Szépművészet 4. (1943)

1943 / 5. szám - Művészeti élet

A Kormányzó Úr Őfőméltósága a Műcsarnok tavaszi Tárlatán megvásárolta Kövesdy Géza: „Balatonpart“ c. képét. A Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter megvásárolta a következő képzőművészeti alkotásokat: A Műterem kiállításán : vitéz Leidenfrost Pál: Két cserép ciklámen (pasztell), Borús téli napon (pasztell). — A Nemzeti Szalon Felvidéki Művészek kiállításán: Jakoby Gyula : Krisztus (mozaik); Harmos Károly: Kegyelet (vízf.); Lenhardt György: Esti hangulat (olajf.); Mészárosné Haltenberger Anna: Tavasz (tollrajz); Ruttkay György: Felvidék (pasztell); Zmeték Ernő: Olvasó férfi (kréta). — A Műbarát 39. kiállításán: Szobotka Imre: Kis kapu (pasztell); Eősze András: Női fej (fém). — A Műbarát Délvidéki Szépmíves Céh kiállításán : Emánuel Béla : János-hegy (rézkarc); Gyelmis Lukács: Önarckép (olajf.); Petrich Katalin: Cseléd konyha (fametszet), Látástól vakolásig (fametszet); Szabó György: Önarckép (vízf.). — A Műterem kiállításán: Bathó Lajos: Zápor (vízf.), Tanulmányfej (vízf.). —A Nemzeti Szalon Bolgár Képzőművészeti Kiállításán: Hrisztov Iván: Teteveni táj (olajf.); Pavlov Georgi: Tájkép (olajf.); Tanev Nicola: Karlovói piac (olajf.); Ukunov Decsko : Tájkép (olajf.); Emanui­­lova Vaszka : Leányfej (terrakotta); Turszuszova Neva : Balett­ruha (színes rajz); Valkov Pavel: Tél (monotypia). — Az Alkotás Művészház Vill. kiállításán: Bendéné K. Friderika: Csendélet (olajf.); Muszély Ágost: Hargita (olajf.). — A Mű­terem kiállításán : Makovszky Stefánia : Varjak (vízf.). Az ENIT-díj kiállításán (Magyar festők olasztárgyú ké­pei), az ipoo pengős első díjat Emnőd Aurél, a 700 pengős másodikat Jeges Ernő, az 500 pengős harmadikat Köpeczi Bócz István nyerte. Dicsérő elismerést kaptak: Éless István, Ruzics­­kai György és Szabó Vladimir. A díjakat ünnepélyes külső­ségek között az olasz követ nyújtotta át, aki Molnár C. Pál és Pekáry István, a kultuszminisztérium Emnőd Aurél, Jeges Ernő, Szabó Vladimir és Éless István egy- egy képét vásárolta meg. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat nagy­díját Soproni Horváth József festőművész, a nagydíj kitüntető elismerését Kövér Gyula festőművész, a Halmos-féle kisplaszti­kai díjat Maugsch Gyula szobrászművész, a Halmos-féle életkép­díjat Csabai Wagner József festőművész, a Jelinek Ida-féle ösztöndíjat Nagy István festőművész nyerte. A Képzőművészek Egyesülete aranyérmét Horváth Béla festőművész és dr. Lechner Jenő építész, főiskolai tanár, az aranyérem utáni kitüntető elismerést Viski János festőművész; ezüstérmét Kövér Gyula festőművész és Schrotta János szobrász­­művész; a Zala György-emlékérmét Győri Dezső szobrász­­művész és Závonyi Géza festőművész; a Zala-díjat Csupor László festőművész, 300 pengős díját Szilágyi Nagy István szobrászművész nyerte. A „Gábor Áron Szoborbizottság“ Gábor Áron sepsi­szentgyörgyi emlékének megörökítésére országos pályázatot tűzött ki. A pályaművek díjazására a bizottság­­ 11.000 pengőt irányzott elő. I. díj: 3000 pengő, II. díj: 2000 pengő, III. díj hat, egyenként 1000 pengő. A pályázatra 40 pályázó nyújtotta be pályaművét. Az első díjat Varga Ferenc, a II. díjat pedig Dózsa Farkas András kapta, míg a III. díjat a következő művészek nyerték: Antal Károly, Cser Károly, Darabos Já­nos, Siklódy Lőrincz, Rápolthy Lajos, Sóstay Horváth Etel, Turáni Kováts Imre és Fass Viktor. Megvásárolta ezenkívül: Borbereky Kováts Zoltán, Grandiner Jenő, Andrássy Kurta János, pankotai Farkas Béla és Haáz Sándor műveit. A dí­jazott és megvásárolt műveket a szoborbizottság a Székely Nemzeti Múzeumnak ajánlotta föl. KÖNYVSZEMLE JAJCZAY JÁNOS—SCHWARTZ ELEMÉR: Karácsony a művészetben. Budapest (1942), 8°. Egyetemi Nyomda, 253 h, CXXVIII. tábla. Ennél szebb, mélyebb értelmű, komolyabb és kedvesebb munkával nem lephette volna meg tagjait karácsonyra a Magyar Könyvbarátok Szövetsége. De szép karácsonyi ajándéka az egész magyar művészeti irodalomnak is. A kötet szövege két részre oszlik. Jajczay János a kitűnő kritikus, az egyházművészeti irodalomnak egyik legavatottabb művelője a karácsony művészi ikonográfiáját írta meg, kezdve a legrégibb nyomoktól, a katakombák falfestményeitől napjainkig. Finom és beható elemzéssel, az óriási emlékanyag tökéletes ismeretével, élvezetes írói stílusban vezet végig a különböző korok festészeti és szobrászati alkotásain. A karácsonyi szent éj, azaz Jézus születésének ábrázolása három változatban, három egymásra következőbe nem ritkán ugyanegy képben, együttesen szereplő jelenetből áll: a főjelenet a jászolban született kis Jézus Anyjával, Máriával és nevelő Atyjával, Józseffel, s ezzel gyak­ran kötik össze a pásztorok imádását és a napkeleti bölcsek, a három király hódolatát. A nagy gonddal válogatott képek hatalmas anyagot ölelnek fel, s az ókeresztény művészettől a barokkig a keresztény festészet és szobrászat egész történetén végig vezetnek. A legtöbb olasz mesterek alkotása, de jellemző példákat találunk a régi német és németalföldi, valamint a francia művészet köréből is. A középkori magyar plasztikának három legkiválóbb ily tárgyú darabját mutatja be a kötet. Mind a három egyénien és magas művészi színvonalon oldja meg a kedvelt ikonográfiai tárgyat. A galgóci várkápolna domborművén középen Mária térdel s­imára kulcsolt kezekkel imádja a bájos angyalkáktól tartott bő köpenyén, a földön fekvő kis Jézust. Balról Szent József áll, míg a finoman képzett tájképi háttérben a pásztorok tűnnek elő. A XV. és a XVI. század fordulójának legszebb magyar szobrászi alkotásai közé tartozik; ugyanaz a mester faragta, mint a kassai dóm főoltára alakjait. A bártfai Szent Egyed-templomnak, egy-két évtizeddel korábban készült Betlehem-oltárán bájos és közvetlen előadás­ban a jelenetek egész sorozatát látjuk: a középső szekrényben Jézus születését, angyalokkal és pásztorokkal, a predellán karcsú oszlopoktól elválasztott gótikus fülkékben az Angyali Üdvözletét, Mária látogatását Erzsébetnél és a Három király imádását. A szepeshelyi székesegyház szárnyasoltárán csak a Szent királyok hódolatát találjuk, a késő­ gótikának jellemző stílusában. A modern egyházművészetet, az utolsó táblán Molnár C. Pálnak, Jézus születését ábrázoló, finom és hangu­latos festménye képviseli méltóan. A második rész Schwartz Elemérnek, a karácsonyra vonatkozó teológiai és etnográfiai magyarázatait tartalmazza. Sorra veszi a legrégibb írott forrásokat, az evangéliumok és az egyházatyák vonatkozó helyeit, majd a középkor ihletéseit, Szent Ferenc hatását, s a későbbi korok szellemi áramlatainak változatait. Kitér, különösen magyar vonatkozásaiban, a népi misztérium­­játékok szerepére az ikonográfia kialakulásában. Végül ismer­teti a legújabb magyar Betlehemes mozgalmat, amelyet mély tudásával és lelkes szeretetével épp Schwartz Elemér indított el, művészi szempontból is igen figyelemreméltó, páratlan sikerrel. A függelékül csatolt bő jegyzetek is rávilágítanak, mily nagy apparátussal, széleskörű kutatások alapján készült ez a nagy­szabású tanulmány, amely tudományos irodalmunknak dísze. Geb. 94

Next