Szépművészet 3. (1942)
1942 / 7. szám - Jalsoviczky Károly: Mészöly Géza
és csendélet-festészet előadója pedig Mészöly Géza lesz. Közel munkahelyéhez, a Várbazárban elhelyezett női festőiskolához, a Lánchíd utca 6. szám alatti dunaparti új Zichy-házban vesz lakást, ott rendezi be műtermét is (1885). Apró képeit tovább festi. Kolorisztikus gyönyörűséggel, hihetetlen pontossággal festi meg kedves szárnyasait, a tollazatuk színét, az apró fejecskéket, a környezetet, mindent, mégis anélkül, hogy kicsinyessé válnék. Ilyen képpel szerepel többek közt az 1886-os kiállításon. Ebből az időből való ez az alkonyati hangulatú kis (15 X 10 cm) balatoni képe is, melynek egy ezüstszürke változatát is ismerem egy budapesti magángyűjteményben. Ekkor festi a „Szénahordás“ című képet is. Egyegy kis mestermű mindenik — írja a korabeli kritikus „a részletek ama finomságával, közvetlenségével, mely a művész műveit mind becsesebbé teszi“. És vannak más dolgai is: vázlatok, Mészöly legjobb alkotásai, minden stilizáció nélküli mély érzés jellemzik e kis mesterműveket — írja naplójában Justh Zsigmond. Ezidőben meglátogatja egy bécsi barátja, aki ismeri, látta a párizsi útról hazajövet 1883-ban Bécsben kiállított képeket is. Szebbnél-szebb vázlatok egész sorát mutatja neki Mészöly, de mutogatás közben fájdalmasan mondja: „még pár lehelletvételnyit talán meg tudok csinálni, de már érzem,, tudom hogy közel az utolsó lehelletvétel, a vég, sietnem kell“. Az 1887. év ősze elviszi. November 12-én húny el Jobbágyiban, apósa birtokán. 43 évet élt. Halálos ágyán, kifejezett kívánságához képest, Budapesten — abban a városban, amelyet annyira szeretett — temetik el. Sírjára a Kerepesi temetőben őt túlélő édesanyja állít emléket. Szász Károly, a költő-püspök temeti. Mint a festészet Petőfijét búcsúztatja. A lapok megírják: „elvesztettük őt egészen, egyszerre, akkor, mikor még fiatal volt, de már büszkesége a magyar festészetnek Még mindig annyira teljes művészi erejének frisseségében, még mindig annyira biztos az invencióban, annyira dús szelleme, hevülő az ihlete, hogy még többet és nagyobbat várt tőle mindenki folytonosan.“ JALSOVICZKY KÁROLY 168