Szépművészet 4. (1943)
1943 / 4. szám - Koday Ernő: Weber Henrik
66 szürkébe merül. Előadása legtöbb arcképfestő kortársánál mégis festőibb, lágyabb. Társainál többnyire túlteng a rajzvonal, a formákat elkülönítik. Weber egységesebb, összefoglalóbb, finomabban érzi a tónust, annak ellentéteit is kihasználja. Kora legjobb arcképfestői közé tartozott. Női alakjait finom bensőséggel ábrázolja, ilyen munkáin egyéniségének legvonzóbb tulajdonsága, a női báj kifejezése elragadóan érvényesül. Különösen szépek, költőiek fiatal leányokról festett arcképei. Az arckép jellemzésében, a lélekábrázolásban is kiváló. Mint portréfestő társa, Györgyi Alajos, ő is Rahlból indult ki. Weber azonban nem került annyira Rahl hatása alá, mint Györgyi. A bécsi mester befolyása alatt készült arcképei lágyságukkal, a kifejezés könnyedségével, finom bájukkal elütnek az egykori osztrák biedermeier-festés szentimentális kifejezésétől és a bécsi mester receptje szerint készült sablonos arcképek tömegétől. Őszinte hatású munkája Pink Eleonórának háromnegyed alakos arcképe. (Fővárosi Képtár.) Az ifjú hölgy körtámlás széken ül. Fejét kissé hátrafordítja, előre néz. Kedves, közvetlen ábrázolása egy magyar úrinőnek. Bizonyára a modell természetes kedvessége is hozzájárult a jeles eredményhez, de Weber érdeme, hogy a hálás anyagot szerencsés kézzel tudta megragadni. Egyik legjelentősebb alkotása „Fiatal nő fezzel** c. térdképe. (Fővárosi Képtár.) A sugárzó szépségű nő a nézővel szemben ül, hatásosan emelkedik ki a sötétbarna háttérből. Jobb kezében két fehér rózsát tart keble fölött, ölében pihenő baljában piros rózsa. Ébenfekete haja szorosan arcához fésülve, fején élénkvörös színű fez. A formák finomsága, a nyak könnyed hajlása, a kecses kezek gondos megmintázása nemcsak teljes anatómiai tudásra vall, hanem a mester forma- és vonalkultúráját is bizonyítja. Szeretetteljes elmélyedést, gyakorlati tudást és művészi beleérzést vitt a legapróbb részletekbe is. A friss, kellemes színek harmonikusan egészítik ki a kép összhatását. A bécsi biedermeier stílusában készült képmásai közül kimagaslik „Mosonyi Mihály zeneszerzőt és nejét“ ábrázoló kettős arcképe, amely ennek a stílusnak legjobb magyarországi alkotásai közé tartozik. (Szépművészeti Múzeum.) Zárt kompozícióban, elragadó közvetlenséggel, benső meghittségben mutatja be a házaspárt. Mosonyi szemben ül, baljával nejét gyengéden átkarolja. Az arcokon sugárzik a családias nyájasság, őszinte szeretet egymás iránt. Szinte egymásba olvadnak a szeretet melegében. Lelküket egymásba forrasztja a szív és a zene. Megcsodáljuk Mosonyi természetéből fakadó előkelőségét, feleségének nemes arcát, szemeinek élénk, finom báját, kezeinek könnyed mintázását. Friss, üde színezés fokozza a hatást. Közben befejezi „V. Ferdinánd megkoronázása Pozsonyban** c. nagyobb méretű történeti festményét. (Magy. Tört. Képcsarnok.) Azt a mozzanatot ábrázolja, amikor V. Ferdinánd király a koronázási halmon, kardjával a kezében, a szetartást végzi. Ebben a történeti művében aránylag a legtöbb történeti érzék nyilvánul meg. Nem akadémikus alkotás, meglátszik rajta a nagyobbvonalú felfogás, a szabadabb, az egyénibb kifejezésre való törekvés. Majd megfesti menyasszonyának ülő arcképét, (Weber Aguszta tulajdona) valamint nagy „önarcképét** (Thuróczy Sándor tulajdona). Menyasszonya képén a kifejezés érdekessége ragadja meg a szemlélőt. A lélekkel áthatott kifejezés, a természetes beállítás, az egész alakon elömlő szelíd komolyság és nyugalom, a szabatos rajz és a kivitel egyszerűsége kitűnően érvényesül. Derékig ábrázolta önarcképét, félprofilba fordult, szürke háttér elé állítja. Fekete házisapkát hord. A fej felépítése férfiasságot fejez ki, amelyet a gondolkodó tekintet, a bőr finom árnyékokban és fényfoltokkal mintázott felülete lágyít meg. A mester legkomolyabb alkotásainak egyike. A jellegzetes és kifejező arc, az egész alak kitűnően jellemzett tartása, az előadásnak szinte monumentális egyszerűsége, a színezés őszintesége és a kivitel gondossága oly magaslatot jelez, amelyre az ő művészete is ritkán emelkedett. „Pesti polgár 4" c. képén, a „Pester Tageblattot 44 olvasó alakban valóságos kis korképet ad. (Fővárosi Képtár.) Barna háttérből előtűnő, pirospozsgás, csupaszarcú, középkorú férfi mellképe, fekete ruhában, jobbkezében újságot tart. Kabátja alatt fehér mellényt és széles fekete nyakkendőt visel. A fehér gallér és mellény kiemeli a sötéttónusú képből a férfi arcát. A homlokra húzott kalap alól ránktekintő arcról a tapasztalt ember jóságos megértése és bölcsesége sugárzik. Utolsó éveiben lényegesen kisebb méretben lemásolta első mesterének, Leopold Kupelwiesernak a Józsefvárosi templomban levő, óriási méretű oltárképét. A kép tárgya Szent József megdicsőülése. A bámulatos türelemmel készült másolat színeiben melegebb ugyan az eredetinél, sokkal több festőiséget és mélyebb érzést azonban Weber sem tudott belevinni. A vallásos festészet nem felelt meg művészi hajlamainak. Kupelwieser oltárképének másolata inkább csak érdekes emléke munkásságának. Ebben az időben készült egyik legbensőségesebb alkotása, „Indulás előtt 44 c. genreképe. (Iglauer István tulajdona.) Falusi ház udvarát mutatja be, kocsival, lóval, játszadozó gyermekekkel. Jelenet a falusi életből, őszinte szeretettel ábrázolja alakjait. A nép sorsa mindig érdekelte. Genre képein a legegyszer