Szépművészet 3. (1942)

1942 / 11. szám - Kiállítások

KIÁLLÍTÁSOK ŐSZI TÁRLAT A MŰCSARNOKBAN A Műcsarnok őszi kiállításán a megszokott rendben tárul­nak elénk a termekben felsorakozó, tetszetős műtárgyak, általá­nosságban véve komoly, jó színvonalban. Valami feltűnően nagy élményekben nem részesült a tárlatlátogató, de bőven akad a ter­mekben értékes mű, amin jól esik hosszasabban is elszemlélődni. A becsületes felfogású műhelymunka nyomja reá bélyegét még a kisebb igényű műtárgyakra is, melyek alkotóiknak sem szerezhettek nagyobb lelki izgalmat. A nagyszámú műtárgy között, egyik-másik teremben viszont több mélyebb elgondo­­lású, kedvvel festett, vagy mintázott műalkotás üdít fel bennün­ket, olyan kompozíciókra, tájképekre bukkanunk, amelyek meleg lelki folyamatok fölkeltésére is képesek. Ezekben meg­érzik a művész átélése és az ilyen munkák a szemlélőre is átviszik a teremtő pillanat feszültségét a közlés finom ereje által. A jó-közepes műtárgy is nyújthat kellemes örömet, de a gondolat- és érzésvilágunkba csak az olyan műalkotás markol bele feledhetetlenül, amely gazdagon sugározza a művészlélek forró megrezzenéseit. Szerencsére ilyen munkákkal is szép számmal találkozunk a tárlaton azok mellett, amelyek nagyon is kitaposott ösvényeken járnak s így nem számíthatnak mélyebb rezonanciákra. Az őszi tárlat egyébként több tartalmas gyűjteményes kiállítást foglal magában. A Benczúr Társaság, mely néhány évtizeddel ezelőtt alakult a névadó, kiváló mester emlékének ébrentartására és a klasszikus hagyományok ápolására, jubileumi kiállítással vesz részt a tárlaton. A társaság tagjai híveknek mutatkoznak kitűzött céljukhoz: ragaszkodnak a nemes hagyományhoz, de nem zárkóznak el a haladástól sem. Csíki Gál János komoly felfogású „Magdolnájával, Mezey Artúr „Sírbatétel" című elmélyedő kompozíciójával igazolja nemes törekvését. Sárkány Gyula „Páholyban" című friss festménye a művész legjobb, régi kvalitásait idézi emlé­kezetünkbe. Gimes Lajos „Hárshegyi erdője benső hatású munka. Czene Béla „Nőrablás" című képe érdekes munka, de nincs benne elég drámaiság, a kompozíció sincs kellőleg összefogva. Diósy Antal tempera freskóvázlata játékos bájú, üde felfogású, népi hangú kísérlet. A művész ezen az úton járva értékes eredményt érhetne el. Kacziány Aladár nagyobb kompozíciójával és más képeivel a gödöllői iskola hangulatát idézi föl sok elmélyedő hajlammal. Mihalovits Miklós „Golgo­tája" viszont Munkácsy és Feszty hasonló tárgykörből vett nagy vásznára emlékeztet színben úgy, mint felfogásban. Komoly, derék munkája ez. Udvardy Pál „Cirkuszlovak" című festménye a művész legjava terméséből való. A szobrok között kellemesen tűnik föl Buzi Barna „Nyár" elnevezésű elegáns, eredeti felfogású figurája. Ligeti Miklós népszerű Anonymus-át és több jó régibb és újabb szobrát állította ki. Istókovits Kálmán ezúttal figyelemre méltó kis gyűjte­ménnyel szerepel. Most különösen a cirkusz világa érdekli. Vidám színekkel, kissé groteszk vonalvezetéssel dolgozik, néha emlékeztet Aba-Novákra. Kedves a „Keleti kompozíció" című képe, furcsa álomszerűségével. A „Kékruhás nő" kékje pompásan ragyog, a festő öröme csillog ki belőle. Knopp Imre régebbi munkáival több érdeklődést keltett. Két női arcképe eleven erővel hat, soproni utcaképei bágyadtak, erőtlenek. Horváth József vízfestményei bravúrosak, különösen a „Műteremben". A „Nyugalom" című Ferenczy Károly egyik aktjának színeit idézi boszorkányos technikával párosulva. Goldi György vitéz nagybányai Horthy István kormányzó­­helyettes úrnak nemes felfogással megmintázott, bensőséges mélységű arcmásával tűnik föl. Győri Dezső Szent Ferenc terrakottája átélt, finom érzésű munka. Buzi Barna diófa Szent Taddeus Júdás­a a régi fa­szobrok áhítatos komolyságát árasztja a modern felfogás lendületével felszabadítva. Sárkány Gyula sorozatában az „Olvasó öreg" és a „Ministráns" igen jó darabok, színes, érdekes munkák. Kitűnő egy templom belseje. A szobrászok nagy termében ezúttal nem sok a nagyobb igényű alkotás. Ott látjuk: G. Fekete Géza nyíregy­házai Benczúr Gyula szobrának gipszmintáját, igen jó mozgású „Fésülködő nőjét s egy kifejező tanulmányfejét. Berán Lajos néhány sikerült, stílusos érmét és plakettjét állította ki. Ezek kö­zött kiemelkedik a Benczúr Társaság kitüntető érme. Vastagh Éva emlékkiállításának dús gyűjteménye egy sok­oldalú, törekvő művészlélek őszinte erőfeszítéseit igazolja. Egy nagyobb alkotásai, mint arcmásai számottevő kultúrát és hivatottságot árulnak el, kisebb munkái pedig bensőségesek. Basilides Barna „Feleségem" c. portréja csupa finom­ság, néhány képe japános hangulatot áraszt, gobelin­vázlata stílszerű, eredeti felfogású. Ki kell emelnünk Bartók Bélát ábrázoló, finomságában is nagyerejű krétarajzát. Basilides Sándor képei egyhangú színezésük ellenére is elmélyültek. Kássa Gábor vízfestményei ezúttal nem olyan bravúrosak, csillogók és markánsak, mint régebben. Nincs meg bennük az akvarell elengedhetetlen bensősége, tömör szűkszavúsága. Hende Vince néhány leheletfinom hangulatú vízfestményé­vel véteti észre magát, de ezúttal ő is színtelenebb, fáradtabb munkákkal jelent meg. Gimes Lajos egy jó margit­szigeti részlettel szerepel legszerencsésebben. Az őszi tárlat legnagyobb gyűjteménye a Haranghy Jenőé. Haranghy sok­oldalú művész. Grafikai, textil- és festőszaki tanár, de mint falfestő, üvegfestő és mozaik­művész is tevékenykedik. Mint állatfestő és akvarellista tette ismertté a nevét. Könyvet is illusztrál, bélyeget tervez. Tagadhatatlan, hogy ezt a sok­oldalúságot néha megsínyli a művészete. Mint rajzoló (főleg állatképein) nagy lendületet, frisseséget mutat, élményeit könnyedén és jellemző erővel közli. Itt mélyed el legjobban, mint az állatvilág jószemű, szeretettel teljes megfigyelője. Nagyobb kompozícióiban nem egyszer hiányosságot, meg­oldatlanságot érzünk, falképei nem mindig stílusosak, de határozottan tetszetősek, dekoratívak. Nagy kollekciója minden oldalról megmutatja Haranghy sokoldalú művészetét. Nekünk leginkább bensőséges hatású, kisebb, tónusos tusai, színes tusai, temperái tetszettek. Kiváló művei a Kormányzó Úr Őfőméltóságáról készített bravúros lovasvázlatai, székelyföldi temperái. Szép munkái: az „öreg malom", a „Cirkuszpróba" és japános elmélyedésű „Marabú". Ezekben mutatkozik meg Haranghy igazi egyénisége, finomságok felé hajló, puritán grafikus ösztöne. A változatos tárlat reászolgál a közönség érdeklődésére. (MK­) A NEMZETI SZALON ŐSZI TÁRLAT­A Bősen heterogén jellegű, amennyiben a legkülön­bözőbb művészi irányok foglalnak benne helyet, az ó-kon­­zervatív naturalizmustól az expresszionizmusig. Kissé is­kolás akvarellek, szende pasztellek, kommerciális igényű arcképek mellett, Neogrády kései követőitől Szőnyi híveiig

Next