Szépművészet 4. (1943)
1943 / 4. szám - Koday Ernő: Weber Henrik
Ilyen a „Nápolyi nő“ c. képe. (Fővárosi Képtár.) Olasz nőt népviseletben ábrázol. A sötétszürke háttérből élesen emelkedik ki festői viseletében. Hasonló, de finomabb, közvetlenebb beállítású a „Romagnai nő 44. (Szépművészeti Múzeum.) Tipikus olasz szépség, tartása könnyed, élénk, meleg tekintetű szemei fénylenek. Színezése lágy, kellemes. Az olaszországi út nagy változást idézett elő művészetében. Az egyénit, az érdekességet ragadja meg a két olasz nő képén, nem pedig az átlagos, édeskés szépségtípust. A „Családi kép“-t (Weber Auguszta tulajdona) meghitt együttesben a teljes Weber-család jelenik meg előttünk, szülei, testvérei, sógorai. A nagyobb méretű, csoportos arckép, az előadás minden gondossága és lelkiismeretessége mellett is túlzsúfolt, széteső. E fogyatékosságáért azonban bőven kárpótol keresetlensége, közvetlensége. Az alakokat híven és elevenen állítja elénk. A kifejezés gyengédségével életet, lágyságot, melegséget tud kifejezni. Szabatos és figyelmes rajzán kívül különös figyelmet érdemel a kép festésének gondossága, lágy, festői színezése. Nem karakterek néznek ránk a keretből, hanem inkább ünnepies arcok, a ruha is vasárnapi. Mindennél többet mondanak a kor lelkéről és érzékeltetik annak kedves, izgalommentes derűjét. A szabadságharc kitörése megszakította művészetünk alakulásának folyamatos menetét. Az utána következett korszak a történeti festészet jegyében indult meg. Az elnyomatás korának hangulatában a nemzeti múlt drámáit az önfeláldozás hősi példáit elevenítik fel. Burkolt célzásokkal és az egykori dicső napokra való visszaemlékezéssel a jobb jövő reményét tartják festőink ébren. A történeti festmények a nemzeti lélek kifejezői, rejtett céljukat és hatásukat sohasem tévesztették el; alkotóikat a nemzeti élet előharcosainak tekinthetjük. Weber volt az első, aki a szabadságharc után egymásután festette a magyar múltból vett képeit, amelyek a nemzeti eszmét szolgálták. Az 1852-i kiállításon „Salamon király a börtönben 44 c. történeti képével vett részt. (Fővárosi Képtár.) A kép belül ovális kiképzésű, a sarkokban és alul kék és vörös alapon arany ékítményekkel díszített széles, nehéz aranykerettel. A kép alatti aranymezőben „Der gefangene König Salamon“ c. vers „Gedichtet von Br. Mailath”. Kis rácsos ablaktól megvilágított, bolthajtásos börtönben, kőpadhoz láncolva ül Salamon király. Jobbkeze gitáron nyugszik, balkezét vagyón az ablak felé nyújtja. Megtörtén, fájdalmas arccal tekint a világosság, a szabadulás felé. A háttér sötétebb, elől az ablakból fény szűrődik be. A jól komponált, élénk színezésű kép világosan mondja el rejtett hazafias célzatát, a nemzet szabadság utáni vágyát. Később, 1864-ben a Magyar Képzőművészeti Társulat díszlapjául választotta, Weber kőrajza nyomán. A szabadságharc utáni időszak kezdete Weber Henrik fénykorának. Tudása kiérik, A tanulás évei elmúltak, a művész megtalálta egyéniségét. Jó híre volt, rajztudását, művészi értékeit elismerték. Művészete folyton fejlődik. Tanítványok sereglenek köré, köztük Lotz Károly és Wagner Sándor. Sorozatokban készíti a magyar történetből merített jeles rajzait, melyeket ő maga, vagy Marastoni József rajzolt köre. Ilyenek: Hunyadi János a várnai csatában, — Géza király megfogadja a váci püspökség alapítását, — Béla választ korona és kard között, — Mátyás az igazságos fogadja a külföldi követek kódolását, — Orgyilkosság Szent István ellen, — Szapáry Péter bosszúja, — Asztrik átadja Istvánnak a koronát, — stb. Az „Ország Tükre 44 c. képes folyóirat 1862. és 1863. évfolyamában jelentek meg. Tökéletes alkotások nem lehettek, mert Weber nem volt vérbeli történeti festő. Érdemük, hogy az elnyomatás éveiben ösztönzőleg hatottak a nagyobb tehetségű ifjú nemzedékre. Ebből az időből származik a „Rebeka a kútnál“ c. bibliai tárgyú képe. (Lappang.) Az alak — igazi keleti szépségtípus — hatásos beállítása, a széles tájképi háttér, a gondos rajz és az élénk festői előadás egyik legsikerültebb művévé avatják. Ugyancsak az ószövetségből meríti tárgyát „Judit és Holofernes“ c. képe. (Kertész Árpád tulajdona.) Gazdagon díszített sátrában ül Holofernes és fogadja a belépő Juditot, Tiziano, Verenese pompája, drága selymeinek gazdagsága tárul elénk. A tüzes, meleg színekben is nyilvánvaló velencei tanulmányainak hatása. 1855-ben, báró Prónay Gábornak „Vázlatok a Magyarhon népéletéből“ c. díszalbumában, Barabás Miklós és Sterno Károllyal együtt igen jól sikerült és nagy tetszést aratott kőrajz genre-képei jelennek meg: „Lacikonyha“ — „Pesti dinnyevásár44, — „Népviseletek : oláhok, magyarok, tótok, németek. Oláh fuvarosok, Drótostót44 — „Budai szüret“, — „Aratási menet44. — Lakodalmas menet44. A népies jeleneteket ábrázoló e korbeli kőrajzoknak sajátsága, hogy az alakokat, falusiakat épúgy, mint a városiakat meghamisítják a művészek, a maguk szentimentális érzésvilágával jellemzik, ünnepi ruhába öltöztetik. A legtöbből hiányzik a természetesség, a közvetlenség. Weber a népéletből merített kőrajzaiban már közelebb jutott az igazsághoz. Alakjai természetesebbek, közvetlenebbek. Kőrajzai újabb bizonyítékai a sokoldalú művész alapos képzettségének. Minden műfajban voltak ugyan kiváló alkotásai, a legnagyobb sikereit mégis mint arcképfestő aratta. Az arcképfestészetnek mestere volt. Az akkori kritika is kiemelte, hogy jelentősége ebben rejlik. Kitűnően rajzol, jól jellemez, a színezése azonban olykor bágyadt.