Szépművészet 3. (1942)
1942 / 8. szám - Művészeti Élet
MŰVÉSZETI ÉLET Gussich Jenő és Kákay Szabó György között osztották meg a Ferenc József díjat. Ez idén Budapest székesfőváros Ferenc József koronázási jubileumi alapítványának festészeti díja került kiadásra. Érdemes ez alkalomból röviden végig tekinteni a díjnyertes festők illusztris névsorát, melyhez ez évben Gussich Jenő és Kákay Szabó György jutalmazása járult. A Ferenc József alapítvány festészeti díját eddig a következők kapták: Hegedűs László, Nagy Zsigmond, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos, Góth Móric, Kövér Lajos, Márton Ferenc, Krivátsy-Szüts György, Mihalovits Miklós, Istókovits Kálmán, Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Jeges Ernő, Medveczky Jenő, Kontuly Béla. A fenti névsor beszédes bizonysága annak a ténynek, hogy a Ferenc József-díj az arra érdemes, tehetséges festőinknek jutott, az utolsó évtizedekben pedig a modern magyar festészet legjobbjait tüntették ki. Ebben az évben először fordult elő, hogy a művészeti Ferenc József-díjat megosztották, amire a múltban csak a szépirodalmi és tudományos díjak odaítélésénél volt precedens. A díj megosztott adományozásában mai festészetünk két áramlatának figyelembevétele jut kifejezésre. A konzervatívebb és a haladóbb művészet egy-egy kiváló, fiatalabb képviselőjét tüntették ki, ami híven tükrözi mai művészi életünk helyzetét. Alapjában véve mind a két kitüntetett művész a naturalizmus híve, amelyet más-más festői szemlélettel és technikai eszközökkel szolgál. Gussich a Benczur-iskolának, a bécsi és müncheni Akadémiákban gyökerező hagyományait követi. Csillogó felületi hatásokra, formai kellemre törekszik, nem mindennapi festői virtuozitással, s ezek a vonzó tulajdonságok szerezték meg számára a művészetéért lelkesedő zsűritagok szavazatát. Kákay Szabó stílusa is a pozitív természetlátáson alapszik. Mint a „római iskola“ tagja azonban a lényegi formákat keresi, annak ellenére, hogy gyakran merül el a legfinomabb rajzi eszközökkel tolmácsolt részletekbe; a könnyed külső hatások mellőzésével gonddal válogatott tónusokból és finoman hangolt színekből építi fel szilárdvázú képeit. Előadásmódja mindig őszinte és közvetlen. A klasszikus mestereken iskolázott tökéletes technikai tudása segíti művészi céljainak megvalósításában, amivel szorosan összefügg kitűnő képrestaurátori működése, amelyet mint a Szépművészeti Múzeum konzervátora fejt ki. VÁSÁRLÁSOK A Magyar Művészetért mozgalom 1942. évi kiállításán a vallás- és közoktatásügyi minisztérium Pándy Kiss János: Venus (bronz); Zórád Géza: Sáros út (olajfestmény); Ispánki József: Férfifej (tölgyfa); Basilides Sándor: Romantikus táj (olajfestmény); Tóth B. László: Tájkép (tempera); Zsákodi Csiszér János: A Főméltóságú úr (alumínium); Pikszay Rudolf: Fürdés előtt (ruskicai márvány); Koch Ernő: Rézkarcok: Narva I., Narva II., Szélmalom HL; Tipary Dezső: Udvar II. (vízfestmény) és Remsey Jenő: A színésznő (olajfestmény) című alkotásokat vásárolta meg. A Műbarát XXV. kiállításán a kultuszkormány Eősze András: Leányfej (terrakotta) című szobrát vásárolta meg. A Műbarát XXVII. kiállításán Balázs G. Árpád: Külvárosi motívum II. (monotípia); Bezerédy Lajos: Siratás (terrakotta) c. művek kerültek az állam tulajdonába. A Nemzeti Szalonban rendezett XVII. Tavaszi Szalon kiállításon a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megvásárolta: Breznay József: Esti szoba (tempera) festményét, továbbá Kutasi Imre: Sashegy c. pasztelljét. A Kolozsvári Művészeti Hetek keretében rendezett VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon a kultuszminisztérium megvette: Jobbágyi Gaiger Miklós: Önarckép (olajfestmény); F. Ferenczy Julia: Akt (pasztell); Heintz Henrik: Szent László harca a kunokkal (olajfestmény); Gy. Szabó Béla: A kicsi szoros Bözödön (fametszet); Andrássy Zoltán: Akt (vízfestmény); Lorberer Anna: Behavazott hegyek (olajfestmény); Pállya Celesztin: Hetivásár Újpesten (olajfestmény); Chiovini Ferenc: Zagyvakanyar (olajfestmény); Rátz Kálmán: Zagyvapart télen (vízfestmény); Kudelász Károly: Tordai sóstó (vízfestmény); M. Makkay Piroska: Kendermosók (fametszet); Veress Elemér: Zsoboki öreg kapu (vízfestmény); Dabóczy Mihály: Női fej (terrakotta); Andrássy Kurta János: Vazul (bronz); Mátéi Aurél: Férfi fej (nyárfa); és Laborcz Ferenc: Erdélyi parasztasszony (vörös márvány) című munkáját. A VI. Nemzeti Képzőművészeti kiállításon szép számmal történt magánvásárlás is: Boldizsár István: A Főméltóságú úr (rézkarc); Manajló Fedor: Ruszin templom belseje (tempera); E. Gáli Ferenc: Hazatérők (olajfestmény); Basilides Sándor: Szegénysoron (olajfestmény); Sárdy Brutus: Tavaszi felhők (olajfestmény); Szlányi Lajos: Magaslati napfény (olajfestmény); K. Csikós Antónia: Bányászházak (olajfestmény); Diósy Antal: Havas tetők (vízfestmény); Dudás Jenő: Szálfa-hordás (tus); Szentesi Hiesz Géza: Madonna (bronz);Sóváry János: Diszkoszvető (bronz); Kóbor Henrik: Kora reggel (olajfestmény); Szlányi Lajos: Tisza (olajfestmény); Kun István: Falu (olajfestmény); Linda Nándor: Március (olajfestmény); Szentgyörgyvári Gyenes Lajos: Virág-csendélet (pasztell) című alkotásokat vásárolták meg magánosok. Budapest Székesfőváros a VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon a következő műtárgyakat vásárolta meg: Kósa Huba Ferenc: Bátyám (márvány); Gy. Szabó Béla: Mosónők (fametszet); Komjáti Gyula: Erdő (rajz); Pölöskey Sándor: Róma, Piazza del Popolo (tempera); Kaveczky Zoltán: Sebesvár (tusrajz); Élesdy István: Marosvölgy (rajz); Tolcsvai Nagy Géza: Fametszetek; P. Kováts Géza: Görgény (rézkarc); Kássa Gábor: Falusi vasárnap (gouache); Boldogfai Farkas Sándor: Érmek; Szabados Béla: Alice (terrakotta); Borsos Miklós: Női fej (gránit); Balaskó Nándor: Család (terrakotta); Endrédy György: Tavasz (tempera); Simon Béla: Gombaszedők (olajfestmény); Szolnay Sándor: Keresztúri táj (olajfestmény); Muhorai Mihály: Tájkép (vízfestmény). Kolozsvár sz. kir. város vásárolta meg a VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon. F. Ferenczy Julia: Önarckép (olajfestmény); Boldogfai Hajgató Ferenc: őszi reggel (olajfestmény); Tollas Julia: Önarckép (vízfestmény) és Diósy Antal: Dunapart (vízfestmény) című művét. Nagyvárad sz. kir. város szintén a VI. Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon vásárolta meg Harmos Károly: Örömbánat c. vízfestményét.