a szépítési vágynak — az aktoknak formált alakokat ragyogó brokátból, csillogó selyemből, színpompás bársonyból szabott ruhákba öltöztetik. A barokk tüzes mozgalmassága izzó drámai cselekvéssé fokozza, a rokokó főúrian előkelő udvari fogadássá, majd kecses pásztorjátékká alakítja a betlehemet, lassan Európa minden zugában, a legjelentéktelenebb falucska kistemplomában és minden családban helyet szorítva neki. Természetesen országonként más és más lesz a betlehemek jellegzetessége, így a „Herrgottschnitzlerek“ hazájában, Tirolban, a havasok levegője árad belőlük, míg Itáliában a tündöklő színektől, fényektől ékes nemes anyagok páratlan gazdagságán és az utolérhetetlen művésziességére helyezik a hangsúlyt. A bozeni „Moser-betlehem“ — jelenleg a müncheni múzeum birtokában — kb. negyvenezer pengő értéket jelent; nem egy olasz betlehem van, melynek értéke megközelíti a kétszázezer pengőt. Apránként a mindennapi élet jellegzetes alakjait mind ott találjuk az olasz betlehemeken; szakadatlanul, áradva nő a szereplő alakok száma, a búcsúkkal kapcsolatos népünnepélyek kacagtató figurái odatoborzódnak a gyermeklelkű nézők csillogó szemei elé. Egyre nő a betlehemek terjedelme, míg végre el sem helyezhetők egy szobában. A bécsi múzeum betlehemének elemei és szereplő gárdája 154 állati és 256 emberi alakból, valamint 24 épületből áll. Nemcsak Jézus születését mutatják be, de az egész karácsonyi történetet, kezdve a heródesi gyermekgyilkosságon, olykor meg egészen különös szokások kapnak lábra, mint pl. az Ara Coeli templomban, hol hat-tízéves gyermekek prédikálnak a betlehem mellett. Az alakok anyaga a fánál kezdődik, zenitjét a porcellánnal éri el. (Capodimonte.) A hanyatlás — a XVIII. század végén — a népies elem túltengésével kezdődik: az egyházi, sőt a világi