Szépművészet 3. (1942)
1942 / 12. szám - Jajczay János: Árpádházi Boldog Margit a művészetben
festette a művész. A ferencesekkel is közeli kapcsolatban volt Róbert király. Édesanyja Mária, élete utolsó idejét a maga alapította klarissza-kolostor, a nápolyi Donna Reginában töltötte. Nem volna meglepetés, ha levéltári kutatások e feltevésünket (t. i. ő festeti ezeket a képeket és éppen Boldog Margitot, Róbert nagynénjét) igazolnák. Említettük, hogy Mária királyné is megfesttette a szüzet, mint láttuk, a Donna Reginában, amint Szent Erzsébetről is egész falat betöltő nagy ciklust festetett. De függetlenül ettől a kulturális és rokoni kapcsolatoktól, az öt szent közül hármat, akiket ismeretlenként szoktak emlegetni, ikonográfiai magyarázattal, nagy valószínűséggel tudjunk azonosítani. Felmerülhetne még az a gondolatunk is, hogy az assisi képen a harmadik szent, esetleg Szent Kinga, vagy boldog Jolantha — IV. Béla leányai —, akiknek a clarisszákkal voltak kapcsolataik, de ne feledjük el, hogy őket csak több század után, VIII. Orbán pápa avatja szentté, illetve boldoggá. Szent hírük is jóval később válik ismerté, mint Boldog Margité. Említsük meg hogy a firenzei Santa Maria Novellában lévő ismeretlen festő által még a XIV. században fesettt képen, az első dominikánus szentek közt ott áll ő is a mi szentéletű király leányunk. Nem érdektelen, hogy a későközépkori magyar oltárokon, ha antiochiai Szent Margit szerepel, Boldog Margitról legtöbbször nem emlékeznek meg, így például a malompataki templom főoltárán, amelyet Szent Margitnak szenteltek, az oltáron látható sok alak között az árpádházi apáca-királylány nem látható. A margitszigeti dömös-templom, mint legtöbb középkori templomunk, ki volt festve. Ennek nyoma is maradt. Nem lehetetlen, hogy a margitszigeti Nagyboldogasszony-templom falán, szent lakója is kapott helyet. Ez természetesen csak feltevésünk. Lehet, hogy legendájával díszítették a falakat. Divald Kornél (Tarczay) szerint a Boldog Margit XIII. századi vörösmárványkoporsója fölé 1510-ben, csodáit ábrázoló, domborművekkel ékes fehérmárvány mennyezetet helyeztek. Ez volt szerinte a „magyar legenda sanctuariuma, ami nem volt a mai értelemben vett szentély, de síremlék, sírkápolna.44 Az újabban előkerült margitszigeti szobortöredékek összefüggése Boldog Margit síremlékével nincs még kellően tisztázva. A gelencei templom falképein Huszka József Boldog Margit két jelenetét fedezte fel. Az egyik Boldog Margit életéből vett azt a mozzanatot ábrázolja, amikor rá akarják venni, hogy férjhez menjen II. Ottokárhoz, de ő ezt visszautasítja. Inkább esküt tesz a mellette lévő apácától tartott könyvre. Ezzel a jelenettel összefüggően azt is látjuk, hogy férfi egy könyvet tép szét. Egy másik jeleneten az imádkozó Margit sorort ábrázolta a festő. Még a XV. században készült Boldog Margitról az az ismert fametszet, amely az esztergomi prímási képtár tulajdona. Mestere — lehet, Divald eltalálta — valamelyik budai fametsző. Későbbi időben ezt az önálló lapot helyenként befestették. A szent fejét, melyen egykor korona volt, ma fekete fátyol takarja. Fekete a palástja is. Pedig, amint azt a XV. századvégi, XVI. századeleji metszeteken látjuk, dekoratív ráncokban omlott alá. Boldog Margit két oszlop közötti ív alatt áll. Lábainál a kettőskeresztes címer. Ezen korona. Jobbjában a szüzesség jelképét, a liliomot tartja, baljában nagy kapcsos könyvet szorongat. Fejét glória övezi, mert hiszen a dicsfény megilleti őt. A legenda szerint egy soror látta, hogy maga az „irgalmasság anyja állíthatatlan fényesékű koronát”4 adott neki. Az esztergomi képtárba ez a fametszet, amint a régi katalógus jelzi, a Weigelféle gyűjteményből került. Angelicus pictor, amint egy 1460-beli vers nevezi Beato Angelicot, akiről tudjuk, hogy sohasem festett, míg nem imádkozott és aki maga is a boldogok között foglal helyet, a giottói hagyományt még egyszer, talán utoljára, továbbfejlesztette, a firenzei San Marco-beli XV. SZÁZADI MAGYAR FAMETSZET BOLD. MARGIT ALAKJÁVAL. ESZTERGOM, KERESZTÉNY MÚZEUM, 278