Szépművészet 4. (1943)

1943 / 5. szám - Művészeti élet

és Takách hangulatosan, Páris Ila és Szegedi Molnár tárgyila­gosan érzékelteti tájélményeit. Vadász Endre a tőle megszokott virtuozitással ábrázol. A kiállítók egy csoportja nemesen konzervatív művészi esz­közeivel tűnik ki. Burghardt József és Vadász Ilona városképeire, Vidovszky Béla két finom és hangulatos tájára, meg Mihalovits Miklós ,,Colleoni szobra” című művére gondolunk. Ebbe a csoportba sorolható a harmadik díjat nyert fiatal Köpeczi Bócz István „Michelangelo műtermében” című műve is kitűnő rajzá­val és tompított színeivel. A grafikai anyag kevés, de jó. A fekete-fehér technika nem igen alkalmas az olyan táj érzékeltetésére, melynek legszembe­tűnőbb jellemvonása éppen a színessége. Patkó, Molnár C. Pál és Borbereki már említett művein kívül Gáborjáni Szabó Kálmán két brilliáns fametszetére, aszódi Weil Erzsébet biztos technikájú rézkarcaira, Bartoniek Anna „Dante és Vergiliusára", Tordai- Schilling két érdekes szépiájára hívjuk fel a figyelmet. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a kiállítás gazdag és változatos, mindenképen méltó az olasz táj szépségéhez, de a magyar festészet magas színvonalához is. A rendezés munkája nem volt könnyű, mert hallatlanul heterogén anyagot kellett tetszetősen és áttekinthetően rendbe állítani. KANIZSAI NAGY ANTAL A Műcsarnok Tavaszi Tárlata. A művészet örök, öreg fája, melynek hatalmas törzsökébe a széprevágyó emberiség a három üres címerpajzsot véste a zivataros, keserves időkben is meghozza a maga virágait. A magyar képzőművészek a fegyverzaj közepette is dolgoznak. Egyik kiállítás a másikat éri s ha még szebb, gazdagabb lenne a termés békében, így sincs panaszra ok. A Műcsarnok tavaszi kiállításán számos jó kép, szobor került a termekbe a Társulat tagjai szorgalmasan kiveszik a részüket a munkából.­­ Félezer műtárgyat sorakoztat fel a tavaszi tárlat, s ebben a nagy számban elég derekas, komoly mű akad. A nagy teremben Burján László kötötte le legelőször figyelmünket a hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István elegáns elgondolású, sok szeretettel festett, megkapó arcképével. A szép kép a miniszterelnökség tulajdona. Gách György a Kormányzó Úr Őfőméltósága hatalmas erőt sugárzó, férfias vonásait kitűnően mintázta meg. Nagyon érdekes kép Heintz Henrik kompozíciója. A mozgalmas cso­port érdekes vonalakban hullámzik a térben, igazi festői élmény. Döbrentey Gábor „Kapisztrán Szent János"-a méltó versenytársa az előbbi műnek. A puritán, különös hatású színezés, a súlyos mozdulatú, mindenre elszánt emberi erőt éreztető harcosok fenyegető menete szerencsésen jut művészi kifejezésre. A már régebben hiányzó Bosznay István, a magyar tájfestés egyik kiváló mestere „Tavaszi reggel“ címmel üde folthatású, igaz természetet sugárzó képet állított ki. Istokovits Kálmán a vérbeli festő dús látásával tűnt föl egy tartalmas kompozícióján. Várdeák Ferenc „Március"-ának erőteljes foltjai is értéket jelentettek. Varga Nándor Lajos aktja színben és vonalban igazi mestermunka. Basilides Sándor halászainak mozgása elsőrendű megfigyelő erőt mutat. Ifj. Czene Béla is feltűnt egyéni, érdekes színeivel, nagy rajzbeli tudásával. Benkhard Ágost „Kiszáradt patak", „Iszapos meder" és „Vén gesztenyefák" című képével ezúttal is legjava munkáiból adott friss ízelítőt. Most valami végtelenül meleg, bő erejű zöld színben leli főleg kedvét. Merész Gyula egy-egy artisztikus hatású akttal keltett figyelmet Czenczi Jánossal együtt. Müller Ágota bravúrosan festett meg egy hideg fényben csillogó ezüst-csöndéletet, versenyre kelve Remek Árpád hasonló témájú, szintén boszorkányos technikájú képével. Tóth Gyula XVI. századbeli magyar főurat ábrázoló szobra feltűnően jó munka. Ezek a szépen lezárt, biztos, harmonikus vonalak nagyon erős szobrászt revelálnak. Varga Ferenc bronz férfifeje is igen derék, jellegzetes munka. Kövesdy Géza jó önarc­képével szerepel. Komáromi-Racz Endre „Kékruhás leány"-a a művész legjava terméséből való. Finom, artisztikus, beszédes mű. Vidovszky Béla „Napos szoba" című interieurje elsőrendű piktori bravúr. Szlányi Lajos zugligeti, téli képe egy maga­biztos, mindig komoly színvonalat tartó művész szerencsés megnyilatkozása. Sárkány Gyula apródot ábrázoló festménye a művész kedvenc témakörének igen kedves, szép darabja. Pap Domokos dr. Illyés Géza professzorról, a kiváló tudósról festett lelkes, markáns arcképet. Viski János „Lovak a vihar­ban", című jól komponált képe a fiatalkori Lotz hatását idézi. Dömötör Mihályné férfiarcképét biztos karakterlátás jellemzi, modelljét finoman helyezi el a térben. Varga Ferencet egy nagyon kellemes hatású, előkelően mintázott terrakotta fejjel kell kiemelni. Olaszos hatást mutat Farkas Zoltán nagy kulturáltságra valló bronz portréja. A szobrászati csoport egyik legkiemelkedőbb darabja. Vastagh Éva művészetét egy szép elgondolású csoport, a „Hableányok játéka" idézi. A művésznő utolsó munkája ez. Erdélyi Gáli Ferenc „Csóró" című képe mesterét, Rudnayt juttatja eszünkbe. Nagyon finomak Gimes Lajos Koszta foltjaira emlékeztető monotypiái. A szobrá­szok között Maugsch Gyula „ősmagyar"-ja igen derék, eleven hatású alkotás. Matos Lajos gerelyvetője sok tekintetben szerencsés hatású kísérlet. Gách György emelő munkásainak mozgása érdekes, de valahogy nem érkezik el a teljes művészi megoldás magaslatáig. Lendületes figura Siklódy Lőrinc „Győztes"-e. Füredi Richárd Petőfi újszerű megmintázásával számottevő művet alkotott. Érdekes mű Fazekas Sándor frissen ható, szép aktja. A grafikusok ezúttal aránylag kevés munkával szerepel­nek. Ezek között kiemelkednek Komjáti Gyula művei. A „Viharos idő" című krétarajz kiváló művészre vall. Haranghy Jenő egyik rézkarca nagyon finom. Szép, átgon­dolt elmélyedő munkája „A négy evangélista" című freskó­­kartonrajza is. Simkovics Jenő kuruc vitézeket ábrázoló réz­karcai a régi magyar metszetek hangulatát idézik emlékeze­tünkbe. Nagyon kedves Tordai Schilling Oszkár temperája, a „Garabonciás". László Pál öreg házakat ábrázoló színes szénrajzai a romantikus látás varázsával kötik le a szem­lélőt. Bájosak Keglevich Janka üde színes ceruzarajzai, illusztrációi. Ilyen finom ceruzára, ilyen eredetien gondolkodó illusztrátorra nagy szüksége lenne ily téren elég szegény művé­szetünknek. Csabai Wagner József téli vásárt ábrázoló pasztellje játékosan mozgalmas, csillogóan színes a kék levegő párás keretében. Jeney Zoltán „Donparti szélmalma" szerencsés művészi teremtő perc sikere. Boldogfai Farkas Imrét néhány becsületes, gondos fejtanulmánya teszi érdemessé a dicséretre. Rácz Kálmán most is feltűnt tájképeivel. Fehér Ilona „Sírbatétel" című kompozíciója kiterjesdést váró, számottevő talentumot igér. Juszkó Piroska Farsang elnevezésű képe komoly tehetségre vall. Basilides Barna Ottrubay Melindát ábrázoló portréja gyöngéd, légies finomságú. Feleségének arc­képe csupa bensőség. Lorberer Anna tájképe poétikus téli rege hatását keltette finom felfogásával. A tavaszi kiállítás tanúságtétel a magyar művészek lan­kadatlan, buzgó munkásságáról. Ilyen nagyszámú műtárgy között persze az átlagos színvonal jut túlsúlyra, de a ki­emelkedő alkotások megadják azt a nívót, melyet a Műcsarnok hű közönsége most is méltányolhat. (Myn)

Next