Szépművészet 3. (1942)
1942 / 7. szám - Művészeti Élet
nak kizárásával, a zeneművészet az évszázados Zenekonzervatórium újjászervezésével jelölte a közeli múltban a magyar kultúra új korszakát a két évtizedes elnyomatás után. A következő nagy lépés az egykori kulturális élet teljes kifejlődése felé a Művészeti Hetek többirányú művészeti programmja. Az irodalom, a zene- és színművészet, a szépművészet és építészet együttesen felölelik az erdélyi magyarság egész művészeti életterületét. A jövőben a hagyományos erdélyi irodalom és művészet kiváló teljesítményei mellé emelkedik majd ismét az építőművészet is. őszinte örömmel hallom, hogy Kolozsvár a művészetek számára állandó otthont, önálló műcsarnokot kíván emelni; hogy a városkép művészies kialakítására terveket készített és gondozni kívánja híres műemlékeit. E jövőbeli nemes elgondolásokat és tervek megvalósítását mindenkor készségesen figyelni és támogatni szándékozom, nemcsak abban az értelemben, hogy esztétikailag szebbé váljon e város képe, de abban a tekintetben is, hogy Erdély nagyhírű műemlékei mindenkor kellően szakszerű műemlékvédelemben részesüljenek. E Művészeti Hetek mintegy jelzik a nagy építőmunkának ütemes menetét, melyben vállvetve kell dolgoznunk és egyetértően alkotnunk, hogy a nemes szándékok, értékes tervek minél előbb lehetőség szerint tökéletesen valóra váljanak." * A Kolozsvári Művészeti Hetek alkalmával a kolozsvári Mátyás király tér rendezésére kiírt tervpályázaton a bírálóbizottság három egyenként 1500 P-s díjat helyezési sorrendben I. helyen dr. Kismarty-Lechner Jenő és ifj. Kismarty- Lechner Jenő közös tervének, II. helyen Kaffka Péter és Acsay László közös tervének, III. helyen dr. Gerő László tervének ítélt oda. Rangsorolás nélkül megvételre ajánlotta egyenként 5ooP-ért Koromzay Vilmos, Papp Imre, Wollmann Károly és Rimanóczy Gyula tervét.* A Magyar Élet Pártjának III. Képzőművészeti Kiállításán a vallás- és közoktatásügyi miniszter megvásárolta Farkasfalvy Imre: „Budai részlet" c. vízfestményét, Liszkai Kováts Zoltán: „Diana" c. terrakotta-szoborművét, Ruff András: „önarcképtanulmány" c. rajzát, Szuly Angéla: „Hideg tavasz" c. vízfestményét és Rév Gusztáv: „A Notre Dame sarka" c. színes rajzát.* A Műbarát kiállításán a kultuszminisztérium megvásárolta Medgyessy Ferenc: „Móricz Zsigmond képmása" c. kőszobrát. A Kolozsvári Művészeti Hetek alkalmából az Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Orsz. Szövetsége vetített színesfénykép-bemutatót rendezett, amelyen a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium által kitűzött díjakat az alábbiak nyerték: I. díj: Dulovits Jenő (Téli ablak), II. díj: Csörgeő Tibor (Akt), III. díj: ifj. Brázay Zoltán (Téli táj). A VELENCEI KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSA Június 21-én nyílt meg a hagyományos díszes külsőségek között Velence páratlanul szép természeti és művészeti keretében a XXIII. Biennále, a legnagyobb és legtekintélyesebb nemzetközi képzőművészeti kiállítás. A kiállítás jelentőségét ebben az évben fokozta az, hogy egy háborúban álló nemzet rendezte, s azon Olaszországon kívül még tíz külföldi nemzet vett részt. Ez a helytállás a kultúráért és a művészetért a történelem legnagyobb méretű háborújának közepette felemelő tudat, nagyszerű bizonyítéka a kultúráért és Európa jövőéért harcoló tengelyállamok töretlen akaratának, szellemi akcióképességének és bíztató jel az alakuló új Európára nézve. A kiállítást III. Viktor Emánuel király és császár nyitotta meg. Kíséretében megjelent a génuai herceg és Giuseppe Bottai olasz nemzetnevelési miniszter. Képviseltették magukat a legfőbb olasz állami hatóságok, kulturális és művészeti intézmények, maga Velence városa. Jelen voltak a résztvevő nemzetek olaszországi követei, köztük Máriássy Zoltán quirináli magyar követ. A megnyitási ünnepségen megjelent Albrecht királyi herceg hitvese. A hivatalos világ képviselői mellett természetesen nagy számban gyűltek össze olasz és külföldi művészek, kritikusok. Ott láttuk az akadémikus Oppót, Gaudenzit, Romanellit, Marinettit, továbbá Casoratit, Tosit, Severinit, De Chiricót, Messinát, Martinit, a kritikusok közül pedig Tridentit, Nebbiát, Repack, Zonzit, Zorzit, Scarpát és Dal Massát. Jelen volt a német művészek kamarájának elnöke, Ziegler Adolf tanár, a német pavilion rendező kormánybiztosa, a külföldi művészek közül Mesztrovics Iván, aki a horvát pavilionban nagyobb kollekcióval szerepel. Egész kis magyar kolónia is jelen volt: Gerevich Tibor, a kiállítás magyar kormánybiztosa, Szalatnyay József, a magyar csoport titkára, a Székesfőváros nevében Sztankay István tanácsjegyző, Kopp Jenő, a Fővárosi Képtár igazgatója. A művészek közül Kontuly Béla, a Képzőművészeti Főiskola tanára, Orsós Ferenc egyetemi professzor, N. Kovács Mária szobrászművésznő, valamint dr. vitéz Nagy Zoltán, a báró Eötvös József Collegium tanára. Csak egy beszéd hangzott el, a kiállítás elnökéé, gróf Volpi szenátoré, ez azonban rövidsége ellenére is méltó hangot adott a kiállítás különleges jelentőségének. Röviden utalt az 1895 Szent Márk napján megnyílt első kiállítás óta a Biennálék történetére s méltatta a mostani kiállítás jelentőségét. Jólesett hallanunk, hogy Németország részvétele után mindjárt Magyarországról szólott, s meghatottan hallgattuk, amint elnöki megnyitójában meleg szavakkal emlékezett meg a kiállításon külön teremmel szereplő, oly fiatalon és váratlanul elhúnyt Aba-Novák Vilmosról. Volpi gróf beszédében a következőket mondotta még: „A Biennále megnyitása egy oly szertartás, amely a természet, a művészet és a történelem együtteséről alkotott páratlan és remek keretben kifejezésre juttatja Olaszországnak mindig eleven és változatlan hitét mindazon ideálokban, amelyek a gondolat és a képzelet alkotásai, amelyek a valóságot a szellem magasabb, tisztább és szárnyaló világává ihletetten alakítják át, kifejezésre juttatva Olaszország hitét mindabban, ami szépség és műveltség. ... Ma, amidőn az önző érdekek hibrid koalíciója abban az illúzióban ringatja magát, hogy a történelmet el tudja téríteni sorsszerű útjáról, s életek és javak mérhetetlen áldozata árán hiába kíséreli meg erőben fiatalabb, tehetségesebb és a múlt dicsőségében gazdagabb népek feltartózhatatlan lendületének gátat vetni, bizonyos vagyok benne, hogy ma Velencére és az ő biennális kiállítására úgy tekintenek, mint a szellem békéjének az eseményekhez hasonlítva talán szerény, de határozott és biztos szimbólumára, amelyre az emberiség vágyik és amelyet az új Európa erői el is fognak érni, feltartózhatatlanul haladva győzelemről győzelemre." A szárnyaló beszéd mély benyomást tett a megjelentekre, s utána Bottai miniszter a király nevében megnyitottnak jelentette ki a kiállítást. Az olasz király végigjárta először az olasz művészek alkotásait 66 termet magába foglaló központi nagy csarnokot, majd pedig megtekintette a különleges kiállításokat bemutató többi olasz paviliont és a külföldi nemzeteknek, jórészt saját külön épületükben elhelyezett kiállítását. A központi csarnok tőszomszédságában, megkapó természeti környezetben emelkedő magyar pavilion előtt Máriássy Zoltán követ és Gerevich Tibor kormánybiztos fogadta az uralkodót. Máriássy követ a pavillonban bemutatta a megjelent magyar kiküldötteket és művészeket, majd pedig a király a kormánybiztos kalauzolásával megtekintette a kiállított magyar műveket. Minden egyes