Szépművészet 3. (1942)
1942 / 6. szám - László Gyula: A Kolozsvári Művészeti Hetek kiállításai
tolmácsolását. Nemcsak a külsőségekre gondolok, mert e részben a magyar régészek legalább annyira hibásak, mint a festők. A Nemes-Nagy-féle viselettörténet képanyaga régen elavult már s a maga korában is igen kétes hitelességű volt. Székely Bertalan falfestményei ettől függetlenül elsőrangúak, mert szellemük bele tudott illeszkedni a korba s ez feledteti a külsőségeket. Komoly feladat a reprezentatív történelmi falkép, mert egy nemzet szépségeszményét, cselekedetének rúgóit hivatott rekonstruálni. Mai festőink álheroizmusa vagy felvett merev stílusa mindennél világosabban mutatja, hogy képességük még nem érett meg a feladatokra. Természetesen elképzelhető az is, hogy nagy festői értékek pótolják a fenti követelményeket. A grafikai anyagban Gy. Szabó már kiemelt metszetein kívül komoly értéket jelent Varga Nándor egy rajza, Szabó Gyula két meglepően jó vízfestménye s néhány jelentősebb grafikusunk lapja. Elekffy- Kirchner vízfestményein csak a tárgyak változnak, bravúros technikája és színkezelése minden képen ugyanaz. Mindig öröm nézni Rácz Kálmán finom és igazi természetszeretettől áthatott vízfestményeit. A szobrászati anyagban örömmel kell biztató jelenségeket feljegyezni. Borsos Miklós már ismertetett szobrán kívül kiállította három művét Pásztor János is, aki már régen a magyar művészet nagy alkotói közt foglal helyet. Az ismertebb két művén kívül a Fájdalom c. finom érzéssel kidolgozott márványszobrában gyönyörködhetünk. Kós András díjjal kitüntetett alkotása erőteljes ígéret, várakozva tekintünk további munkái elé. Boda Gábor Kürtölő jerikói-]a kis méretei ellenére is monumentális, kész alkotás. Boldogfai Farkas Sándor jól komponált érmei, Abonyi Grandtner Jenő és Szabados Béla finoman mintázott portréi mellett erőteljes alkotás Somogyi József Európai bölénye. Klasszicizáló, finom munka Kocsis András Szent Borbálába; domborműve, minden értéke ellenére sem történeti szellemű, pedig látszik, hogy Kocsis igen lelkiismeretesen fogott munkájához és a hozzáférhető népvándorláskori emlékanyagot is áttanulmányozta (pl. a nagyszentmiklósi kincs lovasa). Dózsa Farkas András nagy lendületű, kitűnő alkotásai után mintha megtorpant volna (Korsós lány). Pompás, kiérlelendő kompozíciós gondolatot rejt Varga Ferenc Magyar Piéta c. szobrában. Kerényi Jenő Pieta-a gondolatát eddigi műveihez méltóan formálta meg; van benne új és merész ötlet. Andrássy Kurta János bronza (Vazul) jó, Sírbatételén Medgyessy hatását érezzük. Antal Károly Magyar jövője statikus parasztasszonyának kezében kissé barokkosan hat a gyermek. Buzi Barna díjnyertes Szent Tadeus tudása a monumentális faplasztika jó példája. Dabóczy Mihály Női fejében vannak finomságok. Fürdőzője kevésbbé érdekes. Győry Dezsőtől eddigi munkái alapján többet várunk, mint Szent Ferencré. Jálics Ernő Kapisztrán feje igen egészséges úton jár, Kosa Huba Ferenc két portréja jó emberábrázolás és jól mintázott mű. Kellemes meglepetés Laborcz Ferenc Erdélyi parasztasszonya; ez a vörösmárvány fej befejezett, kiérlelt alkotás, több már mint komoly ígéret. A nem tárgyalt művek közt is vannak biztató indulások. A kiállítás összesége, hála Csánky Dénes nagyvonalú és világos rendezésének, bizonyos egységet sugall s az erdélyi néző, ha töredékesen is, képet kaphat az elszakítás alatt végbement fejlődés eredményeiről. Építőművészeti kiállítás. Dr. Bierbauer Virgil abban a teremben s abban az épületben rendezte a kiállítást, melyben Magyarország és Erdély Unióját kimondották. A kiállítás méltó a helyhez, mert nem állapoton, hanem folyamatot tár fel, a messze múltból a jövőbe ívelő magyar építőművészetet. A rossz világítású termet belső építészeti tagolással bontotta kisebb egységekre s ezáltal megnövelte a kihasználható falfelületet. A rendező a kiállítástechnika számos ötletes újítását alkalmazta, a modern beosztás nem zavarja a történelmi levegőt, sőt kellő objektív keretet biztosít a bemutatott műemlékeknek. Szép és nemes gondolat volt Bethlen Miklós építőegyéniségének kiemelése a főteremben. Alább az időrendet és a rendezői gondolatot követve számolunk be a kiállításról. A múltat a jelen gondozásában vetíti elénk a Műemlékek Orsz. Bizottságának a műemlékvédelmet és helyreállítást bemutató fénykép- és tervsorozata. Az esztergomi ásatások és helyreállítások, a székesfehérvári feltárások, a borsi Rákóczi-vár nagyszabású rendbehozása és a legújabban kiásott visegrádi palotaudvar, az aranyosmedgyesi Lónyay-kastély, a Drugethvár és a marosvásárhelyi vártemplom rajzban és pompás fényképekben készített felmérése és helyreállítási tervei méltóképen képviselik a magyar műemlékvédelmet. A szép felvételekért külön elismerés illeti a Műemlékek Orsz. Bizottságának építészeti főtanácsosát, Lux Kálmánt és Lux Gézát. Az egy-egy kiemelkedő objektummal végzett gondos munka mintegy előkészíti a szemlélőt a nagyobb s több korszakot átölelő városképek helyreállításának igen nehéz, sok hozzáértést, ízlést és kortörténeti elmélyedést kívánó munkájára. A magyar városok némelyike nagy áldozatokkal siet a Műemlékek Országos Bizottságának segítségére s éppen most érik a kolozsvári Mátyás király-tér helyreállítási és újjárendezési munkája is. A városképek helyreállítása tehát, azonkívül, hogy bemutatja Erdélynek a trianoni Magyarországon végzett magasrendű tevékenységet, egyúttal mintát és példát szolgáltat a felszabadult részek 139