Szépművészet 3. (1942)

1942 / 6. szám - Kiállítások

iskolázottság keveri, az árnyalatokat viszont modern szemlélet csoportosítja. A feladatok kiválasztásában és földolgozásában akad mindig némi meglepetés is, mintha az ifjú mester félne a si­ma megoldásoktól. Igaz, a következetesség sokszor azonos a közhellyel s az egyszerűség nem föltétlenül lemondás az eredetiségről. Ebben az értelmben nem árt termékeny vállal­kozásokba kezdeni, hiszen a kísérlet épp a lélek rugalmasságát bizonyítja. Maradandó eredményt mindenki csak önmagában érlelhet ki, a kölcsönkért modor többé-kevésbbé jól eljátszott szerep lehet csupán, meggyőződés nélkül legfeljebb meg­tévesztő mesterkedéssé válik. Bartha László érzékeny leki­­ismerettel küzd hivatásáért, kételyek és sikerek között keresi a festői igazságot, azt a végső magatartást, mely korszerűen vagy időtlenül a művészi megnyilatkozás leghitelesebb kifeje­zését adja. A többi kiállító közül Koffán Károly fametszetsorozattal jelentkezett, melynek lapjai számos eltérő eljárásról, külön­leges gyakorlati próbálkozásokról tudósítanak, a fény és árny­játék ideges villanásaival közvetítik a különböző ötleteket. Szabados Jenő festményei értékes egyéni megnyilatkozások mellett lelkes tévedésekre is utalnak, egy fiatal festő makacs tájékozatlanságára, amellyel képességei számára nem mindig a helyes utat keresi. A Műbarát XXIII. kiállításán Iván Szilárd mintegy ötven képben mutatja be munkásságát. Művészi fejlődése nyugodt mederben, zavaró körülmények, zökkenők nélkül folyik. Művészetéből mégsem hiányzik a kezdeményezés és találékonyság, de a legnagyobb eltérések között is olyan szelíd mérséklet jellemzi, váratlan fordulatokkal, indokolatlan válto­zásokkal nem lep meg. Szokatlan megállapodottság ez ilyen fiatal festőnél, hiszen korára való tekintettel még kártékony kalandokra, lázas vakmerőségekre is el lehetnénk készülve. Egyéni vérmérséklet kérdése ez. Festői mondanivalóját egyen­letesen, tiszta, de nem hangsúlyozott formaadásban, kellemes, tompított tónusokban adja elő. Ugyanitt állította ki Vidéky Brigitta jó technikával készült, ötletes vízfestményeit, Csúcs Ferenc pedig éppoly erőteljesen, mint plasztikai elmélyedéssel mintázott szobrait és tömör formákba fogott, szép érmeit. Pogány Ö. Gábor KELETI MŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS KOLOZSVÁRON A közelkeleti és kisázsiai művészet — a keleti művészet e szép hajtása — szeretetének Erdélyben nagy múltja van. Elegendő talán az „erdélyi szőnyeg“ néven ismert kisázsiai szőnyegremekekre utalnunk. A már régóta meglévő békés kereskedelmi kapcsolatokat még csak fokozta az oszmán-török­­ség beletorkolása a magyarság testébe. A magyarság dísztő­­ösztönével rokon művészi alkotások nálunk új magyar iskolát teremtve eresztenek gyökeret s hatnak néhány helyen mind a mai napig. A keleti művészet megbecsülése ősi tulajdonsága az erdélyi embernek s így Felvinczi Takács Zoltán kolozsvári egyetemi tanárnak az a gondolata, ami a kolozsvári keleti művészeti kiállításban megvalósult, szinte szervesen nőtt ki az itt lappangó igényekből. Ennek legjobb bizonyítéka a kiállí­tás rendkívüli látogatottsága és mély belső visszhangja. Ez a kiállítás éppen úgy, mint a megelőző erdélyi művé­szeti kiállítás sok új anyaggal gazdagította tudásunkat. Fel­vinczi Takács Zoltán előkészítő munkájának egyik célja most is az volt, hogy a magántulajdonban lévő s így a nagyközönség elől természetesen elzárt műtárgyakat is bemutassa. Jócsomó műalkotás — köztük elsőrangú remekek — gazdagítja ilyen módon a kiállítás gerincét alkotó Hopp Ferenc múzeumi anyagot. A rendezés a tárgyak csoportosításával jellegzetesen emelte ki a muzulmán, indiai, kínai és japán művészetnek egymáshoz való viszonyát és külön-külön sajátos szellemi tartalmát. Nagy érdeme a kiállításnak, hogy méltó darabokkal képviseli az ázsiai puszták lovas nomádjainak sokáig kevéssé méltányolt művészetét. A kiállítás tárgymutatójához írott magyarázó szöveg kiemeli a déli városi kultúrák és a puszta művészetének egymást állandóan termékenyítő kölcsönhatását. Ez a bevezető tanulmány kiválóan szolgálja a tárgyakból sugárzó szépségek intellektuális értelmezését s így a művészi élmény gazdagítá­sát. A tárgyilagosan megírt, minden érzelmes esztétizálástól mentes szöveg szinte kompendiuma a keleti művészetnek s egyúttal megmutatja a kiállított tárgyak helyét kelet művészeté­be- L.Gy. Jászsági Képzőművészek VII. kiállítása Jászberény­ben. Már a hetedik kiállításukat rendezték a jászsági képző­művészek, ami azt bizonyítja, hogy élénk művészi életetet élnek, szorgalmasan dolgoznak. A vallás- és közoktatás­­ügyi minisztériumnak a decentralizációs művészpolitikáját igen szépen valósították meg, mert a várost, annak minden tár­sadalmi osztályát a művészet megkedvelésére szoktatják, s el­érték azt is, hogy műpártolásra nevelték a közönséget. Ebben elsősorban Rácz Kálmánnak, a jászberényi áll. gimnázium rajztanárának van legnagyobb érdeme, mert ő szervezte meg még 1936-ban a jászsági művészek csoportját. Rácz Kálmán nevét hasábjainkból már jól ismerjük. A tárlat főerősségei Rácz Kálmán, B. Simon Ferenc fest­ményei és Tősér János szobrai voltak. Rácz Kálmán főleg balatoni képeivel szerepelt, de szépek a Zagyvaparti részletei, téli tájképei, jászberényi piac-részletei is. (Jászberényi részlet, Tihany, Alku.) B. Simon Ferencet a Műbarátban láttuk utol­jára, azóta sokat fejlődött. Közel 30 olajfestménnyel szere­pelt, melyek között igen sok szép téli képet láttunk. Ezek erős tehetségének tanújelei. (Gödrök télen, Téli uszoda dió­fával.) Tősér János kevés, de finom megoldású szobrokat mutatott be a Jászság közönségének. Különösen márványba faragott portréját találtuk kiemelkedőnek. Szerepeltek még: Gecse Árpád, Járdán József, Lizony Ede és Benke László festőművészek. Ifj. Szikora Antal gyűjteményes kiállítása a Mű­teremben egy huszonötéves ifjú első bemutatkozása. Grafi­kája, táj- és figurális képei a formakeresés jegyében születtek. A fiatal művész fénnyel komponál és keresi a formát. Próbálga­tásai még önmagát sem elégíthetik ki. Fénykezelése még nélkü­lözi az igazi festőiséget, s így formáit inkább a belső élmény vetíti bizony tanul a vászonra. Küzdelmét fiatalsága magyarázza. Dicsérendő, hogy gondot fordít a művészet mesterségbeli részére, s a technikát elmélyedéssel tanulmányozza. Titkos vágya a falfelület. Kompozícióit már a fogamzás pillanatában falra szánja. Ha azonban felnagyítja őket, elvesztik frisseségü­­ket, s új feladatokkal való birkózásra késztetik. Tiszta szándéka remélni engedi, hogy további tanulmányai során megérti majd a falfestészet nagyigényű stíluskövetelményeit. Elgondolása, képessége és tudása a legszerencsésebben egyesül a Szent László kompozícióban. A hegyszakadékon besurranó fényt ügyesen vezeti és gazdag formákat vetít fel vele. Mozgásban, színben, ritmusban, ecsetkezelésben is ez eddig a legjobb műve. A többi komoly ígéret, s legyen bátorító biztatás a művész számára. cs. r.

Next