Szépművészet 4. (1943)

1943 / 8. szám - Dr. Valló István: Győr város a magyar kultúráért

biztosítani kívánta már a múzeumi gyűjtő és tudomá­nyos munka megindítását és ebből a célból a szükséges állásokat meg is szervezte. A jubileum alkalmából egyébként a város egy gond­dal válogatott és ügyesen rendezett várostörténeti kiállításon adott ízelítőt meglévő történelmi emlé­keiből. A kiállítást Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter úr nyitotta meg. Rendezése Jeney Ferenc dr. tb. főlevéltárnoknak érdeme. Jelen­tőségét az adja meg, hogy egyrészt az eddig jórész­ben tájékozatlan nagyközönségnek a figyelmét és érdeklődését felkeltette, másrészt pedig előfutáraként jelentkezett az elhatározott múzeum létesítésének. Kezdetnek annyiban is biztató volt, hogy a város társadalma eddig még soha nem tapasztalt arányú érdeklődéssel fogadta és látogatta e kiállítást, annak katalógusát pedig utolsó darabig megvásárolta. Országos jelentőségűvé emelkedik, mert egyetemes nemzeti célokat szolgál Győr városának az az elhatáro­zása, amellyel évi 20.000­­ dotálással irodalmi és művé­szeti alapot létesít s annak felhasználásában a legfelsőbb hivatalos fórumoknak, a vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek és az irodalmi és művészeti tanácsnak bizto­sít irányító beleszólást. Ezt az áldozatot azzal a céllal tette a város, hogy indítását követik a törvényhatóságok, s egy hatalmas alap létesül, amely anyagi erejével a magyar kulturális életnek sok olyan fontos problémáját megoldhatja, amely ma még vergődik. A város elhatározásaira gyorsan reagált a vallás- és közoktatásügyi minisztérium azzal, hogy a tudomány és művészetpolitikai bizottságot ülésre hívta össze Győrbe, hogy ott kiküldöttjeivel átbeszéljék a város időszerű tudományos és művészeti kérdéseit. E tárgyalások gerincét a létesített jubileumi alap kezelése és felhasználása módozatainak formába öntése alkotta s a megállapodások — a törvényhatóság elhatá­rozásának remélhető kormányhatósági jóváhagyása után — tettekké érnek, amelyek a magyar író- és mű­vészvilág érdeklődésére méltán számot tarthatnak. A kiküldött bizottság ezen kívül végigtárgyalta a város kulturális munkájának szinte egész területét, a tudomány és művészet terén előálló feladatokat és terveket. A tudományos munkát érintő tervek között első helyen áll a város történelmi monográfiájának sorsa, amelynek első három kötete a régészeti anyagot dol­gozza fel s eljut az Árpádok koráig. A város tárgyaláso­kat folytat abban az irányban, hogy minden történelmi korra megtalálja a legmegfelelőbb és a teljes tudomá­nyos felkészültséggel rendelkező munkatársat. Ezzel a munkával kapcsolatban előállott a szüksége annak is, hogy a város történetét érdeklő oklevél és for­rásanyag közlésre kerüljön. Nemcsak a hazai, hanem külföldi levéltárakban, különösen a bécsi és a vatikáni levéltárakban van gazdag forrásanyag, ami még köz­lésre vár. A város munkatervébe vette ennek az anyag­nak felkutatását és megszerzését. Terve az, hogy a tudo­mányos pályára induló fiataloknak adna megbízást és egyben anyagi lehetőséget arra, hogy a szükséges kutató- és gyűjtőmunkát a külföldön elvégezhessék. A városkutatás terén már több mint egy évtizedes érdemes munkára tekinthet vissza a város. Még 1930- ban megindult s azóta él és dolgozik a város megértő anyagi támogatásával a Győri Szemle, amelynek kitű­zött programmja a tájkultúra szolgálata. A megjelent évfolyamok gazdag anyagát nyújtják a helytörténeti, szociográfiai, gazdasági, irodalmi és művészeti kutatók közléseinek. Művészeti téren a város két feladatot lát maga előtt. Az egyik a közönség fogékonyságának, ízlésének neve­lése, a másik pedig művészi alkotásokkal gazdagítani a várost. Az a mecénási tevékenység amilyen mértékben támogatást nyújt a művészeknek, ugyanolyan mérték­ben hajt hasznot és szolgál helyi érdeket is, mert a mű­vészeti alkotásoknak közterületeken történő elhelye­zésével tett szolgálat végeredményben beletorkollik a városszépítésnek feladatába, amely pedig elsőrendűen városi érdek. A városi közönség érdeklődésének felkeltésére és kiszolgálására a legcélravezetőbbnek bizonyulnak a kiállítások és azokkal kapcsolatban előadások, tárlat­vezetések. Győr város már régen a városigazgatás feladatainak sorába iktatta a művészi nevelésnek ezeket az eszközeit, de azzal a meggyőződéssel, hogy e kiállí­tások és előadások sorozatában átgondolt terv szerint és rendszeresen kell eljárnia s a közönség elé mindig egy vezető gondolattal és programmszerűen egységbe foglalt kiállítással szabad csak mennie, hogy a művelési szándék célt ne tévesszen. A másik — szinte magától értetődő — vezető szempontként annak kell érvénye­sülnie, hogy az ilyen jellegű kiállítások csak művészi szempontból teljes értékű anyagot tartalmazzanak. Győr városa ezzel a szándékával kérő szóval kopog­tatott a Szépművészeti Múzeumnál, ahol Csánky Dénes főigazgató részéről a terv nemcsak a legteljesebb megértésre talált, hanem előterjesztése alapján a múzeumi tanácsnak s a vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek hozzájárulásával hivatalos munkatervvé lett. Győrött 1936. óta minden évben 3—4 kiállítást rende­zett a Szépművészeti Múzeum a saját anyagából. A rendezett kiállítások mindig jól átgondolt egységbe fogták össze az anyagot s azok művelési szempontjait a kiadott katalógusok értékelték. A kiállításokkal kap­csolatban előadások, tárlatvezetések adtak irányítást és művészettörténeti, esztétikai eligazodást a közönség­nek. Előadókul a leghivatottabbakat kereste meg a város. Elég Csánky Dénes, Somogyi Antal dr., Pátzay Pál, Far­kas Zoltán, Balás Piry László neveire hivatkoznom.

Next